Két egészen kiváló epizódon vagyunk túl, remélhetőleg a mostani is tartja a színvonalat – ha ugyanazt kapjuk, mint ami a könyvben áll ezen a tájékon, akkor nem lesz gond. Katonai táborban nyitunk, a vörös-arany kombinációból a Lannistereké. Jó nagy, biztos leértékelés volt a katonai sátrak osztályán a hollywoodi művészellátóban. Jaime Lannister éppen Ned Stark levelét olvassa fel a faternak, Tywin Lannister járuljon a udvar elé, blablablabla, de az inkább egykedvű, habár szakavatottnak tűnő (nem vagyok hentes, helló) mozdulatokkal szed szét egy szarvast és nem hatja meg a Segítő üzenete. Jó nagy böszmeség volt megtámadni, veti oda a fiának, de ha már így alakult, legalább nyírtad volna ki.
Jaime-nek elvei vannak, nem gyaktam le, mert féltérden sírdogált, úgy meg nem fair. A fater kiakad, mit foglalkoztat téged mások véleménye? Nem mindegy, mit gondol a sok birka? Mindegy most már, örülj, hogy jókedvemben találtál, kapsz 30 000 katonát, oszt szabadítsd ki a törpét, valahol az én fiam az is, bár nem hasonlítunk. Nem ez a lényeg, persze, hanem az, hogy a többi ház mit gondol Lannisterékről, olyan nincs, hogy egy nyikhaj Stark csak úgy elkapja egyikünket és megússza. Lannister senior igen intenzív faszinak tűnik, a nagypofájú Jaime is megkapja a magáét, szaros testőrként szolgáltál két király mellett, az egyik bekattant, a másik alkoholista, ez aztán a karrier. És most eridj, csapd le valakinek a fejit.
Szegény Ned az uralkodásba belefáradva Királyvár udvarán ejtőzik, a nap is süt, még tán madár is csicsereg, de nyugalomról csak eddig volt szó, mert jön Cersei, és eltakarja a napot. Ned, ha már itt tartunk, a sampon a te barátod, használhatnád néha, mert első blikkre pont úgy nézel ki, mint egy sánta hajléktalan a Blaháról, akinek valami vicces kedvű turista nem pénzt, hanem középkori nadrágkosztümöt adott. Cersei finoman közli Neddel, hogy talán ideje lenne elhúzni a gecibe, már elnézést, de Ned csak a fejét rázza, nem megyek én sehová, tudom, miért halt meg Jon Arryn, te dugod a tesódat, tessék kimondtam. Cersei különösebben nem rendül meg, feltehetően Jon Arryn is ilyesmit vágott a fejéhez, mielőtt a ribanc megmérgeztette, és az sem hatja meg, hogy Ned közli: beárulja a királynál.
Cersei csípőből hozza a Targaryen-példát, azok ötezer éve vérfertőznek, hogy ne híguljon a nemes vér, mi meg Jaime-vel nagyon közel vagyunk egymáshoz ikrekként. Szar magyarázat, mondja Ned, kapsz egy kis időt, hogy összeszedd a pereputtyot, és elhúzz innen hirtelen, mert amint Robert visszajön a vadászatról és megtudja, hogy Joffrey, a Pöcsfej nem az ő fia, nagyon ideges lesz. Cersei még azért elmondja, hogy nem azzal indult a dolog, hogy ő Jaime-t dugta, hanem azzal, hogy Robert az esküvő után, amire ő kibaszottul rákészült, hóttrészegen hágta meg a nászéjszakán, és közben Ned húgának a nevét suttogta a fülébe, ami, valljuk meg, jó nagy gyökérség, na. Ned régi vágású úriember, az asszony tűrjön, mondja az arca, leszarom a kifogást. Cersei minden mindegy alapon megfenyegeti Nedet, keblemben harag dúl nekem is, azzal mi lesz? Buta vagy, te északi tapló, elzavartad Jamiet-t a trónról, amikor leszúrta az őrült királyt, le kellett volna ülnöd a helyére. Mert ebben a játékban vagy nyersz, vagy meghalsz.
Ugrunk Kisujj bordélyára, ahol az előző rész végén látott vörös kurva, Ros nyög színpadiasan, miközben egy kis fekete ribanc nyalja. A Deresből jött luvnya biztos repülővel jött, egy nap alatt megtette az 1500 mérföldet – ehhez a Neddel súlyosbított királyi udvarnak három hét kellett, ugye. (És akkor a könyvben emlegetett 2-3 hónapról nem is beszéltünk.) Az is lehet persze, hogy hónapok teltek el a 6. rész vége óta, csak Robert annyira berúgott, hogy azóta bolyong az erdőben, az udvarban meg úgy vannak vele, hogy addig sem őket baszogatja, és nem megy utána senki. Mindegy, a lényeg, hogy Ros itt van, és nagyon szarul nyög, legalábbis Westeros Kovija, Kisujj szerint, ezt a produkciót itt délen nem tudom eladni senkinek, max a Tutti-Frutti magazinnak, cseréljetek, nézzük milyen az, ha te dugdosol mindenféle dolgot a kolléganőbe.
A jelenet funkciója nekem nem teljesen világos, azt már eddig is tudtuk, hogy Ros természetes vörös, és azt is, hogy Kisujj szerelmes Catelyn Starkba. Miközben a két ribanc egymással szórakozik, egy nagymonológban az agyunkba sulykolják a történetet, Kisujj sértett faszi, mert Ned tesója, aki annak idején Catelyn vőlegénye volt, nem nyírta ki egy párbajban, csak felvágta a hasát, az meg pláne zavarja, hogy miután a vőlegény odalett a csatában, Catelyn szó nélkül hozzáment Nedhez és szerelmes lett bele. Jó, értem én, kellett valami, ahol Kisujjból előjön mindenféle kisebbségi komplexus, és kiderül, hogy ő nem azt a játékot játssza, amit a nagyok, hanem az ún. kibaszósdit, de ehhez más háttérhangok is megfelelők lettek volna. A szöveget elfúló nyögések és belengetett csöcsök tarkítják, ha már kitettük a 18-as karikát, mutatunk belőle ízelítőt.
Deresben Osha, az előző részben elkapott vad, vagy mi a hátam (wildling, nem tom, minek fordították) szócsatába keveredik Theonnal, és úgy szívatja, hogy öröm hallgatni, nem vagy te lord, Theon, csak egy nyikhaj, az apád a lord, a Vasszigetekről meg nem hallott senki, biztos valami vidéki diszkó. Theon, a beképzelt kis faszkalap sík ideg lesz, de mielőtt megerőszakolná/kinyírná a nőt, megjelenik Luwin mester és elzavarja a picsába. Mit kerestél te ennyire délen, kérdezi Oshát, az meg azt válaszolja, hogy északon olyan dolgok történnek, amitől minden épeszű ember elszaladna. Mert jönnek a Mások, és lesz nagy baj. (Ez már a Lostban is mondták.) Nem jönnek azok, ingatja a fejét Luwin, kihaltak. Frászt haltak ki, eddig csak aludtak, mondja a nő fura arccal és a zene is rátesz egy lapáttal: ettől most be kell fosnunk.
Ugrunk a Falra, Samnek hiányoznak a nők, nem mintha beszélt volna velük bármikor is, de a látványuk, na az jó volt. Havas Jont ennél jobban foglalkoztatja egy lovas nélküli paripa visszatérése, ráadásul a nagybátyja lova az, ajaj, nem sok jót látok Benjen Stark jövőjében. Mindenki komor arccal mered maga elé, közeleg a tél, kemény az élet, régen minden sokkal jobb volt.
Fokozódik a helyzet Királyvárban is, Robert visszatért a vadászatról, és ugyan döntetlenre kihozta a meccset a vadkan ellen, de ez édeskevés, mert az széjjelszaggatta szívtájékon, a seb elfertőződött, és Robert haldoklik. A vadkan legalább megkapta a beosztását, mondja az ágya mellé bicegő Nednek, egyen belőle az egész udvar a halotti toromon. Kizavarja Cerseit, Pöcsfej Joffrey-t meg a többi semmirekellőt, és Nednek lediktálja végakaratát: te leszel a régens, míg fiam, Joffrey nagykorú nem lesz. Ned nem akar szemantikai vitákba bonyolódni, inkább átírja a szöveget “jogos örökösöm”-re, és van annyi benne, hogy nem mondja el a haldokló királynak Joffrey származásának igaz történetét. Robert is emberből van, és azt mondja Nednek, állítsa le Dany meggyilkolását, mert tényleg nem kóser 14 éves nőket gyilkolászni.
Ned otthagyja Robertet, hadd szenvedjen egyedül, és Ser Barristantól megtudja, hogy Robert egész álló nap piált. Varystól meg azt, hogy a bort egy Lannister-gyerek adogatta neki szorgosan, akit azóta sem találnak. Cersei, Cersei, de nagy geci vagy te. Varysnak Ned odaszól, hogy a Targaryen lányt kinyírni nem kell, félned jó lesz, de az eunuch szomorkás arccal közli, hogy ez a hajó már elment, sőt, a lány már nemigen van életben. Téved, Dany éppen a férje haját kurkássza az ünnepi jurtában és dothraki nyelven próbálja rávenni, hogy nomád hadseregével együtt keljen át a tengeren, és foglalja el a Vastrónt. Drogónak nem kell a vasszék, mondja, neki föld kell, fű és lovak, a tenger sós, és eleve, nem megy ő sehová. Dany arcán látszik, hogy fut majd még az ötlettel egy kört, de most inkább elmegy vásárolni a bazárba Ser Mormonttal.
A vásárlás alatt Mormont rámutat, hogy Vyseris egy idióta volt, és olyan trónra tartott igényt, amire nincs több joga a szomszéd koldusnál, mert ugyan az őrült király fia, de azt a trónt a Targaryen-ház annak idején tűzzel-vassal szerezte meg magának, sárkányok hátán berepülve a kontinensre. Sárkányok már nincsenek, a dothraki harcosok meg nem szállnak tengerre – ezek olyan alapigazságok Westerosban, mint az, hogy a Liverpool FC a világ egyetlen csapata, aminek érdemes szurkolni. A vásárlás alatt Mormont elhúz megnézni, hoztak-e neki levelet, és igen: Varys írt neki, hogy mehet haza, királyi kegyelmet kapott. Dany közben egy feltűnően lelkes borkereskedő portékáját mustrálja, amikor kiderül, hogy nem helyi menyecske (a szőke üstök nem volt elég nyom?), kap egy hordót, csak neked, csak most felkiáltással. Mormont gyanúsnak tartja az ajándék bort, üsd csapra, barátom, mondja. A kereskedő vonakodik, de Dany bekeményít, csapolsz, vagy meghalsz. Csapol, de bele már nem akar inni a portékába, inkább elszaladna, de nem jut messzire, mert Dany egyik dothraki testőre lelasszózza. Nem lennék a helyében.
A Falon az újoncok eskütételre készülnek, megkapják a beosztásukat is, Havas Jon nem felderítő lesz, hanem a parancsnok háziszolgája, amitől teljesen kiakad, faszombamár, tudok kardozni, nem fogok teát főzni. De, fogsz, mondja Ser Allister tekintete, ő az a fegyvermester, akivel Jon összerúgta a patkót korábban. Samnek sokkal több esze van, mint Jonnak, és az idegbeteg fattyúnak elmagyarázza, nem véletlenül került a parancsnok mellé – őt szánja utódjának, szóval örüljön. Jon és Sam úgy dönt, ők nem az új istenek, hanem a régiek előtt fognak esküt tenni, kint a ligetben, a vörös fa előtt, aminek a törzsébe emberi arcot faragott valami jókedvű ős.
Királyvárban Renly, a király öccse rátalál Nedre, és elkezdődik a kavarás: ragadd magadhoz a hatalmat, Ned, és támogass engem, mint királyt. Adok melléd 100 fegyverest, éjjel fogd el Joffrey-t, és szakítsd el Cerseitől. Akinél a király, az a főnök. És Stannisszal, a bátyáddal mi van, kérdez vissza Ned. Renly szerint Stannis egy gyökér, a nép nem szereti, őt meg igen, ezért (logikusan) neki jár a korona. Ned, a talpig becsületesség élő szobra csak ingatja zsíros fürtjeit, nem, nem, én nem fogok vért ontani a kastélyban, Stannis a jogos örökös, majd ő beleül a Vastrónba, bocs. Ezzel a lendülettel ír egy levelet Stannisnak, gondolom meghívó királykodásra.
Jön Kisujj is, Ned kipakol: Joffrey és Tommen Jaime fia, Stannis a törvényes örökös. Kisujj szerint ez nem egyértelmű, Ned szerint igen, sőt. Kisujj vesz egy nagy levegőt és elmagyarázza, hogyan lehetne Ned a birodalom igazi irányítója, aki dróton rángatja Joffrey-t és Cerseit, hiszen tudja a a titkot. Stannis meg le van szarva, a becsülettel együtt, Renly lesz a király Joffrey után. Na, ez a felségárulás, mondja Ned, és eleve, a Lannisterek ki akarták nyírni a fiamat, én nem barátkozom ezekkel, Stannis lesz a király, ha háború árán, akkor úgy. Nyakas egy faszi ez a Ned. Kisujjtól a városi őrség hűségét kéri, mert Cereseinek van embere elég, neki meg nincs – az őrség 2000 fős, amivel legyűrheti a királynét. Kisujj felnevet, aha, szóval a becsület eddig tart, a piszkos munkát mással kell elvégeztetni. Rendben, az őrség ahhoz hű, aki fizeti őket. A Falnál Sam és Jon elmegy esküt tenni a fánál, Jon farkasa közbe egy ember kezét ássa ki a hóból.
Egy kontinenssel arrébb Dany megtudja Ser Mormonttól, hogy a borkereskedőt ló után fogják kötni, hogy szaladjon, ami nem túl kellemes halál, mert az a vége. Dany nem érti, miért vadásznak rá, Mormont szerint ennek sose lesz vége, depis mindkettő. Drogo viszont kibaszott ideges, beront a jurtába, és elkezd üvölteni, ha háború kell, basszátok meg, hát megkapjátok, átkelünk a sós vízen, megdugunk mindenkit, felgyújtunk minden kastélyt, és beleülök a vasszékbe, Isten engem úgy segéljen. Mindezt egy műnyelven, a dothrakin előadva, gratulálunk Jason Momoának, komolyan. Másnap el is indulnak a tengerpartra, a kereskedő Dany lova mögé kötve bandukol egy szál faszban.
Királyvárban Nedhez hírnök jő (akit testőrei kis híján leszúrnak, jó a hangulat), Joffrey király hívatja. Ned egész testes kérdőjellé változik, mint Alekosz fénykorában, Pöcsfej KIRÁLY? Ja, az, Robert kicsekkolt tíz perce, Cersei máris a trónra ültette a nyomorult fiát. Na, akkor menjünk a trónterembe. Varys és Kisujj jön, a városi őrség a tied, mondja Kisujj. Hol van Renly? Hát, izé, hebeg Varys, az elment 100 lovassal. Délnek. Mindegy, int Ned, akkor is bemegyünk a trónterembe és elrendezzük a dolgokat. Mielőtt beérnének, a városi őrség parancsnoka odaszól Nednek, hogy mögötte állnak. Joffrey ül a trónon szigorú arccal, mellette Cersei. Pöcsfej két héten belül koronázást akar, ma hűségesküt, elsősorban Nedtől. Ned átadja Robert végakaratát Barristannak, olvasd fel, benned bíznak itten. Megtörténik, Ned a régens, stb.
Cersei elkéri a papírt, és megkérdi Nedet, hogy ennyi? Egy levélben bízol ilyen vakon? Muhaha, és eltépi a végrendeletet, ejnyemár. Barristan rosszul lesz, a király szavaival csak így? Új királyunk van, mondja az iszonyú hülye frizurát viselő Cersei (Leia kakaóscsigái csak jelenthetnek a fejére álmodott púpos izé mellett), és rámutat a sunyin vigyorgó Pöcsfejre. Te, Ned, meg esküdj hűséget azonnal, és akkor mehetsz haza az északi koszfészkedbe. Ugyan már, Cersei, mondja Ned, a fiadnak nincs joga a trónhoz. Saját sírodat ásod, mondja Cersei, és utasítja a királyi őrséget, hogy fogja el Nedet. Ned odaszól a városi őrségnek, tessen szépen elfogni a királynét és gyermekeit, de izibe’. Fegyvercsörgés, lándzsák elő, és…a városi őrség természetesen lemészárolja Ned embereit, aki meg köpni nyelni nem tud, mert Kisujj éppen egy tőrt tart a nyakához. Ostoba vagy, Ned fiam, nagyon ostoba. Még három rész a végéig.
