Valaha rég egy messzi-messzi galaxisban, lezajlott a világokat megrengető és mindent eldöntő idei nyári Rúna Tábor. Ami nem csak, hogy közel tizedik rendezése volt a csapatnak, de egyben több, igen újszerű változás is volt a tábor életében.
A keddtől vasárnapig tartó, majdnem egész hetes tábor nem kevés izgalommal kezdődött. Alig két héttel a rendezvény kezdete előtt, kiderült ugyanis, hogy nincs melegvíz. Ez már önmagában is megrendítette a szervezőcsapat szívében lévő bizonyosságot, hogy milyen lesz az idei tábor, de végül sikerült tovább lépnünk az ügyön egy könnyed megoldást kitalálva. Azonban sajnos a baj nem jár egyedül és újabb szomorú híreket kaptunk, alig négy nappal a tábor kezdete előtt, méghozzá azt, hogy sajnos van némi esélye, hogy a lámpát is leoltják a kastélyban, ami a tábor hetének közepétől (szerda) lesz esedékes. Sajnos ezek a problémák, sem nem a szervezők, sem nem a Teleki kastély hibája, hanem egy olyan helyzet, ami általánosan jellemző mostanában Magyarországra. A nehézségek azonban nem tántorították el a szervezőket, és némi didergő egymásra rebbenő tekintetett és email-t leszámítva, sikerült érzelmileg a problémák fölébe helyezkednünk. Úgy döntöttünk, hogy úgyis meleg lesz a tábor ideje alatt, úgyhogy még jót is fog mindenkinek tenni, hogy nem tudja magát fölöslegesen leforrázni, a villanyt pedig úgyse kapcsolják ki, mert azzal már nem tudnánk mit kezdeni. Hát. Lényegében így is történt, és bár igaz, hogy a villanyt nem kapcsolták ki, de baromi hideg volt a tábor ideje alatt a nyárhoz képest, úgyhogy ezúton is full respekt minden résztvevőnek, mert igazi tökös túlélő csapat jött össze.
A tábort megelőzően a szervezők egy szokásos nulladik napi összejövetelen, ami a táborkezdést megelőző hétfőn volt, alaposan elfoglalták a kastélyt, degeszre ették magukat a Dzsungel étteremben és egész este vadul készültek a táborra. Úgyhogy mind a 9-en halálra szerepjátékoztuk magunkat és másnap egy laza négy órás alvás után páran a bátrak közül, már fitten is fogadták a vendégeket. Ami a szervezés oroszlánrészét illeti, idén mindenki beleadott apait-anyait és a régi arcok mellett, olyan új titánok, mint Gabcsi és Igor is nem csak, hogy kivették a részüket a melóból, de nagyon sokat bele is tettek hála és köszönet ezért Gabcsinak és Gabbának, akik az idei évben a lelkét adták a tábornak, illetve Atisnak, Igornak, Czopinak és Pulának a temérdek és remek programért.
A hét pedig nagyon király volt. A várakozást felülmúló létszámban jöttek a táborozók és nagyon jó volt látni, hogy a Cantinnak és Szalaynénak köszönhetően temérdek sok új arc is volt a táborban. Az első nap ugyan lemaradt a szokásos AVP számháború, de figyelembe véve a csodálatos időjárást, ezt senki nem nagyon hiányolta. Viszont az esti Rotációs Fun Game, elemi erővel sújtott le arra a húsz főre, akik kipróbálták. A játék lényege az volt, hogy mindenki egy típusú karaktert választ, amit végig visz egy történeten, ami négy órában kerül lemesélésre. A különlegesség viszont abban volt, hogy minden órában a csapat átült egy másik mesélőhöz, ahol folytatta ugyan a történetet, csak egy másik világban. Így sikerült négy óra alatt, egy Star Warst, egy Alient, egy Magust és egy Shadowrunt végig tolni. Utólag is köszönet a játék teremtőjének Dr. Pulásnak.
A következő napok már nem folytak le ilyen könnyedén. Szerdán lenyomtunk egy durva Magus versenyt, ahol mindenki megtapasztalhatta, hogy mi jár annak, aki nem tiszteli eléggé Tharr szent papjainak véres sportjait. Illetve a zöld pentagrammán elkövetett durva vérengzést követően (amiért nagy köszönet Czopinak és Atinak a modulért) megváltozott a kastély hangulata. Egy remegő kezű és rémült tekintetű srác, talpig gyakorlóban és szemüvegben, kedvesével az oldalán lekapcsolta a fényeket és átrendezte a kastélyt egy valódi menedékké. Egy Vaultá, aminek ajtaja nem rég nyílt ki, hogy a tönkre atomozott Gyömrői tájat feltárja a harmadik világháborút túlélő néhány fő számára. Kezdődőt a Fallout Live, ami hála Igor lelkiismeretes szervezésének, Petra baromi sok munkájának és a résztvevők odaadó átélésének, a tábor egyik legjobban sikerült programja lett. Volt itt minden, elhaló rádióadástól elkezdve, durva Nuke kólán át, fegyverek, labor, titkos szupermutáns, nem titkos csúnya gohulok, zsoldosok és tudósok, távolról jött idegenek és annyi intrika és ellentét, hogy a végén mindenki mindenkit agyonlőtt. A játék remek volt, a szabályok zseniálisak voltak, a jelmezek elsőrangúak voltak. A sztori pedig jó volt és némi technikai és csoport egymásra lövöldözéstől beakadt húsz perctől eltekintve remek szórakozás volt.
Miután túléltük a keddet, szerdán belecsaptunk a lecsóba és egy három részes Star Wars modullal folytatódott a tábor, amit a csavaros eszű Dorkánk és az egyesületi elnök követtek el. A sztori igazán eredeti volt és azt hiszem, sokakat sikerült magával ragadni. Volt benne csavar, üldözés, sikoltozás, maffia, star wars betegség és végül katarzis és győzelem. Ez a játék alkotta az idei tábor gerincét és két nap is tartott, illetve egy szerda esti live-al teljesedett ki. A live itt is nagy sikert hozott, hiszen egyrészt nem volt kötelező, másrészt pedig az előző esti kutató labort sikerült nem kis kreativitással Czopinak és Gergőnek olyan szinten átalakítania, hogy végül minden betévedő tényleg azt hihette, hogy egy űroperába lépett be.
A tábor másik nagyon várt szerepjátékos programja az Alien játék volt, amire a jól megszokott túljelentkezés mellett, egy speciális angol nyelvű csapat is indult, hogy a Bostonból származó Ben is maradandó pszichés károkat szenvedjen a nagyszerű játéktól. Sikerült is az ötcsapatnyi játékosnak másnap reggelig, illetve utána még egy kicsit tovább játszania, és ahogy a modul írói (Igor és Geri) várták is, derekasan szidták a kitalálókat, a fejlesztőket és magukat a mesélőket is, amikor minden játékos találkozhatott a Predatorok megértő fajával. Túlélők, nagyon nem maradtak, viszont elmondhatjuk, hogy Emberiség vs. Predatorok 1 halott predi:5 halott csapat lett a végeredmény.
A szombati napon egy íjász verseny rengette meg a kinti teret, közben egy laza 300 pontos Warmachine asztali Wargame meccs rázta meg. Ami annyira nagy volumenű volt és annyira kemény, hogy a reggel tízes kezdéssel este tizenegykor egy közös megegyezésen alapuló „elég volttal” fejezték be a küzdelmet a Cygnar és Khador csapatok. Wolfi és Rudi derekasan gyilkolták a figurákat Rollival közösen, és egy valamit elértek, hogy kitartásukkal és a csata méretével még a hozzá nem értőket is meglepték és elkápráztatták. Ezúton is köszönet nekik ezért.
De hát egy nap huszonnégy órából áll, úgyhogy a wargame és az alien lezavarása után, máris teret váltottunk és az Ati által megalkotott Flancia kastélyban kezdtünk neki egy hajnalba nyúló húszas évek livenak. Ati egy rafinált és jól szervezett játékot hozott, amiben a Neandervölgyi túlélők igyekeztek leigázni a Komanyomi barbárokat, mind ezt frakkban, szivarral, rengeteg személyes szállal és annyi csavarral, hogy a végén már senkiben sem lehetet megbízni. A játék nagyon jól sikerült, hála a temérdek sok némafilmnek és zenének, amiket Dorka gyűjtött össze és Csabi hozott el, illetve az összekuszált és jól felépített történet miatt, ami Ati érdeme és a két csinos felszolgáló lánynak, Briginek és Rózsának, akik emelték a live színvonalát.
Ami még remek volt az idei táborban az-az a játék, amit Ati tett össze és CIA live néven ment. Idén a Terminátor évében ő is ehhez a történethez nyúlt, és a békés játékok közepette, nem kevés vér hullott el, ahogy a KGB és a CIA próbálta kideríteni, hogy mi történik, illetve, amíg a két visszaküldött szerencsétlen lázadó pucéran hagyta a történetet és végül a két terminátor mindenkit lemészárolt.
Ezt követően a csapat egy része hajnalig tartó tivornyába kezdett, amit végül csak az erősen tűző nap űzött el a többiek pedig végkimerülésig játszottak. Másnap pedig bontottuk a tábort és a díjátadást követően mindenki hazakúszott.
Összességében azt tudom mondani, hogy egy élményekben nagyon gazdag és nagyon hangulatos tábor volt, amiben a sok új ember mellett a szervezők kemény munkája és a minden este megtartott laza züllés felejthetetlen élménnyé tett mindent. Utólag is köszönet Gabbának amiért alvó fun klubja igazgatása mellett is rendezte a kaját és reggelente takarított és dolgozott, Csabinak, aki már mint családapa idén is szakított időt ránk és mesélt, modult nyomtatott és segített, illetve a büfés néninek, aki 0-24-ben etette az éhes tömeget, ráadásul mennyei étkekkel. Külön köszönet Topinak, hogy segített a mesélésben és Zsúnak, hogy nem csak szpicseli az englist, de elvitte az alien csapatot is, illetve a hirtelen lett +1 mágus mesélőnknek is hála. Minden nehézség ellenére köszönjük a lehetőséget a Teleki Kastélynak és reméljük, hogy megoldódnak a gondjaik.
Úgyhogy röviden ennyi, és reméljük, hogy ha minden jól alakul, akkor ősszel folyt köv.