Drakula Dühe társasjáték

Drakula Dühe társasjátékA Fantasy Flight Games egyik legnagyobb sikerű társasjátékát, a Drakula Dühét fogom bemutatni. Ahogyan azt a videóban is megjegyzem, kicsit elfogult vagyok a játékkal kapcsolatban, hiszen az egyik kedvenc társasomról van szó, és bízom benne, hogy az elemzésből majd kiderül, hogy miért is van ez így. A játék maga egy 1987-ben készült, azonos nevű táblás újragondolása. A történet a folytatása a klasszikus Bram Stoker regénynek: Drakula menekül az őt üldöző négy vadász, Abraham Van Helsing, Wilhelmina Harker, dr. John Seward, és Arthur Holmwood, vagyis más néven lord Godalming elől. A négy nyomozó Drakula nyomát próbálja követni, bejárják egész Európát, megküzdenek a vámpírúr által hátrahagyott sötét mágiával, csatlósokkal, mígnem végül – a játékosok döntéseinek következtében – sikerrel járnak, vagy elbuknak.

A Drakula Dühe egyik legnagyobb erénye, hogy hasonlóan más ilyen típusú játékmenettel rendelkező társasokhoz – mint például a magyar Doktor Faktor, aki esetleg ismeri – kombinálja a kooperatív, és az egymás elleni játék elemeit. Egy négy fős csapat közösen játszik egy erősebb, jobb lehetőségekkel rendelkező ötödik játékostársuk ellen. A nyomozók száma mindig 4, még akkor is, ha kevesebb játékos foglal helyet az asztalnál – ebben az esetben egy embernek több vadászt kell irányítania. A nyomozók folyamatosan fejlődnek a játék alatt, egyre erősebb tárgyakhoz, fegyverekhez jutnak, és egyre különlegesebb képességekre tesznek szert – ám ez utóbbi állítás ugyanúgy igaz Drakulára is! Az egész vadászat rendkívül magával ragadó hangulattal rendelkezik, amelyre az egyes eseménykártyákon található idézetek is igyekeznek rákontrázni.
YouTube előnézeti kép
A játékmenet annak ellenére nem válik unalmassá, hogy gyakran a játékosok hosszú perceket gondolkoznak közösen, hogy együtt eldöntsék, mi legyen a csapat következő lépése. Nincs olyan pontja a játéknak, ahol egy pillanatra is hátra lehetne dőlni, még az elsőre igen furcsának ható harcrendszer is komoly taktikai érzéket igényel a szerencsés dobások mellett, hiszen az egyes támadásoknak más-más hatásuk van annak függvényében, hogy mit cselekszik az ellenfél. Így tehát egy kicsit az ő fejével is meg kell próbálni gondolkozni, hogy a lehető leghatásosabb védekezést, vagy támadási formát alkalmazzuk.
YouTube előnézeti kép
A játék tudatosan törekszik arra, hogy érzékeltesse játékosaival, itt most valaki más bőrébe bújtak. Az egyes karakterek különleges képességei, de már csak maga a megjelenésük is magával ragadja az embert. Maga a térkép is kicsit olyan hatást kelt színvilágával, kivitelezésével, mintha egy másik évszázadba léptünk volna, és egy régi Európa vasúthálózatán, hajóin szelnénk át az öreg kontinenst.
YouTube előnézeti kép
Ezzel rá is térnék a játék kivitelezésére, amely mint mondtam, rendkívül magával ragadó. Külön jó érzés a magyar játékosok számára, hogy két jelenleg is magyarországi város is megtalálható a térképen – Budapest és Szeged. Maguk a bábúk is szépen ki vannak dolgozva, jómagam lehetséges, hogy pont szerencsés voltam, de egyik bábúnál sincs például szükség sorjázásra, ha festésre adnám a fejem. A rajzok nem túlcsicsázottak, van az egésznek egy kellemesen sötét, megbabonázó hangulata. Egy ilyen témájú játéknál pont ezt várja el az ember. A legjobban azonban a kivitelezők azon szándéka tetszik, hogy igyekeznek még a legapróbb részletre is odafigyelni. Hogy csak egy példát említsek, a Drakula Dühe tartalmaz egy mini Európa térképet, hogy a vadászok még csak véletlenül se lássák a Drakulát irányító játékos szemén, hogy a nagy térképen Európa melyik részét nézegeti. Vagy említhetném azt a jelenséget, hogy a helyszínkártyák nem abc sorrendben vannak egy pakliban, hanem egy sajátos, számozással ellátott sorrendben. Így a nyomozók hiába látják, hogy Drakula a pakli végéből választja ki a következő várost, ahova lépni akar, előfordulhat, hogy épp egy „B” betűvel kezdődő várost vett a kezébe. De említhetném azt is, hogy a szabálykönyv külön fejezetben foglalkozik azzal az esettel, hogy mi a teendő, ha a Drakulát alakító játékos véletlenül elfelejti, hogy melyik városokban járt korábban, és nem fedte azt föl akkor, amikor kötelező lett volna neki. Ezek mind-mind olyan jelenségek, amik mögött látszik, hogy hosszas tesztelői munka van, hiszen ezek a dolgok csak játék közben tűnnek fel az embernek. Jómagam pedig igazán értékelem, ha egy olyan játékot kapok a pénzemért, amit előtte azok is számtalanszor kipróbáltak, akik elkészítették.
YouTube előnézeti kép
Az összkép ami kialakult bennem a Drakula Dühéről abszolút pozitív. Mindent elárul, hogy az egyetlen vontatottabb része a játéknak az a 30 másodperc, amikor a játékosok arra várnak, hogy Drakula eldöntse, hová kíván lépni. Persze jogosan lehet mondani, hogy ebben az árkategóriában már elvárható egy társasjátéktól, hogy úgymond „megérje a pénzét”, ám a Drakula Dühe ennél jóval többet nyújt. Szinte végtelen számú újrajátszhatóságot, és másodperc hosszúságúnak tűnő órákat.


Értékelés:
Kivitelezés: 5 / 5
Szerepjáték elemek: 5 / 5
Játékmenet: 5 / 5
Szabályhiba mentesség: 5 / 5

Összesen: 20 / 20
Játékidő: 2-3 óra

Szerző: Antiserver