1986. július 18-án mutatták be az amerikai mozik Aliens címmel a mozgókép-történelem egyik legemlékezetesebb űrhorrorjának, A nyoldadik utas: a Halálnak a folytatását. Ahogy arra az eredeti cím is utalt, a második részben már nem egyetlen rémség kergette Sigourney Weavert, hanem egy egész bázisnyi.
Förtelem, szenny, mocsok Rómában, utcán sárló kurtizánokkal üzekedő papság szerepel terítéken, Savonarola soha nem visszafogottságáról volt híres, ha egy pulpitus került a közelébe. Della Rovere megbabonázva nézi a magát egyre jobban a beszéd hevébe lovaló csávót, ez az én emberem, gondolja.
Rodrigo addig mutyizott, míg pápa nem lett és fel nem vette a sokkal kevésbé menő Sándor nevet, majd ésszel félve az egyik fiát (Borgia János) a pápai testőrség fejévé tette, a másikat (Borgia Cézár) meg kinevezte bíborossá, bár az inkább dugna, sokat. Miért van a pápának gyereke, menten négy?
Az előző részben a spanyol Rodrigo Borgia VI. Sándor pápa néven felült a katolikus egyház trónjára, az egyik fiát maga mellé emelte, a másikat a pápai testőrség fejévé tette, és a legkisebbiknek is biztos talált volna valamit, ha nem tízéves lenne. Ez egy olyan pápa, akinek négy gyereke is van.
Vér, fertőzés, vérfertőzés, csöcsök, gyilkosok és pápák várnak ránk nyolc héten át, ez itt kérem szépen a reneszánszra hangolt oridzsinál maffiatörténet, vagy hogy az istenbe’ szokták felvezetni a Borgiák történetét. A főcím érdekes, hol festményeket, hol élőszereplős akciójeleneteket borít el a vér