A Witcher 2 egy lengyel fantasy regényvilágon alapuló, harmadik személy nézőpontból játszódó „hardcore” szerepjáték. Már az első játék magyar szinkronnal, nagyjából tűrhető fordítással, és hihetetlen mélységben kidolgozott világgal várta a játékosokat. Mindezek mellett elég nehézre is sikeredett, amely egyáltalán nem hátrány.
Rothadt egy világ
Míg az Bioware csupán 2009-ben fedezte fel a „Dark Fantasy” néven ismert műfajt, a The Witcher első része már 2007-ben ezzel borzolta a kedélyeket. Az eredeti, szláv mondavilág jegyeit is magán viselő világ egyszerűen magával ragadó, még ha a legtöbb fantasy világhoz képest sötét, komor, baljós, véres és sokszor kegyetlen is.
Andrzej Sapkowski világa nem egyszerűen fehér vagy fekete: itt minden és mindenki a szürke különböző árnyalatait viseli. A vérfertőző király, aki mellesleg szerető apa, valamint a régi szabadságukért kesergő, sokszor terroristák életét élő elfek és törpék kiváló példák erre. A játék összes karakterében találhatunk fehéret és feketét is, természetesen jelentősen eltérő arányokban.
Egy csodásan veszélyes világ
A játék grafikájáról csak jót lehet mondani. Csodás, kidolgozott, és a Dragon Age II-vel ellentétben nem kell félnünk a tucatszor újrafelhasznált labirintusoktól. Itt kérem minden egyedi és egyszeri, és még a teljesen mellékes karakterek is szépen ki lettek dolgozva. A fényjáték, az erdők és a városok mind-mind nagyon jól néznek ki. Szebb szerepjátékot még nem láthattunk!
A játék világa ráadásul él. A nem játékos karakterek teszik dolgukat, és ha jókor vagyunk jó helyen, még akár a falu mesemondóját is meghallgathatjuk a tábortűz mellett. Este persze besötétedik, előbújik a hold, nyugovóra térnek az emberek, meggyújtják a fáklyákat és jelzőtüzeket, és ha lehet, még sejtelmesebb életre kél az erdő.
Galéria Király móka lesz!
Kissé más feladat
Önök nem unták már meg régen a „menj és hozz öt patkányszemet” típusú küldetéseket? A The Witcher 2 szerencsére nem rendelkezik ilyennel. Mindig valamivel többre kérnek: a fészket felrobbantani, az alagutakat beomlasztani, vagy például a királynőt lecsapni, de csak miután kicsaltuk. Hurrá!
Kezelőfelület
A játék talán legnagyobb hibája, hogy belök a mély vízbe és lenyom a felszín alá. Legalábbis a kezdeti rész nagyjából így jellemezhető. Ugyan a játék kezelése nagyjából magától értetődő, a tutorialok nagyon rövidek, általában harc közben bukkannak fel, amikor legkisebb gondunk is nagyobb a szövegelés elolvasásánál.
Galéria A bolt interfész eléggé egyszerű, és hiányos
A játék nem fog kézen minket. A kezdő játékosok talán még azt sem fogják megtalálni, hogyan lehet az italokat, gyógyfőzeteket legyártani vagy használni. A képességek „mutálása” fölött még ennél is könnyebben elsuhanhatunk.
Fejlődés
Mint ahogyan az előző részben, itt is csak egy karaktert kapunk kézhez. Geralt foglalkozását tekintve Witcher („Vaják”), azaz fizetett szörnygyilkos. Így hát elég sok más játékban megszokott képesség – pl zárfeltörés, hóvihar idézése vagy számszeríj használata – elérhetetlen számára. Sőt, a tulajdonságai közt sem lehet pontokat szétosztani. A fejlesztés a képességek tengerében való választást (1 pont / szint) és néhány spéci mutálását (permanens picurka bónuszt adó extra) jelenti.
Galéria Mágia, alkímia vagy kardművészet
Filmes jelenetek
Meg kell említenem, hogy eleddig egy játékban sem láttam olyan jól rendezett jeleneteket, olyan jól kidolgozott eseményeket, mint itt. Igen, sajnos a játék közbeni animáción még dolgozhattak volna valamelyest, de az átvezetők általában egyszerűen veszettül jóra sikeredtek, és több helyen megszégyenítik a többi szerepjátéknál látottakat.
Ha harc, hát legyen nehéz
A játék a mai átlagos játékokhoz képest nagyon nehéz kezdetben, és még a legkönnyebb fokozaton is kifoghat a játékossal. A főhős nem egyszerű daráló, aki előtt lehasalnak az ellenfelek, a kitérést, védekezést és a mágikus trükkjeinket egyszerűen használnunk kell.
A játék nehézsége azonban annak előrehaladtával rohamosan csökken. Jómagam a harmadik (utolsó) felvonásban például nem találtam kihívóra, még a végső csata is nagyon könnyűnek bizonyult. A középső felvonásban volt, hogy futnom kellett, az elsőben pedig minden nagyobb harc kihívás volt.
Galéria Igen, megkapjuk a korhatáros tartalmakat is.
Választások tengere
Meglehetősen sok küldetést oldhatunk meg teljesen eltérő eredménnyel. Sőt, maga a játék is elágazik. A régóta hangoztatott „non-linear” kifejezés ugyanis jelenleg nem azt takarja, hogy a fő küldetésszálat nem kötelező sorjában megoldani, hanem azt, hogy az egész történet elágazik. Elvileg 16 féle végkifejlettel találkozhatunk, és négyféle világképpel kezdhetünk az előző játékból betölthető mentésünk alapján.
Rosszul választottál? Viseld a következményeket! A játék több helyen bemutatja, hogy a legjobb, legtisztességesebb indokkal meghozott döntés is óriási negatív hatással lehet a világra. Itt kérem nem állandóan falak közt noszogatnak előre a készítők, hanem ránk hagyják a döntések jogát és az ezzel járó felelősséget is.
Galéria Rendetlen fej keresi rendes gazdiját.
Megéri?
Személyes véleményem, hogy ez nem „az egyik” legjobb szerepjáték az utóbbi nagyjából öt évben, hanem „a” legjobb. Legutóbb a Morrowind és a Baldur’s Gate sorozat kötött le ennyire, illetve még előtte a Blue Byte Software Albionja. Persze néhány hiba így is belecsúszott a megvalósításba, és egyeseknek biztos idegesítően nehéz lesz a kezdetekben. A kínlódás, a kihívás azonban megéri: így kell szerepjátékot készíteni!
Akinek felkeltettem az érdeklődését, Webplázánkban megvásárolhatja a játék gazdagon megtömött Prémium (9 890 Ft) illetve minden földi jóval feldúsított Gyűjtői változatát (19 790 Ft) is. Az előző játék gyémántkiadása (4 490 Ft) sem rossz vétel. A jelek szerint készül a játék Microsoft Xbox 360-as változata is, bár grafikailag az nem fogja beérni a PC változatot. (A fejlesztők a legújabb, 1.1-es javítással kiszedték a másolásvédelmet, és nagyjából 30%-kal gyorsították a játék bolti verzióját.)