Milyen is Dark Sun? Egy hatalmas, kiégett, kopár világot képzeljetek el, név szerint Athas-t, azt a birodalmat, ahol a Sötét Nap eseményei játszódnak. Természetesen nem volt mindig ilyen ez a világ, sőt: egykoron gyönyörű, élettel teli, barátságos vadon borította be ezt a földet, ám, köszönhetően a mágiának, s a felelőtlenségnek, minden megváltozott.
A tulajdonképpeni „új világ”, mely a hatalmas háborúkat és harcokat túlélőkre várt, tulajdonképpen igencsak hasonló korunk számos, világégés utáni univerzumához, de Dark Sun világának különlegessége akárhogy is nézzük az, hogy ez mégis csak egy fantasy univerzum.
A játék világát főként a Közel-Kelet, Afrika, Mezopotámia, valamint Amerika bizonyos részei ihlették, illetve ezen területek poszt-apokaliptikus mása: számos különlegességet belecsempésztek ugyanis a készítők ebbe a kampányba, rengeteg olyan dolgot, amit más D&D világokban nem nagyon – vagy legalábbis nem ilyen jelentős és intenzív – formában találhatunk meg.
A legfontosabb jellemzők a következők: rengeteg játszható faj van a játékban, köztük valamennyi már visszaköszönt számos egyéb ugyanezt a rendszert használó alkotásban is, de itt mégis sokat teljesen más színben tüntettek fel, mint az addigi játékok készítői. Az előző Dark Sun kiadásokhoz képest itt megtalálhatunk jó néhány 4. kiadású játszható fajt is, mint például az eladrint, vagy a thieflinget. Persze emellett a legtöbb „hagyományos” népet is megtalálhatjuk, így játszhatunk természetesen emberként, vagy törpeként is, mindenesetre tény, hogy érdekes játszható fajokban nincs hiány és kicsit mások, mint ahogy más világokon megszoktuk őket! Az elfek például nomád kereskedők, tolvajok, sivatagi rablók.
A következő fontos elem az eddig talán legjobban a Fallout PnP-ben ábrázolt „elemek elleni harc”, hiszen egy haldokló világban járunk, ahol a természet már inkább ellenségként viszonyul hozzánk, semmint barátként, ugye.
Ezenkívül szintén fontos elem még az ilyesféle világokra olyannyira jellemző önkényuralmi társulások, valamint a rabszolgatartás – melyek szintén jelentős részét képezik a játékmenetnek.
Nem lehet teljes egyetlen magára valamit adó fantasy világ sem mágiarendszer nélkül, így természetesen ezt is megtalálhatjuk ebben a játékban – persze, kicsit másként, mint ahogy arra elsőre számíthatnánk. Két módon különíthetjük el a varázslatokat ugyanis Athas világában: először is vannak a főleg druidák és klerikusok által preferált elemi mágiák, melyek nevükből értetődően az elemi szférákból erednek. A másik típus az igen elmésen elnevezett „nem elemi” mágiák csoportja – ezek Athas megmaradt életenergiáját használják fel és ki, jelentősen lelassítva, hátráltatva ezzel a bolygó regenerálódását (többek között ezek a varázslatok pusztították el Athas nagy részét), így ezen típus használóit sok helyütt nem nézik jó szemmel, sőt, érthető okokból közellenségként tekintenek rájuk.
Függetlenül attól, hogy a világ nagy része romokban hever, találhatunk még virágzó és kevésbé virágzó településeket, városokat, valamint a mágikus kataklizmának köszönhetően számos, igencsak érdekes szörnyeteggel futhatunk össze kalandjaink során, így hát unatkozni nem nagyon fogunk.
Mit is mondhatnánk még el erről a kampányról? Személy szerint, nekem nagy kedvencem, már csak az ehhez hasonló témájú világok iránti rajongásom miatt is, másfelől igazi különlegesség, hiszen számos elrettentő példát tartalmaz, illetve sok elemében felfedezhetünk apró utalásokat, figyelmeztetéseket korunkra, hiszen lassacskán mi is afelé haladunk, hogy egy ilyen, szinte totálisan kiégett világot teremtsünk magunk köré.
Akinek tehát meghoztuk a kedvét ezzel a kis ajánlóval, az olvasson utána, s vágjon bele a dologba, nem fogja megbánni – ezt megígérhetem!