Kis szünetre vonult a most a Supernatural. Áprilisban folytatódik. A hiányát enyhítsem, megtekintettem az anime változatot. Sikerült a műfajon belül eltalálni a készítőknek az arányokat. Minőségi munkát vár el mindenki egy olyan stúdiótól, mint a Madhouse. Az utóbbi évek egyik legerősebb animejét produkálta, mely sokak számára ismerős lehet. Ez a Death Note volt. Hasonló képi világgal rendelkezik Sam és Dean-ék története is. A hangokat jól eltalálták (én azonnal megszoktam). A főcím a sorozathoz hasonlóan csak bevillanás, nem pedig a japánoktól megszokott 3-4 perces opening, ami pozitívum volt számomra. Nagyon bevezetőrész hangulata volt az egésznek, mert teljesen az alapokról indít a sorozat, egy-két hanyagolható momentumot leszámítva, mégis mozgalmas volt ez a húsz perc. Egyelőre a főszálat csak pár pillanatnyi flashback jelezte, mely a későbbiekbe biztos nagyobb hangsúlyt kap, ahogy az animekre jellemző. A történet menete egy közös nyomozás volt a Winchester fiúkkal és a játékidő alatt végig jelen volt a komoly hangulat. Próbáltak leheletnyi humort belecsempészni, mégis hiányoltam Dean filmes poénjait.
Felismerik a karakterek a helyzetet, nem mutatják tapasztalatlannak őket, mégse éreztem azt a sok oldalúságot, amit az élőszereplős változatba megszokhattunk. Hiányzott a spontaneitás nekem. A rész logikusan lett felépítve. Valahogy mégis úgy érzem, azok jobban élvezték, akik nem ismerik magát a sorozatot. Itt is ugyanúgy meg volt a rész vége fele ugyanaz a gyanakvás, mint a sorozat legutóbbi részében tapasztaltunk. Az ending felcsendülésekor végre hallhattuk “Kansas Carry On My Wayward Son” című számot. Utána még volt a történetből egy utolsó jelenet, ami most még semmit se mondott, de későbbiekben a hasonló perceknek is fontos szerepe lesz.
