A Hanga Terasza előtti szökőkútnak a hátukat vetve ültek, a gyülekező tömeget figyelve. Festett hajukba lustán bele-bele kapott a reggeli langyos szellő, felettük, a lehetetlenül kék égen, tucatnyi sólyom repkedett.
– Nem hiszem el, hogy nem használnak mágiát. Egyszerűen lehetetlen, hogy barbár módon nem használják ki, azt az erőt, amit a vér adhat! – csattant fel a férfi.
– Akkor csatlakozzunk, és nézd meg magad. Talán még hasznot is húzhatunk abból, ha mégis vérmágiát űznek. Megzsarolhatnánk a vezéreket…
– Vagy üzletet köthetnénk az Inkvizícióval. –gondolta tovább a dolgot, miközben lustán pengette hangszerét.
– Kössük össze a kellemest a hasznossal. –mosolyodott el a lány, miközben már fel is pattant.
– Mire gondolsz? –csillant fel a férfi merengő tekintete, miközben már ő maga is felállt.
– Természetesen pénzre, és ékszerekre!
– Versenyezzünk? – húzódott hamiskás mosolyra a férfi szája.
– Pontosan! De most nem merészelj csalni! A legutóbb is csak azért nyertél, mert mágiát használtál. – feddte meg nevetve a lány.
– Fogalmam sincs, hogyan jössz rá mindig.
– Látom a szemedben.
Úgy olvadtak bele Új-Hamed ünneplő tömegébe, hogy még egymást is csak ritkán pillantották meg. Mikor a hordárok megérkeztek a Világosszeműekkel, a nép ujjongott, a hordszékek közelében állók hálát rebegtek, és az indamintákkal díszített heges kezeket, és lábakat csókolgatták.
A menet végigkígyózott a város főbb pontjain, az utat a göndörített szakállú katonák sorfala övezte. Elhaladtak a Múlt, a Jelen, és a Jövő Házai előtt, a város közepén lévő Oázis szökőkútnál, ahonnan látni lehetett a Vezér monumentális palotáját, mögötte a messzeségben pedig az Ősök Falát. Több mint egy órányi gyaloglás után, erszényekkel és ékszerekkel a rejtett zsebeikben, megérkeztek az Ezer Rózsa Kertjéhez, a hagyomány szerinti szertartás színhelyére.
– Elképesztő, hogy milyen gazdag ez a város! Az ember beleszédül a színekbe, a formákba, és a világító fehér falakba. –súgta az egymás mellett álló páros fülébe egy hátborzongatóan üres, testetlen hang. – Ó, csak nem fegyvert rántanának egy apró szúrás miatt? Felesleges így kiabálniuk. Senki sem hall, senki sem lát, senki sem érez minket.
Érezték hogyan merevedik meg a testük, hogyan vesztik elfelette az irányítást, hallották a bokáikon, csuklóikon kattanó bilincseket, és talán életükben először, érezték a torkukat fojtogató félelmet. Mellettemegjelent a düh, és a szégyen, a tudat, hogy most elkapták őket.
Szellemekként úszták át a tömegen, épületeken, tereken, a piacon, egy fogadón, majd a városfal keleti részén. Vagy a nyugatin? Már nem tudták. Jó ideig vakon haladtak, de érezték, amikor a csendes puha homokot felváltotta az erdő keményebb zajosabb talaja, és az erős napsütés sem égette már a bőrüket. Elrablóikat nem hallották, csak a fém csilingelése keltett zajt, amikor meg-megrántották rabláncaikat. A sötétség után a hirtelen, szikrázó világosság vakította el őket, amikor több órányi szüntelen,csendes menetelés után egy tisztásra értek. Miután szemük megszokta ismét a fényt, elrablóik is láthatóvá váltak. Míg magukban azt hitték, kalandozók, egy jól öltözött, valahogy egységesnek tűnő társaságot pillantottak meg a gondosan felállított szekértábor ölelésében. Mind magas, vékony, szálas izomzatú, sötét bőrű, szurokfekete hajú férfiak voltak.
Míg két ló közé vezették őket, és láncaikat két oldalra hozzákapcsolták a súlyos nyergekhez, alacsonyabb, zömökebb, de szintén olajbarna bőrű férfiak, vödrökkel, karjukon törlőruhával, kezükben illatos szappannal, szolgamód,a vezetőikhez siettek, akik alaposan megmosták a kezeiket, majd váltásruhákat vettek elő nekik. Mindenki szó nélkül tette, amit kellett…
A lány fejében felidéződtek a Múlt, és a Jelen Házában látott képek. Vizsla tekintetével mindenkit végigmérve, összevetette a különbségeket és a hasonlóságokat a férfiak között. Ahogy formát öltött a gondolat, lassan elkerekedett a szeme, szóra nyitotta a száját, hogy megossza testvérével a felismerést, de hang már nem jött ki a torkán. Amennyire a láncok engedték, bátyja ugyan olyan döbbent, hitetlenkedő tekintettel, tátogva fordult hátra …