Stargate Universe: Évadértékelés

A Stargate Universe a Csillagkapu scifi világon belül különleges helyet tölt be a rajongók szívében. Egyszerre lett gyűlölt és imádott sorozat, amelynek okairól szeretnék most pár szót szólni.

Stargate Universe

Az egész sorozatkészítési folyamat rosszul indult, ezt be kell látni. Még a tervezés fázisában kiszivárgott az SGU történetének a vázlata, miszerint hogy egy űrhajós sorozatot terveznének Brad Wrighték. Én magam is csak hümmögtem a dolgon, mert nem tudtam elképzelni, hogyan lehet a térkapu rendszerekről szóló mesébe úgy bevonni egy teljesen új történetszálat, amelynek szereplői fixen egy mozgó hajón fogják élni az életüket és onnan járnak el kalandozni.

Aztán eltelt pár hónap a várakozással, majd lesújtott a kaszás és a SyFy Channel kivégezte a Stargate: Atlantista sorozatértékelőmet itt olvashatjátok. A bűvös 100. részt még elérték az ötödik évaddal, s a szomorú hír utánai napon a csatorna már a Stargate Universe berendelésével örvendeztette meg a felhábrodott rajongókat. Ezen kommunikációs hibából fakadó bélyeget azonban az új SG-sorozat sosem tudta lemosni magáról, hogy az 5. évad miatt egyre drágább Atlantis leállítása árán jött létre az Universe.

Stargate Universe

Korábban működött az SG-1/Atlantis közös évad három esztendőn át, de ott még a készítők csak sajnáltatták magukat, hogy mennyire nehéz volt a kibővített stábbal évi 40 részt legyártani, miközben a díszleteken és az effektgyártó cégek kapacitásán is osztozni kellett. Itt ez a lehetőség eleve nem is volt adott, pedig lehet teljesen másképpen indult volna az egész. Olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy az Universe sorozatból eleve két évadot kért a SyFy Channel és ez biztosabb ígéretnek tűnhetett a készítőknek, mint egy Atlantis 6. évad  nézettségtől függő sikere.

A premier előtt persze a dörzsölt producerek rengeteg mindent megígértek, hogy komolyabb és érettebb sorozatot fognak készíteni, amiben nem lesznek angolul beszélő idegenek és magunk mögött hagyjuk a vancouveri erdőséget is, ahol gyakorlatilag már minden fát és tisztást húsz oldalról megmutattak. A népharagot persze igyekeztek olyan plusz fülesekkel csitítgatni, hogy lesznek crossoverek és a humor sem tűnik el.

Stargate Universe

Én előzetesen kissé szkeptikusan álltam a Stargate Universe-hez, mert féltem, hogy nagyon a Battlestar Galacticát fogják koppintani felsőbb utasításra. Közben az sem igazán jött be sokaknak, hogy a régi sorozatokra jellemző SG:U logót is lecserélték egy modernebbre, amit végül még a főcím elhagyasával is megfejeltek. Még a megszokott Joel Goldsmith által szerzett komolyzenei aláfestő muzsikára is kevésbé fognak támaszkodni, mert valóban más irányt akartak követni.

Ami bizakodásra adott okot, az a szereplőgárda, a színészek közül párat más filmekben és sorozatokban már láthattunk. Számomra legfontosabb Ming-Na (Camille Wray) volt, akit a Vészhelyzetben kedveltem meg igazán. Az igazi húzónév azonban Robert Carlyle (Dr. Rush) lett, akitől eddig kissé távol esett a scifi műfaja. (Érdekesség egyébként, hogy számos vendégszínész is azért lépett fel az SG-sorozatokban, mert a gyerekeik kérték meg rá őket. Az SG:U is szép listával büszkélkedhet, de valójában nem a színészeken vagy a játékukon múlt a sorozat sorsa. Hogy min, azt a tovább mögött spoilermentesen elmondom, klikk a folytatáshoz.

A premier után vegyes érzések kerítettek hatalmukba. Egyrészt imádtam, amikor új kapuhálózatot meséltek be, mintha egy könyv újabb fejezetébe nyertem volna bepillantást. A nosztalgiát idéző kawoosh után már a hajóra érkezés óhatatlanul az Atlantizt idézte fel bennem. Ott legalább önként mentek a későbbi Lidérc eledelek a városba, míg itt a történet a véletlent említi.

Stargate Universe

S ez már az első felütés egyik gyenge pontja volt, hogy Dr. Rush a saját egója miatt odacsalta őket a hajóra, mert hitt egy Ős legendának. Ez utóbbi egyébként szintén a készítők hóbortja, hogy bár szinte minden téren csődöt mondtak az Ősök, arra azért bőven volt energiájuk, hogy elhintsék az utódok között az ezekről szóló meséket. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert magáról a hajóról pontosan tudjuk, hogy hol haladt keresztül, de az írók csak előre tekintettek és a majdnem roncs múltját valahogy sosem sikerült kibogozni. Hogyan sérült meg? Kik jártak ott? Kikkel találkozott? Miért hagyták el? Megannyi megválaszolatlan kérdés…

Ám, ha már a múltról beszélek, akkor említsük meg a Lucian Szövetséget is. Az SG-1 9. évadjában bukkant fel el az a maffia jellegű társaság, de igazából sosem derült ki, hogy ők hogy jöttek létre és mit is akarnak. Az írók egyik legnagyobb hibája volt, hogy a 8. évadot lezárva kilencediket (vagy a Stargate: Command 1. évadot, ha úgy tetszik) úgy indították el, hogy igazából nem mesélték el a Tejútrendszer hatalmi átalakulását és a főszereplők életének változását.

Ezért is vette mindenki zokon azt, amikor O’Neill tábornokot csak úgy eltávolították, hogy kikössön a HomeWorld Command nevű washingtoni posztján. De hogy miért került oda és mit is csinál, ez az utolsó két évadban sem lett világos.  Ez a helyzet a Lucian Szövetséggel is, amelyről nem tudjuk pontosan, hogy miért is akarta a hajót mindenáron megszerezni, mely célnak láthatóan rengeteg forrást alárendeltek. Az írók szándékosan nem akarták keverni a sorozatok világát, de mivel ők maguk mesélték be itt ezt az új ellenséget, ráadásul nekünk, rajongónak gyártják, így igazán visszanyúlhattak volna jobban is a már felépített mitológiába.

Stargate Universe

Magának a küldetésnek jövőjével is csak a 2. évadban kezdtek el komolyan foglalkozni, azzal, hogy mégis merre is tartanak, mert előtte csak sodródtak a Destiny-vel. Már az SGU legeleje óta nem értettem, hogy akarják az írók a cselekményt úgy mozgatni, hogy gyakorlatilag minden megismert fajt, helyszínt vagy szóba jöhető bolygót maguk mögött kell, hogy hagyjanak. Erre bemeséltek egy nemes főcélt, amelyről éppen pár hete is voltak tudományos cikkek, hogy valójában az egész univerzum kialakulásáért felelős, az Ősöknél is hatalmasabb lények vagy hatalom megismerése a cél. Ez nagyszabásúnak hangzik, de egyben megoldhatatlannak is, amelyet nem tudom, hogy gondolhatott komolyan Brad Wright.

A korábbi sorozatokban eleve általános bölcsesség volt, hogy “az univerzum végtelen”, tehát nem értem, hogyan akarták ezt a küldetést lezárni úgy, hogy a hajó már millió évek óta sodródik, míg most halandó léptékkel számolva is maximum egy emberöltő lenne a háttérsugárzásba ágyazott kirakós megfejtésének ideje. S ha még meg is történne, hogy bemennek a Nagy Bumm közepébe, mégis mit lehetne mondani egy  ilyen hatalommal bíró erőnek?

Na, ez az, amit jó darabig nem fogunk megtudni, mert az öt évadosra tervezett sorozatot leállították. Wright nagyon szeretett volna tető alá hozni egy SGU történet lezárására szolgáló DVD-filmet, de az MGM még erre is nemet mondott. Korábban elhúzták a mézes madzagot egy SG-1 és Atlantis DVD filmmel is, de amikor már átfestették az SGC díszleteket és lebontották az atlantisi kaputermet a Destiny hídja miatt, akkor azért lehetett sejteni, hogy ez nem fog megtörténni.

Stargate Universe

Az MGM stúdió a csőd szélén táncolt, de úgy tűnik a DVD-filmekkel nem szakítottak elég pénzt, hogy érdemes legyen beinvesztálni. Pedig a számok szerint mind az Ark of Truth és a Continuum is a gyártási költségének háromszorosát visszahozta. A bizalom megrendülése a nézettség drámai esésével is magyarázható, mivel a lélektani 1 milliós küszöb alá is lement a legújabb SGU sorozat. (Ha belegondoltok, nálunk többen nézik a Barátok köztet 10 millió emberből, mint az USA-ban az SGU-t a 300 millióból.)

A SyFy egyébként mindent meg is tett a kurdarc eléréséért, mert átpakolta péntekről keddre a sorozatot, hogy végül hétfőn véreztesse ki. A péntek volt a korábbi scifi napjuk, de mivel nyáron jól mentek a saját sorozataik kedd esténként, így az SG:U-val is kockáztattak a sokkal nagyobb őszi konkurenciaharcban.

S akkor hol is bukott meg az SGU? Egyértelműen az irányváltáson és a nézettségen, ami kissé hasonlít a tyúk és a tojás esetéhez. Egyszerűen a rajongók nem azt kapták, amit vártak. A legelső évadban túl sok volt a lassan építkező földi rész, amely hozott ugyan pár fordulatot, de egy SG-1 és Atlantis után mindez idegenül hatott.

Próbáltak ugyan komolyabb témákhoz is hozzányúlni (például homoszexualitás, szex, vallási tabuk), de ezt is más kábelsorozatokhoz képest roppant szerényen sikerült kivitelezni, mert továbbra is családi sorozatként akarták az SGU-t eladni. Miközben az írók azt hangoztatták, hogy fiatalosabb lesz a sorozat, ők maguk már inkább a felnőtt korábbi rajongókat akarták megszólítani ezekkel a témákkal, így még a célközönség kiválasztása is ellentmondásos lett.

Hiába voltak egész jó karaktermomentumok és kiemelkedő színészi alakítások, ha a részek többségének nem lett újranézhetőségi értéke. Régen én magam is újra és újra megnéztem egy részt vagy csak legalább beletekertem egy-egy kedvenc effektemet tartalmazó jelenetbe, de itt ez a fajta kötődés és igény már nem jött létre. Ezen még a korábbi SG szereplők sem tudtak segíteni. Lassan azonban megszerettem az új karaktereket, de mégis hiányzott az, hogy frakciókra szakadjanak és a BSG-szintjén oltsák egymást. Valahogy nem volt igazi súlya a karakterek közti interakciónak, ha leszámítjuk, hogy a beképzelt és tudálékos Rush közellenséggé vált.

Stargate Universe

Mindezek mellett a kívülálló azt gondolhatná, hogy nem volt elég látványosság a sorozatban. Ez is igaz is és nem is. Nem értettem, hogy minek kellett ilyen batár nagy hajót létrehozni, miközben csak két siklójuk volt. Egyszerűen dramaturgiai szempontból három hajóból álló flottával újfent nem lehet újfent az űrcsaták királyának, a BSG-nek a trónjára pályázni, mert esélytelen mozgalmas és dinamikus ütközeteket bemutatni.

A bolygók szerencsére üde színfoltok voltak, mert valóban a többséget blueboxban vették fel. Én sem vártam persze Avatár-jellegű ökoszisztémát, de kicsit csalódás volt, hogy többnyire kihalt sivatagokban mászkáltak, még ha ez mindenképp előrelépés volt az erdőhöz képest. Kár ezért, én speciel sokkal vadabb és extrémebb tájakat és formákat meséltem volna be a helyükben, amelyekből mostanában a Star Wars: The Clone Wars-ban jutott ki az ilyesmire vágyó nézőknek. Tény, hogy néhányszor el is utaztak a készítők, hogy New Mexicóban, külső helyszíneken forgassanak, amit a korábbi sorozatokban is szorgalmazni kellett volna, de a stáb utaztatási költsége miatt idővel erről le kellett mondani.

Szerencsére itt-ott azért villantottak a készítők pár idegen fajt is. S itt lyukadtunk ki talán az egész SG-világ legszebben elkészített lényeihez, a jobb név híján csak Kékeknek nevezett lényekhez. Ők elég sokat ármányodnak a két évad során a legénységgel és Chloeval, de mégsem derült ki, hogy miért is teszik pontosan, majd úgy ahogy jöttek, távoztak is. Az egyetlen szövetségünket is rövidre zárták, míg a drónok rejtélye sem lett megoldva.

Ugyanúgy azt is sérelmeztem, hogy a korábbi SG-sorozatok visszatérő témájaként itt is több alternatív valóság áldozta fel magát a szereplőkért a multiverzum miatt, akiknek így semmit nem kellett tenniük és csak ölükbe hullottak az információk. Közben pedig a készítők annyira elszeparálták őket a korábbi SG-sorozatoktól, hogy az ott megszerzett tudást és technológiát szinte alig használták. Így is több rajongó sérelmezte, hogy a kommunikációs köveket többet mutatták, mint magát az új csillagkaput. Ez utóbbit egyébként ritkán vonták be aktívan a történetbe, mert gyakorlatilag már a létező összes tárcsázással kapcsolatos problémát korábban körbejártuk.

Stargate Universe

A sorozat éppen úgy végződött, ahogy a franchise is. A keserédes búcsú után nyugovóra tért és tetszhalott állapotba került. Csak remélni tudom, hogy az MGM észhez tér és belátja, hogy van még potenciál ebben a franchise-ban, még ha a Universe nem is váltotta be a reményeket.

A leírtak alapján talán úgy tűnhet, hogy nem szerettem ezt a sorozatot, de ez nem így van. Akárhány részt megnéztem, a szórakoztatási faktor még  mindig jelen volt, mert az epizód közben nem érdekeltek a logikai hibák és a készítésről szóló háttér információk. Mégis volt és van is bennem egyfajta hiányérzet, hogy ez sokkal jobb is lehetett volna és többet ki lehetett volna hozni belőle, hiszen akkora múlt áll már a készítők mögött.

Tehát jók a színészek, szépek az effektek és bár volt értelem és érzelem is rendesen, de ez ebben a formában kevésnek bizonyult a felvevő piac számára. Amit el lehetett volna adni pár éve, az most ebben az ötvözetben nem működött, mert a rajongók többsége egy Csillagkapu-sorozatban új világokat és fajokat akar látni, nem pedig egy maroknyi ember melankólikus hazavágyódását.

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 2. évad 18 részét jobb lezárásnak éreztem volna, mert ha belegondoltok, akkor a virágzó Novus civilizáció megalapítása, az emberiség túlélésének lehetősége egy galaxisokkal távolabbi világban igazán nemes végzet lehetett volna a Végzet utasainak…

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a figyelmet, a biztatást és segítséget mindazoknak, akik a teljesen SG-franchise (1 mozifilm, 14 év, 17 évad, 354 rész és 2 DVD film) ideje alatt az Abydos Gate készítésében, a hazai rajongói klub és a fórumunk életében aktív szerepet játszottak. Azt hiszem, hogy több ember nevében is mondhatom, hogy ennyire szeretett és közkedvelt scifi világ már rég született, amelyen egy generáció nőtt fel. Megtisztelő, hogy a fordításokkal, cikkekkel és rejtvényekkel szolgálhattalak benneteket az évek alatt, de sajnos most az oly tág Csillagkapu-világ egy időre bezárul. De ahogy tartja a mondás, minden kijárat egyben bejárat is valahová és talán majd még utazunk együtt a képzeletünk kapuján át.