az éjszaka tükre megmutatja,
megmutatja igazi arcodat
nekem örökké ilyen maradsz
bármit is mondj, mosolyogva
mint aki néma kiáltásra fülel
és örökké a távolba veszik
tekintete, más vidékek, más
lélegzetvételét hallom benned
bár érjen véget utam, ahogy
egy ódivatú szerető élete:
névtelen sírba lökve, körben
visszatartott érzelmek maszkjai
csak egyszer élsz és bár susog
ezer mást, ezer száj és hisz
mást sok ezer szív a világon
te tudod és érzed ezt, ma még
az adatott nekünk, hogy egyszer
rátaláljunk, hogy egyszer érezzük
elhamvadjunk egyszer a tűzben
és egyszer elveszítsük mindörökre
nevess hát a múló napjaink nyomán
ha látod olykor rajtam szebb idők
emlékét megelevenedni, mint árnyék
suhan el a fény háttere előtt
kacagásom ne tudd be többnek
károgó varjak himnuszának és
jó tanácsaim se hidd többnek
irigy rossz szándék jelének
a mi esőnk régen leesett már,
ifjúságunk vihara bár fákat döntött
de régen elolvadt már a mi havunk
egyetlen bűnünk, hogy itt maradtunk
Amund