Sötételf – Vérkövek

Eric Muldoom: Sötételf – VérkövekAz Ammerúnia világán játszódó kiadványok harmadik inkarnációja ez, a Cherubion Fantasy Exkluzív sorozat báránybőrébe bújtatott „shared world” antológia. Az Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd) fantáziájában létező, elfek uralta birodalmak már egy középkorú magyar fantasy világnak tekinthetőek. Magam részéről anno az első ilyen emblémával megjelent regényét érdeklődve vettem kézbe, aztán a köré szerveződő írókör első erőpróbáját is kíváncsian olvastam el. Pár éve kiírt pályázatuk eredménye lett ez a kötet, ami igencsak eltért az eredeti tervektől szerintem.

Az akkori háttéranyagok az elzárt és „sötétté” vált elf lakosságról igen érdekesek voltak, kíváncsi voltam milyen írások születnek majd az egzotikus tulajdonneveket halmozó háttér elé. Mivel több ismerősöm is indult az akkori pályázaton amatőr íróként és grafikusként igyekeztem figyelemmel kísérni a kötet alakulását. A végeredmény igen felemás érzelmeket keltett bennem, de vegyük sorba, hogy miért.

A borító grafikát Pozsgay Gyula neve fémjelzi, amiről már az lfg.hu közönsége láthatott és olvashatott is egy, a művész más hasonló alkotásaihoz kapcsolódó beszámolót. A végeredmény nem tudja levetkőzni a más fantasy világokból vett elemek átkát, de a címadás és több hasonló elem is egyezik R. A. Salvatore legendás sötét elfjével. Ez nem feltétlenül baj, ameddig az adott mű szórakoztató saját jogán. A borítókép pedig figyelemfelkeltő és szép szerintem.

Az első írás Eric Muldoom: Vérkövek című bevezető darabja, amiben megismerkedünk Draqannal, egy renegát harcos tanítványával. A mesterét frissen elvesztő fiú a gyász elől közös menedékükbe, egy sárkány csontvázába rejtőzik. Az ott talált vérkövekből ismeri meg annak az Aanhurnak az életét, akitől mindent megtanult addig a harcról. Ez adja a kötet keretét és hangulatos felütését harccal és halállal, ahogy szeretem. 10/7

A második novella Soren Ward tollából A Dracalar-ház. A sötételfek kialakulásával kapcsolatos háttéranyagot igyekszik kifejteni nagypolitikai intrikákkal és beszédhibás elfekkel. Érdeklődésem hamar alábbhagyott a kiszámítható fordulatok és gyenge karakterek miatt. A háttéranyag közlése szerencsésebb lett volna szerintem. 10/4

Egy erőteljes heroikus-fantasy írás Szökrönyös László: Az áldás című munkája. Aanhur itt egy kalandozó elfek csapatához szegődik és küzd a magába fogadott ximúr tudata ellen. Végre láttunk valami érdemit ezekből az enigmatikus lényekből, vannak jó harcok és kicsit az egysíkú mocsárvilág is kimutatja a foga fehérjét a „hentesfák” által. Tetszett. 10/6

Írókörös társam, Marco Caldera írása az Ydzuz. Itt az amúgy izgalmas történetet és eseményeket egy igen szerencsétlen szemszögből, egy barbár sötételf lány perspektívájából ismerjük meg. Pedig a leírások és a cselekmény pörög rendesen, folyik a ximúr vér, de a végén mégsem áll meg az írás önmagában … sajnos. 10/5

Erős váltás Lorah Jones: Nia-mohr-ja. A rövid írás kifejezetten érdektelennek hat mind a nagy egész, mind Aanhur életpályáját figyelembe véve. Nagyjából olyan értetlenül állhat az események felett, mint mi azt olvasva. Bár lehet én nem tolerálom eléggé a női perspektívát a heroikus fantasy világokban. 10/3

Visszatérés a Santorina Grey: Boszorkányvadászat az eredeti hangvételhez. Aanhur a mélyben klasszikus környezetben harcol és igyekszik az ármánykodó elfek között életben maradni, nem utolsó sorban a szívét is félti jó okkal. Hangulatos írás, érezhetően fontos epizódja a főszereplő életének. Vannak benne elf boszorkányok és hangulatosak is. Persze a címből is következik. 10/5

Egy újabb rövid írás Alex Ironwood: A Párbaj Köre novellája. Ugyanakkor cselekményes és kevés szóval mond el egy érdekes történetet, amiben felsejlik a sötételfek párbajkódexe és Aanhur is méltó ellenségre, partnerre talál. Újabb érdekes ábrázolása a ximúroknak, de a kötetnek ezen a pontján már régen feladtam, hogy kifejtsék ezt a témát. 10/6

Boruzs Gergely Gábor: Holdtölte az író legújabb írása. Biztos vagyok benne, hogy a korábbi műveinek rajongói értékelni fogják. Itt már elszakadunk az eredeti történetvonaltól, amit sajnáltam, mert kezdett érdekes lenni. A kötet azzal kecsegtet, hogy az itteni események valami nagyobbnak a fontos előzményei. Nem tudom, hogy ez mennyire jó hír. 10/4

Egy négykezes mindig érdekes, így Paul Hamza & Tim Morgan: Baar-Gron árnyai is. Az előzmények után kicsit mélyebbre és messzebbre nyúltak a poros fantasy hagyományokban. Mélyben futó labirintus, élőholtak véropállal vagy anélkül és intrikák. Szerencsésebb lett volna ezt az írást a kötet elejére helyezni szerintem. 10/4

Kellemes meglepetés volt Bereczki Viktor: Haláltánca. Ez volt az első írása a kötetben, hogy valóban idegennek éreztem az elfek gondolkodását az emberitől. Intrika itt is van és megmagyarázatlan kifejezések garmadával, de a hangulata elviszi hátán az írást. Mondjuk valamivel látványosabb fináléra számítottam ezen a ponton, de kellemesen csalódtam és ez is valami. 10/7

A kötetet Eric Muldoom: Draqan öröksége zárja. Pár oldallal kellene ezt a sok információt összekapcsolnia és valahogy levonni egyfajta tanulságot, de ehelyett kikerüli a kérdést. Azt hittem, hogy a folytatással tervezi összekapcsolni, de a főszereplő szavai és tettei nyílegyenesen ez ellen tanúskodnak. Kicsit értetlenül tettem le utána a kötetet. 10/6

Általában ellene vagyok az „osztott világ” novellásköteteknek. A Sötételf Vérkövek sem kifejezetten egy ragyogó ellenpéldája álláspontomnak. Fenntartom azonban a lehetőségét annak, hogy minderre a felvezetésre szükség volt a következő kötethez. Annak ellenére, hogy azóta nem veszek Cherubion Fantasy Exkluzív köteteket mióta a kísérő illusztrációk kivesztek kíváncsi leszek, hogy a mocsári sötételfek krónikája mit tartogat Draqan és a közönség számára.