Spartacus: Gods of The Arena – Végső küzdelem!

Történetileg és látványilag egy remekül megszerkesztett előzménysorozatot láthattunk. A pontozások alapját tekintve egy erős kezdést, egy kicsit gyengébb átvezetést és egy magas filmélményt produkáló finálét láthattunk. A tavalyi évadzáróhoz képest jóval kidolgozottabb volt a történet, mert hosszabb eseménysort építettek bele a készítők ebbe az egy órába. És talán kicsit több pénzt is kapott, de a végeredmény magáért beszél és lebilincselte a nézőket rendesen. Nagyon jól kidolgozott volt minden egyes jelenet és most legalább nem a túlzott digitális vér volt az úr és ez sokban dobott az élvezhetőségen.

Spartacus: Gods of The Arena - Végső küzdelem!

 

A színészi játékok tökéletesek voltak egytől egyig. És reméljük, hogy visszatérnek minél többen, mert még tavaly a második évad folytatása kapcsán fölröppentek hírek, hogy esetleg visszatér Lucy Lawless is. Gannicus szerepében is szívesen látnánk viszont Dustin Clare-t ismét a 2. évadban. Ez az élvezetes lezárása az eseményeknek, mely által mindenki olyanná vált, amilyennek az 1. évadban már ismerhettük, de így se unatkozhattunk. Ahogy Tullius-t Batiatusék elintézték, a késelős jelenetnél Julius Ceasar hasonló sorsa jutott eszembe. Idézve ezzel is a rómaiak hogyan rendezték le súlyos sérelmeiket. És nem volt megállás az Aréna beli harcon is rendesen kitettek magukért a készítők, mikor Soloniusra ruházott gladiátorok ellen kellett küzdeniük a Batiatus-ház harcosainak és figyelemmel kísérhettük hogyan emelkedik a ludus a dicsőség magaságába.

Spartacus: Gods of The Arena - Végső küzdelem!

 

Az idáig vezető út se volt egyszerű. Ebben a hat részben megismerhettük a szereplőket, hogy mi is lakozik bennük. Lucretia cselekedete is sikeresen meglepett, mikor Batiatus apját megmérgezte és Tulliusra terelte a gyanút, ezzel előre hozva a végső leszámolást, ami a véres dicsőség felé sodort mindenkit, aki rész vett benne és beteljesítve/megpecsételve sorsát. Ashur is megkapta, ami kijárt neki, barátja megvakításáért és meggyilkolásáért, de Crixus a dicsőségért tette azt vele, amit tett, de akkor is megérdemelte. Oenomaus Doctore szerepéhez dicsőn felnőtt. Sokat köszönhet neki a ludus. Diona szomorú végén se lepődhettünk meg, főleg Batiatus igenlésén sem, amit hátba döfése elégtételének jelképeként használt önérdekű megtorlását bizonyítva. Naevia is látva feljebbvalója semmitől se riad vissza. Gannicus kivívva szabadságát igazán emelte a karakter fényét, míg előtte tiltott gyümölcsért sóvárgott. És egy remek lezárást láthattunk, amihez hasonlót ritkán láthattunk.

Spartacus: Gods of The Arena - Végső küzdelem!