Adatok, Érdekességek az Ókorból és a Középkorból



+======================================================================+
| Nagyobb ókori városok becsült legnagyobb lakossága                   |
+======================================================================+
| Város:                                      | Lakosság  | Korszak    |
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Róma (köztársaság kora, falon belül)        |   100 000+| i.e.  1.sz.|
| Róma és környéke                            |   450 000+| i.e.  1.sz.|
| Róma (császárok kora, falon belül)          |   350 000+| i.sz. 2.sz.|
| Róma és környéke                            | 1 100 000+| i.sz. 2.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Babilon (Mezopotámia)                       |   100 000+| i.e. 14.sz.|
| Babilon (Mezopotámia)                       |   350 000+| i.e.  6.sz.|
| Babilon és környéke                         |   800 000+| i.e.  6.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Alexandria (Egyiptom)                       |   700 000+| i.e.  1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Konstantinápoly (Bizánc) falon belül        |   300 000+| i.sz. 4.sz.|
| Konstantinápoly (Bizánc) és környéke        |   700 000+| i.sz. 4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Szeleukeia (Irak, Szeleukida birodalom)     |   600 000+| i.e.  3.sz.|
| Seleucia   (római prov., Parthus királyság) |   250 000+| i.sz. 1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Pataliputra (India, ma Patna)               |   500 000+| i.e.  4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Luojang (Kína, ma Honan tart.)              |   420 000+| i.sz. 1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Csangan (Kína, a Selyemút ottani vége)      |   400 000+| i.sz. 2.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Epheszosz (Kis-Ázsia, görög város)          |   400 000+| i.sz. 3.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Athén (Attika, teljes városállam)           |   400 000+| i.e.  4.sz.|
| Athén (Pireusz és Phaleron kikötőkkel)      |   110 000+| i.e.  4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Szirakuza (Szicília)                        |   400 000+| i.e.  4.sz.|
| (Szürakuszai, görög város)                  |           |            |
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Antiochia (Szeleukida bir., római prov.)    |   350 000+| i.sz. 3.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Ur (Mezopotámia, a városfalon belül)        |    50 000+| i.e. 31.sz.|
| Ur (Mezopotámia, a városfalon belül)        |    65 000+| i.e. 20.sz.|
| Ur (Mezopotámia, város és "birodalma")      |   300 000+| i.e. 24.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Karthago (É-Afrika)                         |   200 000+| i.e.  4.sz.|
| Karthago (É-Afrika, i.e. 146 előtt)         |   300 000+| i.e.  2.sz.|
| Karthago (É-Afrika, i.e. 146 után)          |    15 000+| i.e.  2.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Dhaulia (ma Cuttack, India, Kalinga főv.)   |   300 000+| i.e.  3.sz.|
| i.e. 260 körül Asóka csapatai lerombolják:  |    40 000 | i.e.  3.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Capua (Itália 2. legnagyobb városa)         |   300 000+| i.e.  3.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Mediolanum (ma Milánó, társcsászári székh.) |   250 000+| i.sz. 4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Smyrna (Kis-Ázsia)                          |   250 000+| i.sz. 2.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Teotihuacan (Közép-Amerika)                 |   100 000+| i.sz. 2.sz.|
| Teotihuacan (Közép-Amerika)                 |   200 000+| i.sz. 4.sz.|
| Teotihuacan (Közép-Amerika)                 |   250 000+| i.sz. 5.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Agrigentum (Szicília, görög város)          |   200 000+| i.e.  4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Caesarea (Kis-Ázsia., Asia prov. főv.)      |   200 000+| i.sz. 2.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Pergamon (Kis-Ázsia, Asia prov. első szék.) |   150 000+| i.sz. 1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Anuradhapura (Sri Lanka akkori fővárosa)    |   130 000+| i.sz. 1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Anjang (vagy Jin, Kína, Jin-dinasztia)      |   120 000+| i.e. 12.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Purushapura (Peshawar, Pakiszt., Kusán főv.)|   120 000+| i.sz. 1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Ninive (Mezopotámia, Asszíria fővárosa)     |   120 000+| i.e.  7.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Tiahuanaco (Dél-Amerika)                    |   120 000+| i.e.  7.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Damaszkusz (Kis-Ázsia, Szíria)              |   100 000+| i.e.  8.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Szucsou (Kína)                              |   100 000+| i.sz. 1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Kréta szigete                               |   100 000+| i.e. 15.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Avarisz (Egyiptom, hikszosz főváros)        |   100 000+| i.e. 16.sz.|
| Per-Ramszesz (Avarisz romjai mellett épült) |   100 000+| i.e. 13.sz.|
| Tanisz (Per-Ramszesz romjai mellett épült)  |   100 000+| i.e.  9.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Ostia (Róma kikötője, császárok kora)       |    30 000+| i.sz. 2.sz.|
| Ostia és környéke                           |   100 000+| i.sz. 2.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Théba (Egyiptom déli fővárosa)              |    80 000+| i.e. 14.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Uruk (Mezopotámia)                          |    80 000+| i.e. 27.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Augusta Trevirorum (Trier, Németo., római)  |    80 000+| i.sz. 4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Milétosz (Kis-Ázsia, görög/perzsa)          |    80 000+| i.e.  5.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Dwarka (India, Gudzsarat, ősi név nem ism.) |    70 000+| i.e. 14.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Mohendzso-Daro (India, ősi név nem ismert)  |    70 000+| i.e. 26.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Memphisz (Egyiptom)                         |    60 000+| i.e. 26.sz.|
| Memphisz (Mennofre = "jó hely")             |    30 000+| i.e. 31.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Korinthosz (Görögország)                    |    60 000+| i.e.  6.sz.|
| (i.e.146-ban Róma lerombolta, kevesebb, mint:       100 | i.e.  2.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Aquincum (összesen)                         |    60 000+| i.sz. 3.sz.|
| Aquincum (polgárváros)                      |    50 000+| i.sz. 3.sz.|
| Aquincum (légió tábora)                     |    10 000+| i.sz. 3.sz.|
|          (Legio II. Adiutrix Pia Fidelis)   |    10 000+| i.sz. 3.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Megara (Görögország)                        |    50 000+| i.e.  5.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Londinium (London, Britannia provincia)     |    50 000+| i.sz. 3.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Colonia Agrippinensis (Köln, Németország)   |    50 000+| i.sz. 4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Kis (Mezopotámia)                           |    40 000+| i.e. 27.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Lagas (Mezopotámia)                         |    40 000+| i.e. 24.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Türosz (Kis-Ázsia, Fönícia)                 |    40 000+| i.e.  4.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Ebla (Szíria, kb. 250 települést ural)      |    40 000+| i.e. 25.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Iszin (Mezopotámia)                         |    40 000+| i.e. 20.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Larsza (Mezopotámia)                        |    40 000+| i.e. 21.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Agade (Akkád, forrás: 5400 fős had)         |    35 000+| i.e. 22.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Erlitou (Kína, Hszia-dinasztia)             |    35 000+| i.e. 19.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Suruppak (Mezopotámia)                      |    35 000+| i.e. 26.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Umma (Mezopotámia)                          |    30 000+| i.e. 24.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Petra (nabateusok fővárosa, kőtemplomok)    |    30 000+| i.e.  1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Knosszosz (Kréta szigetén, "Labirintus")    |    30 000+| i.e. 15.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Mükéné (Görögország)                        |    30 000+| i.e. 14.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Supara ("Ophir", India, Bombay közelében)   |    25 000+| i.e.  9.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Harappa (India, ősi név nem ismert)         |    25 000+| i.e. 21.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Jeruzsálem (Kis-Ázsia, Izrael)              |    25 000+| i.e.  1.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Susa (Elám, i.e.4000-től 5400 évig létezett)|    25 000+| i.e. 18.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Jerikó                                      |     5 000+| i.e. 77.sz.|
| Jerikó és környéke                          |    25 000+| i.e. 77.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Hierakonpolisz (Nekhen, Egyiptom)           |     5 000+| i.e. 32.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+
| Csatal Hüyük (Törökország, Kis-Ázsia)       |     5 000+| i.e. 67.sz.|
+---------------------------------------------+-----------+------------+

További nagyobb városok betűrendben (lakosság száma ismeretlen): ------------------------------------------------------------------

Adana (ma Aden, a Bibliából ismert Sába fő kikötővárosa) - Aquincum (város és katonai tábor egyesült: 2 amfiteátruma van, ami KIVÉTELESEN ritka a római települések között) Assur (Asszíria első fővárosa, később is szakrális főváros maradt) Ankara (ma Törökország fővárosa, nagy karavánút-csomópont) Baalbek (Heliopolisz, állítólag 50 ezren építették a templomvárost) Baktra (Baktria fővárosa, ma Balkh) Berytos (ma Bejrút, Birot = "forrás") Byblos (az itteni 22 mássalhangzós írás minden mai betűírás alapja, a leletek szerint kb. 9000 éve már laktak itt. Görögül byblisz: papirusz, biblion: könyv.) Cyrene (Küréné, Cirenaica provincia székhelye, É-Afrika) Dar-Sarrukin (Asszíria egyik fővárosa) - Damaszkusz (kb. i.e. 2500 óta lakják FOLYAMATOSAN a várost) Ekbatana (Méd főváros, majd perzsa "téli" főváros, később: Hamadan) Gades vagy Gadeira (ma Cadiz, Spanyolo.) Gordion (a legendás Gordiusz és utóda, Midasz székhelye) Halikarnasszosz (Mausszolosz síremléke: mauzóleum) Hatti vagy Hattusas (a hettita birodalom fővárosa) Kabura (ma Kabul, Afganisztán, már kereskedtek a fáraókkal is!) Kandahar (Afganisztán, Nagy Sándor alapította) - Jerikó (A világ legrégebbi, fallal körülvett városa, kb. i.e. 7800-ból származik a legkorábbi feltárt falak nyoma.) Lugdunum (Lyon, Gallia legnagyobb városa, egyik gall prov. székhelye) Mallia (Kréta, minoszi kultúra) Marakanda (a későbbi Szamarkand, Baktria 2. legnagyobb városa) Mari (Mezopotámia legészakibb városa, kb. i.e. 4000-től létezett) Mari, később Merv (ma Türkmen., perzsa Margiana szatrapia székhelye) Marib (Sába fővárosa, a mai Sanaa (Jemen) közelében) Massilia (Marseille, görög alapítású, később pun, majd római) Neapolisz (a mai Nápoly, görög alapítású volt) Nicomedia (a Márvány-tengernél, Cappadocia provincia székhelye) Palmyra (Kis-Ázsia, a Bibliában Thadmor néven említik) Pella (Macedón főváros, Philipposz (Nagy Sándor apja) építette ki) Perszepolisz (Perzsa "nyári" főváros, sosem volt adminisztratív központ) Phaisztosz (Kréta, minoszi kultúra) Pompei (a Vezúv kitörése előtt 20 ezres város) Ravenna (Itália, társcsászári, majd császári székhely) Spárta (Görögország, a "polisz" lakossága kb. 280 ezer fő, a központ alig 8 ezer lelkes falusias település.) Szardeisz (Lydia fővárosa, Kroiszosz (Krőzus) székhelye) Szidón (Fönícia, a perzsa szatrapa székhelye is volt) Tarentum (kb. 200 évig a görög kolóniák hagyományos vezetője Itáliában, Spárta egyetlen kolóniája.) Théba (Görögország, a macedónok külön hadjáratot indítottak ellene) Toletum (ma Toledo, Spanyolo.) Tripoli (ma Libanon 2. legnagyobb városa) Trója (Nagy Konstantin először ide tervezte a kelet-római fővárost! Persze sohasem "veszett el", de a középkor óta az európaiak nem ismerték.) Ugarit (Fönícia, az első ismert egyistenhit, az első betűírás!) Vindobona (Bécs) ...

Szinte semmit sem tudunk számos, az ókorban létező, de időben és térben távoli városról:

- A japán császári dinasztia i.e. 660-tól tartja számon a családfát, és történelmi hitelességgel is legalább a római cézárok korában már uralkodott. A még létezők közül a legrégibb dinasztia a világon. (Az uralkodó-listát hagyományosan i.e. 40-től kezdik.)

- Kína ókori gazdaságtörténete nincs részletesen feldolgozva, de pl. a Nagy Fal építésének végét kb. i.e. 214-re teszik. Az ókorból számos, fentebb nem említett nagyváros neve ismert: Laosan, Sang, Kuangcsou, Jangcsou, Fucsien, Lancsou, Nancsing, stb. Csak 1957-ben fedeztek fel egy i.e. 1800 előtt már létező nagyvárost (Erlitou).

Egy i.sz. 2. évi összeírás 58 millió adózóról számolt be Kínában, ami több, mint kétszerese Európa akkori lakosságának (kb. 26 millió)!

A Tang-dinasztia idején (618-906) Csangan (a Selyemút kínai végpontja) területe (kb. 80 km^2), és lakossága (2 millió felett a külvárosokkal együtt) jóval nagyobb, mint Bagdad és Bizánc hasonló adatai összesen.

- Bagdad és az Arab- (Perzsa-) öböl között mintegy 1800 ókori település romjairól tudunk, ebből kb. 60 lett úgy-ahogy feltárva: Nippur, Eridu, Szippar, Larak, Borszippa, Ansan, stb. Ezek akkorák lehettek, mint egy jelentős középkori európai város, 5 - 20 ezres népességgel. Körülöttük többszáz kisebb település volt. Babilon és a félnapi járóföldre lévő Borszippa gyakorlatilag "összenőtt", az út mentén összefüggő lakott terület keletkezett.

- India kora ókori története alig ismert, de Mohendzso-Daro és Harappa mellett kb. 250 ókori település romjairól tudunk. Jelentős lehetett pl. Dzsadeiro-Daro, Lurewala, Ganweriwala, Csanhu-Daro, Lothal, vagy a bibliai "Ophir" kikötője (szanszkrit neve Supara) Bombay közelében. (Ezek mostani nevek, az eredetit nem tudjuk.) Asóka későbbi államának területe vetekszik a Római Birodaloméval, lakossága pedig feltehetően jóval NAGYOBB. Krisztus korában India mintegy 50 milliós, kétszerese Európa akkori népességének. (A római birodalom 60-70 milliós, de csak később, a császárság fénykorában. A nyugat-római birodalom lakosságát legfeljebb 28 millióra becsülik.) Csak a 70-es évek végén kezdődtek ásatások Ganweriwala (ma Pakisztán) környékén, és napjainkban is van új régészeti szenzáció: ma már víz alatt fekvő, régen még tengerparti, feltehetően Mohendzso-Daro koránál is régebbi város romjait fedezték fel 2001-ben India keleti tengerpartja közelében.

- Sri Lanka (Ceylon, az ókori Taprobane) fontos kereskedelmi központ, ógörög forrás szerint 200 ezres kikötővárosa Palaiszimundosz.

Szigirija sziklavára (kb. i.e. 5. század) ma a világörökség része.

- Közép és Dél-Afrika ókortörténete feltáratlan, de tudunk jelentősebb birodalmakról. Az egyiptomiak komoly erődöket építettek Délen, biztos, hogy nem néhány kóbor horda ellen. Névről ismert Kus (Núbia, Etiópia) és Punt (Szudán, Szomália, Eritrea területén):

- Napata: Kus első ismert városa, fénykora i.e. 800 körül lehetett. Napatai hódítók uralkodtak Egyiptomban is.

- Meroe: Kus legnagyobb városa, i.e. 600 - i.sz. 300 között említik, fénykora az i.e. 1. században volt.

- Akszum: a kereskedőváros birodalma az etióp állam közvetlen őse. i.e. 300-tól említik a források. Akszum uralkodója később Meroe-t is elfoglalja. Meroe, később Akszum a kelet-nyugati afrikai aranyút keleti végpontjai. A nyugat-afrikai arany innen jutott el Ázsiába.

(Egy későbbi érdekesség: Mali függetlenné válásakor, 1960-tól 1968-ig Keita az elnök. A Keita-dinasztia a Mali királyság feletti uralmat az 1200-as években szerezte meg. Ugyanaz a család!)

- Amerika őstörténetét alig vizsgálták. Az új becslések szerint az ókori lakosság akár 70-80 millió is lehetett, a korábbi 4-8 milliós adattal szemben. A tényleges lélekszám a kettő közé tehető: kb. 20 millió fő, ami a középkor végéig (1500-as évek) legalább 40 millióra emelkedett. Az USA és a mai Latin-Amerika katolikus országai a kiirtott "indián" őslakókat "szerették" történelem nélküli vadaknak beállítani, egyre kevesebb sikerrel:

- Tiahuanaco (Bolívia területén): aimara kultúra központja, i.e. 400 körül már jelentős nagyváros. A későbbi inkák mai tudásunk szerint ó-aimara nyelven beszéltek, államuk neve is aimara nyelvű: Tahu-an-Tin-Suyu, "Négy Világtáj Birodalma". (Érdekesség: Babilon uralkodója a "Négy Égtáj Ura" volt.)

A legkorábbi helyi település egyes történészek szerint 15 ezer éve jöhetett létre. Legalább két nagy természeti katasztrófa okozhatott időleges pusztulást. A ma ismert romok az i.e. 900 - i.e. 200 között virágzó kultúra maradványai lehetnek. A városban kb. 60-70 ezren élhettek, a közvetlen környéken pedig további 50-60 ezren.

- Chavin (a mai Peru É-i részén): i.e. 200 körül már város volt itt. Ma már ismert, hogy Chavin de Huantar mellett az akkori kultúrának volt néhány nagyobb és fontosabb központja is.

- Olmék kultúra ("jaguáremberek"): fejlett földművelés, sok későbbi kultúra feltételezett ősei: totonak, maja, mixteca, zapotek, stb. Cuicuilco: i.e. 300 körül már létezett, feltehetően olmék város.

- Teotihuacan (Mexikóváros közelében) i.sz. 200-400 között lehetett a fénykora, a totonak kultúra központja. MINDEN későbbi indián kultúra szent városnak tekintette, az északi "barbár" népek is. Kb. 800-ig virágzott. A 100 ezer főt i.sz. 180 körül érte el, ókori legnagyobb területe pedig 11 km^2 körül volt, max. 250-260 ezer főre becsülhető lakossággal i.sz. 500 körül.

- Tikal: a maja "ó-birodalom" egyik városállama, i.sz. 100 körül már biztosan létezett, lakossága fénykorában meghaladta a 40 000 főt.

+---------------------+ | Karthago az ókorban | +---------------------+

Karthago lakossága már i.e. 400 előtt elérte a 200 ezer főt.

(London lakossága kb. 2000 év múlva, az 1500-as évek végén lett ennyi, ami olyan túlnépesedési problémákat okozott, hogy az akkori uralkodó, Erzsébet királynő, házépítési tilalmat vezetett be a főváros kapuitól számított három mérföldes körzetben, és megtiltotta, hogy egy lakásban több család éljen. A városban is csak régi épület helyén lehetett újat emelni. Nem sok sikerrel járt...)

A pun kereskedőváros "gyarmatbirodalma" legnagyobb kiterjedése idején mintegy 200 csatlós és 50-nél több szerződött szövetséges várost foglalt magába. Ezeknek nagy része kikötő volt, hogy a kereskedelmi monopóliumot biztosítsák a Földközi-tengeren. A "felügyelt" terület alig 50 000 km^2, a vízfelület azonban több, mint 1 millió km^2.

Az első pun háború idején viszont Róma lakossága szövetségeseivel együtt már négyszer akkora volt, a rendelkezésre álló művelhető földterület is több, mint háromszor akkora, mint Karthago-é. Karthago zsoldosseregeket vetett be, míg Róma önkéntes parasztkatonákat, persze jóval olcsóbban. Róma győzött, hiába volt Karthago mérhetetlenül vagyonosabb pénzben.

Az első háború után az i.e. 3. században a vesztes Karthago még mindig gazdasági nagyhatalom, akkor már mintegy 300 ezer lakóval. Róma számára fenyegetést jelentett, szükségszerű volt a további két pun háború.

+----------------------------+ | Velence gazdasága 1423-ban | +----------------------------+

A 15. században a sienai Aeneas Piccolomini írta Velencéről: "(csatornái)... elég szélesek hozzá, hogy beengedjenek egy evezőkkel ellátott csatahajót is. A város teljes egészében téglából készült... de, ha hatalmuk továbbra is megmarad, nemsokára csupa márvány lesz minden... azt mondják, a Campanile (harangtorony) csúcsa 60.000 dukát értékű arannyal van bearanyozva... Növekedik ez a város, mivel nincsenek körülötte egyáltalán falak, csupán a víz."

* * *

Részletek Tommaso Mocenigo dózse (1414-1423) beszédéből, amit röviddel halála előtt mondott.:

"... Közlöm Önökkel, hogy a mi időnkben 4 milliónyi adósságot tüntettünk el. ...

(Az államadósság a Genova és Parma elleni háború következménye volt.)

Kincstárunkban 6 millió dukát van. ... a mi Velencénk évente 10 millió dukátnyi tőkét fektet be ... az egész világba szétküldött árukba, oly módon, hogy az innen szállított áruk után 2 millió dukát a nyereség, míg városunkba a hajókon visszatérőben szállított áruk után szintén 2 millió dukát, összesen tehát 4 millió dukát a nyereség."

(Velencei dukát = kb. 3.5 g, a magyar aranyforinthoz hasonló értékű. Vesd össze: A kortárs Angol Királyság jövedelme max. 900 ezer dukát/év, míg Hunyadi Mátyásé max. egymillió dukát körül lehetett egy emberöltővel később, azokban az években, amikor többször is szedték a "rendkívüli" hadiadót. A Magyar Királyság bele is rokkant gazdaságilag.

Velence város lakossága az 1400-as évek végén mintegy 150 ezer fő, még Venetia "tartomány" lakóival is legfeljebb 500 ezer fő. Az angol ill. magyar lakosság akkoriban legalább 3 millióra tehető, de akár 4 millió felett is lehetett.)

"Látták Önök, hogy hajózásunk 3 ezer 10-200 amfora terhelésű hajóból áll, melyeken 17 ezer matróz szolgál. Látták azt is, hogy van 300 nagyobb hajónk 8 ezer matrózzal. Látták azt is, hogy kisebb-nagyobb gályánk átlagban 45 van, és ezeken 11 ezer matróz. Látták azt is, hogy 16 ezer hajóácsunk van. ..."

(10 - 200 amfora = kb. 6 - 120 tonna teher)

"Még azt jegyzem meg, hogy a törökkel viselt háború bátor embereket termett, akik járatosak a tengeri ügyekben és a kormányzásban is. Ezzel kapcsolatban közlöm Önökkel, hogy 8 kapitányunk van 60 gálya és egyéb hajó vezérletére. Az íjászok között is vannak olyan nemesek, akik alkalmasak gályák és egyéb hadihajók parancsnokságára, és azokat valóban tudják vezetni. 100 olyan emberünk van, akik értenek a hadvezetéshez, így a hadi vállalkozás nem lesz kockázatos, továbbá van 100 gályára elegendő fegyveres, valamint 100 gályához szükséges evezős. ... Van továbbá 10 olyan emberünk, akik fontos ügyek intézésében már beváltak, és akik a szárazföld igazgatásában különösen felhasználhatók, mivel ügyes szónokok lévén mindenkinek meg tudnak felelni. Sok, a tudományban járatos doktor van. Vannak, akik a tenger ügyeinek irányításában járatosak. Tapasztalatból tudhatják azt is, hogy az idegenek mennyire elégedettek a palotabírák ítéleteivel. ..."

* * *

Adatok más forrásból, szintén Mocenigo dózse beszámolóiból:

Éves haszon a lombard városokkal folytatott magánkereskedelemből:

- Milánó: 900 000 dukát - Monza: 52 000 dukát - Como: 104 000 dukát - Bergamo: 78 000 dukát - Parma: 100 000 dukát - egyéb városok: 420 000 dukát ---------------------------------- Összesen: 1 654 000 dukát

A lombard városokkal folytatott kereskedelem éves becsült forgalma: - kb. 28 millió dukát (számított haszonkulcs kb. 5.9%).

Az innen származó behozatali és kiviteli vámok éves összege: - kb. 250 ezer dukát.

A kikötővel nem rendelkező lombard városok számára megbízással történő tengeri szállítás fuvardíja: az áru értékének 2.5 - 3 százaléka.

Az éves becsült forgalom 2 millió dukát, a fuvardíj tehát évente: - kb. 50 - 60 ezer dukát.

+---------+ | Szamara | +---------+

Alig 47 évig a kalifa székhelye, de a palotaváros (1.56 km^2) önmagában elfoglalná a monacoi nagyhercegség (1.95 km^2) 80 %-át, és éppen 50-szer akkora, mint a legnagyobb európai királyi "palota", a meglehetősen komor külsejű Escorial.

Fővárosként lakossága elérte a százezer főt, ami alig fél évszázad múlva 15 ezerre csökkent.

Tervezett város, gazdasági szerepe nem lett, rövid idő alatt elsorvadt.

Valószínűleg minden idők legnagyobb öncélú, felesleges építkezése. Ma a Bagdadból északra induló vasút mentén kb. 38 km hosszan láthatók romjai a vonatból.

+--------+ | Angkor | +--------+

Angkor Thom: "Nagy Főváros". A mai Kambodzsa területén fekszik. A khmer birodalom fővárosa a 9-15. században. Fénykorát a 12-13. században élte. Korának egyik legnagyobb városa, a mellette épült templomvárossal együtt közel egymillió lakója volt. A khmer birodalom 14. századi összeomlása után a főváros gyorsan elnéptelenedett.

A királyi városrész külön épületcsoport volt a fővároson belül, területe kb. 0.82 km^2.

A főváros köré a 12. századig mintegy 12 km hosszú fal épült, nagyjából 3 km oldalú négyzet alakban, de gyorsan kinőtte ezt is. Az összefüggő lakott terület kb. 20 km^2 volt, mintegy másfél millió lakóval.

Angkor Vat: "Főváros Temploma", külön épületegyüttes a városfalon kívül, saját fallal, egy részben mesterséges csatornákkal körülvett szigeten. Az angkori templomváros területe önmagában nagyobb, mint Karthago-é volt fénykorában, mintegy 2.5 km^2. Megépítésénél több követ használtak fel, mint az egyiptomi piramisokhoz összesen.

A nagyobb templomokhoz többezres személyzet tartozott. A források olyan szentélyt is említenek, amelynek ötezer papja és 615 "táncosnője" volt, mintegy 70 ezer szolgáló és 3140 falu félszabad népe tartotta el őket.

(Kb. 5-6 fős kiscsaládokkal és családonként egy szolgálóval számolva a falvak átlagos lakossága legalább 110 - 130 fő, ami megfelel a középkori európai átlagnak.)

Egy másik szentélyben közel hétezer "bentlakó" élt, ebből kb. ezer volt "táncosnő".

+--------+ | Peking | +--------+

Egyéb elnevezései: - Jencsing - Tai-du vagy Tatu = "nagy város" - Pejcsing (angol átírásban Beijing) = "északi főváros" (vesd össze: pl. Nancsing (Nanjing) = "déli főváros")

(A régi angol névátírás (Pei-ching) német kiejtés szerinti olvasatából eredhet a mai közhasználatú magyar elnevezés.)

Kubiláj uralkodása idején Kanbalik, azaz a "kán városa" néven említik.

Itt több örömlányt tartottak nyilván a külvárosokban (Marco Polo szerint 25 ezret), mint pl. az akkori magyar "nagyvárosok" bármelyikének teljes lakossága! A császári városrészben természetesen nem tartottak nyilván örömlányokat.

(Budának max. 8 ezer lakója lehetett a középkorban, Óbudát, Pestet és a közeli falvakat beleértve pedig 20 ezer. Az érseki székhely Esztergom lakossága mintegy 2 ezerre tehető, a vele gazdaságilag összefonódó 18 környező települést is számolva sem lehetett nagyobb 8 ezresnél.)

A pekingi központú kitáj Liao dinasztia (907-1123) északi birodalmának lakossága már meghaladta a 100 milliót, pedig Kína területének kevesebb, mint felén uralkodtak.

Kubiláj uralkodása idején Peking az elővárosokkal együtt már 2 milliós metropolisz.

+-----------------------------+ | Vijayanagar (Vidzsajanagar) | +-----------------------------+

A 15. században a legnagyobb indiai város Vijayanagar volt Dél-Indiában. Neve azt jelenti: "Győzelem városa". Az első európai, akinek a leírásai fennmaradtak, az itáliai Nicolo dei Conti volt. 1420-as adatai szerint a város kerülete kb. 96 km volt. Az uralkodót hatalmasabbnak tekintette, mint India bármely más fejedelmét.

Abdur Razak 1443-ban írt beszámolója szerint a város olyan, mint "... amilyet a szem még nem látott, fül nem hallott. Egyetlen hely sem veheti fel vele az egész földkerekségen. Ögy építették fel, hogy egymáson belül hét megerősített fala van."

Az összefüggő lakott terület több, mint 640 km^2 volt!

+--------------+ | Mezőgazdaság | +--------------+

Két olyan vidékről tudunk, ahol a középkorban a termésátlagok elérték, sőt meghaladták a terület XX. századi mezőgazdasági teljesítményét:

- Granada környékén a Cordobai Kalifátus fénykorában, (Ennek ellenére a gyengébb években gabona-behozatalra szorultak, ami abban a korban kiemelkedő népsűrűségre utal.)

- az inka birodalomban, amely a teraszos földművelés legfejlettebb változatát képviseli.

Ez utóbbi ma is minden idők legjobb kihasználtságú termőföldjei között lenne az akkori termésátlagokkal. Az éhezés gyakorlatilag ismeretlen, a kerék hiányában is meg tudták oldani a központi tartalékok mozgatását olyan körülmények között, ahol ma is igen nehéz a közlekedés.

Az ókorból számos olyan, akkor virágzó terület ismert, ami ma már csak gyéren lakott sivatag, esetleg jelentéktelen mezőgazdasági tevékenység folyik. Ezek némelyike részben éghajlati változásoknak esett áldozatul (pl. a Szahara), de van amit maga a túl intenzív művelés tett tönkre. Mezopotámia területe pl. az intenzív öntözés miatt elszikesedett, az ókorban termő haszonnövények többsége már régóta nem él meg itt.

+---------------------------------+ | Jövedelmek, bevételek, válságok | +---------------------------------+

III. Béla (1172-1196) királyunk éves jövedelme egy angol forrás szerint átszámítva mintegy 1.3 millió (későbbi) aranyforintnak felelt meg. Ez a lista feltehetően leánykérés céljából készült, tehát egy kissé szépíthet a valós helyzeten, mégis érdekes összevetni a későbbi, (talán) pontosabb adatokkal.

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) éves jövedelme 400-450 ezer aranyforint.

Hunyadi János kormányzó a bárók határozata alapján az ország bevételéből évi 28 000 aranyforintot adott a király és udvartartása részére.

V. László 100-120 ezer aranyforint jövedelmével az ország méretéhez és lakóinak számához viszonyítva kifejezetten szegénynek számított. Ekkora jövedelmet "örökölt" tőle Mátyás király.

Hunyadi Mátyás átlagjövedelme fénykorában 600 ezer aranyforint lehetett, de ha évente többször szedték a "rendkívüli" hadiadót, akkor elérhette az egymilliót. Az ideiglenesen elfoglalt cseh és osztrák területek adója aligha befolyásolhatta jelentősen a bevételt.

II. (Jagelló) Lajos jövedelme a mohácsi vész előtti években nem érte el a 150 ezer aranyforintot ÉVENTE. Ez pedig kevesebb, mint a török szultán kincstárába befolyó összeg volt HETENTE a legjobb években.

A legrosszabb (vagyis hadizsákmány nélküli) években is kb. 1.8 millió aranyforintnak felelt meg a szultán bevétele az 1500-as évek elején, és 3 - 4 millió aranyforint között lehetett az éves átlag.

A bizánci császár becsült jövedelme hatalma csúcsán mintegy 8 - 9 millió aranyforintnak felelt meg (6. sz.), Hunyadi Mátyás idején viszont Bizánc már nem is létezett.

(A keresztes háborúk egyik hadjárata idején a Szentföld "felszabadítása" helyett Bizáncot fosztották ki a lovagok, a kereskedelmi versenytárssá vált Velence aktív támogatásával. A város lakossága rövid idő alatt a felére csökkent, ez később megkönnyítette a törökök dolgát.)

Egy 1454-es forrás szerint az akkori uralkodók évi jövedelme (ismeretlen pénznem): francia: 1 000 000 arany angol: 700 000 arany spanyol: 800 000 arany.

III. Béla a középkori "mini jégkorszak", és az ebből fakadó éhínségek és pestisjárványok előtt uralkodott, a többi adat a válságok utáni.

1180 körül a francia uralkodó még kb. 1.9 millió magyar aranyforintnak megfelelő éves jövedelem felett rendelkezett.

Éhínség: 1000-1100 között a francia krónikák csak 3 nagyobb éhínségről írtak, míg 1300-1400 között 14-ről.

Pestisjárvány a 14. sz. közepén: A nyugati keresztény Európa lakossága 70 millió felettiről 50 millió alá csökkent. (1300: kb. 73 millió -> 1400: kb. 45 millió fő)

A pápa utasítására készített felmérés eredménye: a járványnak 40 millió halálos áldozata volt Nyugat-Európában. Pl. Toulose lakossága 30 ezerről 8 ezerre csökkent. Ezek egy része nyilván nem meghalt, hanem elmenekült, ezzel is terjesztve tovább a ragályt. Később persze máshol meghaltak, de eredeti lakóhelyükön is halottnak jelenthették őket, ráadásul akkoriban számtalan más okból bekövetkezett esetért is a pestist okolták, ezért a 40 milliós adat erősen túlzó is lehet.

Fentiek következménye: több nagy parasztfelkelés, majd a 14-15. sz.-ban a százéves háború. (A korábbival azonos adóbevételhez a királynak és az uraknak több alattvaló kellene, megpróbálnak szerezni!)

A 13. században a cseh, lengyel, magyar, ill. ettől keletre eső terület tapasztalta a tatárjárás következményeit: 20-50% emberveszteség, üszkös romok, a gazdasági élet hosszú évekre összeomlott.

Az évszázados pusztulás következménye: ismét munkaerőhiány. (Egy korábbi a nyugat-római birodalom bukása után volt.) Ez felértékelte az emberi munkát, alaposan meg is drágította. ("Reálbér növekedés" történt.)

Kényszer: mindent a lehető legegyszerűbben, leghatékonyabban és főleg a LEGKEDVEZŐBB KÖRNYEZETI KÖRÜLMÉNYEK között kell előállítani. Fellendült a szállítás és a kereskedelem, amelyekhez már minden technikai feltétel kialakult. Az új fogatolás és a lovagi hadviseléshez szükséges nehezebb, erősebb lóállomány a szárazföldön 2-6-szoros teher vontatását biztosítja a korábbihoz viszonyítva, a zord északon is működő Hanza-hajók könnyedén elviselik a hosszabb utakat is, főleg kedvezőbb időjárás mellett.

A fejlődő munkamegosztás termékbőséget hozott, a gazdaság javulása a kor szintjén demográfiai robbanást, később munkaerőfelesleget eredményezett. Ez kikényszerítette az arabok kiverését Európából, majd a katonailag még túl erős török birodalom megkerülését, vagyis a "nagy felfedezéseket", ami a gyarmatosítás finomított megnevezése.

+-------------------------------+ | Öj fogatolás gazdasági hatása | +-------------------------------+

Theodosius 438-ban kiadott rendelete szerint egy igásló kb. 500 kg-nál nagyobb terhet nem vontathat. A lóállományt hadászati jelentősége miatt védték!

A későbbi nehézekét egyetlen ló vagy ökör nem bírta mozgatni, elterjedt a több igásállat számára alkalmas fogatolás, majd a lovak erejének jobb kihasználására a nyakhám helyett a szügyhám.

Az új fogatolás eredménye, IX. századi vámkivetések adataiból: - 2 lovas fogat: 2500 kg teher (átlagon felüli érték) - 2 lovas fogat: 3900 kg teher (a forrásomban szereplő legnagyobb érték)

+---------------------------------Â---------------+ | Vontatás új fogatolással, átlag | Napi maximum: | +-----------+----------+----------+-------+-------+ | igásállat | sebesség | teher | menet | táv | +-----------+----------+----------+-------+-------+ | 2 ló | 4.0 km/h | 1 500 kg | 7 óra | 28 km | +-----------+----------+----------+-------+-------+ | 2 ökör | 2.6 km/h | 1 000 kg | 6 óra | 16 km | +-----------+----------+----------+-------+-------+ | 2 öszvér | 4.0 km/h | 750 kg | 8 óra | 32 km | +-----------+----------+----------+-------+-------+

Rövid időre (1-2 nap) a fenti teljesítmény másfélszerese még elérhető az igásállat károsodása nélkül, de utána pihenőnapot kell adni. A napi út során legalább egy hosszabb pihenőt kell tervezni, ha lehet etetéssel, de elsősorban itatással. A külső körülmények (időjárás, útviszonyok) is nagymértékben befolyásolhatják a tényleges vontatási teljesítményt.

A XX. századi hadseregben még létező lóvontatású tüzérségnél 200-300 kg teher jutott egy lóra a nagyobb sebesség és a hosszútávú terhelhetőség érdekében. A szekerészetnél is ritkán haladta meg az 500-600 kg-ot az egy lóra számított teher, nagyrészt a fenti indokok miatt.

Az adatoknál a szállítóeszköz (szekér, kordé, stb.) saját tömegét is figyelembe kell venni (kb. 150-500 kg között), tehát a hasznos teher ennyivel kevesebb!

Egyéb adatok: --------------- - málhás állatok: - málhás teve: max. 120-150 kg teherrel napi 30-50 km menet, - málhás szamár: max. 50-70 kg teherrel napi 30-40 km menet, - málhás ló: max. 100-120 kg teherrel napi 30-40 km menet, hosszabb távon is tartható kedvező terepen.

- mongol futárló: max. 80-110 kg teherrel napi 60-80 km menet, másnap teher nélkül (legfeljebb 1-2 vizestömlővel) fut, lovasa a váltás lovon utazik tovább.

- mongol futár 25-30 km-enként váltott lovakkal: napi 150-200 km, akár 2-3 napig is bírja, de rendszerint a futárt is váltják és hajnaltól késő estig halad a sürgős posta: napi 250-300 km-t. Ez kiépített hadiúton érhető el, ahol valóban rendelkezésre áll a sűrű váltás, ellátás, és a biztonságos, jó minőségű út.

- lovas had: pihent lovakkal legfeljebb 2-3 napig a napi 50-60 km menet tartható, ha a napi egy-két itatási lehetőség természetes forrásból rendelkezésre áll. A hátaslovak legfeljebb egynapi saját takarmányt és ivóvizet cipelhetnek lovasukon kívül, több teherrel már lassítani kell.

- "kocsi" szekér, könnyű hintó: kedvező terepen napi 60-80 km megtehető, ha a fogatot naponta váltják. Ezt az iramot pár napig a kíséret is képes tartani jó hátaslovakkal és megfelelő ellátással.

A legjobb állóképességű, amerikai indián futók az észak-mexikói Sierra Madre-nál 2000 m feletti magasságban élő tarahumarák. Cortez írta, hogy partraszállásától számítva 24 órán belül: "... ezek a futók hírt adtak Montezumának, aki 416 km-rel messzebb volt. A tarahumarák Guazaparestől Chihuahuáig és vissza öt nap alatt meg tudták tenni a közel 960 km-es távolságot".

Rendeztek egyszer versenyt modern atléták és tarahumara indiánok között 42 km-es maratoni távon. Az indián versenyzők elfutottak otthonuktól a rajtig, a megbeszélt időpont előtt pár perccel megérkeztek, és közölték, hogy azonnal indulhatnak. Csak jó félórával a modern atléták után értek célba, ott alig lihegve gyorsan elbúcsúztak a rendezőktől, majd azonnal hazaindultak. FUTVA...

Az Arizonában és Öj-Mexikóban élő zunik ötéves kortól kezdve edzették magukat a futásra. Szomszédaik, a hopik, szintén kitűnő hosszútávfutók voltak. Egy csapatuk 15 óra alatt 190 km-nyire továbbított egy üzenetet.

+--------------------------------------------------+ | Párizs lakosságának éves húsfogyasztása 1293-ban | +--------------------------------------------------+ (Város és környéke, mintegy 200 000 lakos.) - 188 500 birka - 30 100 marha - 19 600 borjú - 30 700 disznó

+---------------+ | Terméshozamok | +---------------+

Gabona: ---------

Ókori Athén környéke: 2x - 2.5x (Vagyis egységnyi elvetett mag átlagban 2 - 2.5 egységnyit termett 1 év alatt.)

Ókori Róma, jó földek (Latium, Campania): 3x - 4x (Ugyanitt 1970 körül (Lazio, Campagna): 15x - 20x, mélyszántással, intenzív trágyázással, nemesített gabonafajtákkal.)

Ókori Mezopotámia, legjobb földek: 60x - 80x (Kb. ez az elérhető maximum ideális körülmények között!)

Ókori Egyiptom, átlag: 30x - 50x, de csak a Nílus mentén, szűk sávban művelhető a föld.

Középkori Európa, rossz adottságú kolostori földek: 1.6x - 2.2x (Már nehézekével, akkor fejlettnek számító módszerekkel.)

Középkori Európa, jó földek, nehézekével: 3x - 5x (A legjobb földeken a háromszorosára is lehetett számítani jó években, vagyis (ritkán) elérhették a 10x - 15x maghozamot is.)

+=====================+ | Hellén érdekességek | +=====================+

A görög demokráciában a teljeskörű polgárjoggal rendelkezők legnagyobb aránya, Athén i.e. V. sz.: kevesebb, mint a lakosság 1/7 része. Viszont így is többszöröse a spártainak.

+----------------------------------------------------------------------+ | Társadalom megoszlása az i.e. V. században (becslés) | +--------------------------+-------++--------------------------+-------+ | Athén (ezer fő) | % || Spárta (ezer fő) | % | +--------------------+-----+-------++--------------------+-----+-------+ | Teljes jogú polgár | 40 | 12.9 || Teljes jogú polgár | 7 | 2.5 | +--------------------+-----+-------++--------------------+-----+-------+ | Családtag | 130 | 41.9 || Családtag | 23 | 8.2 | +--------------------+-----+-------++--------------------+-----+-------+ | Metoikosz | 30 | 9.7 || Perioikosz, stb. | 50 | 17.9 | +--------------------+-----+-------++--------------------+-----+-------+ | Rabszolga | 110 | 35.5 || Helóta | 200 | 71.4 | +--------------------+-----+-------++--------------------+-----+-------+ | Összesen | 310 | 100.0 || Összesen | 280 | 100.0 | +--------------------+-----+-------++--------------------+-----+-------+

A teljes jogú polgár Athénban nem jelenti azt, hogy bármely tisztséget betölthet, csak azt, hogy szavazati joga van a népgyűlésen. A fontosabb tisztségeket a két leggazdagabb társadalmi rétegnek tartották fenn. Ők tudták saját költségükön beszerezni a nehézfegyferzetű gyalogos (az ún. hoplitész vagy hoplita) felszerelést, vagy lovasként vonulhattak hadba, ami még többe került.

A spártai "katonai demokrácia" nem jelenti azt, hogy csak a teljes jogú polgárok katonáskodtak. Polgár csak a harminc éven felüli spártai férfi lehetett, viszont minden 20 és 60 év közötti spártai férfi köteles volt hoplitész felszereléssel hadba vonulni. Minden hoplitész egy-két kísérőt tarthatott, akik szükség esetén könnyűfegyverzetű gyalogosként harcoltak uraik mellett. Ezeket a helóták közül is válogatták. Ők nem rabszolgák, hanem "röghöz kötött" földművelők voltak. Egy helóta NYILVÁNOS megölése gyilkosságnak számított. A legenda szerint a "lázadó hajlamúakat" néha "kinevezték" hoplitának és "szabályosan" hadat üzentek nekik, így persze már nem gyilkosság a lemészárlásuk. A helóták nem nyilvános "kivégzése" viszont a spártai ifjak "katonai" kiképzésének része volt.

A híresen erős spártai had legnagyobb bevethető létszáma: kb. 10 ezer fő (3-4 ezer hoplitész és 6-7 ezer könnyebb fegyverzetű kísérő), ekkor egy hasonló hadsereg otthon maradhatott a helóták féken tartására. A spártai harcosok hatékonyságát bizonyítja a thermopylaei csata: a 300 hoplitész és 5-6 ezer főnyi más görög legyőzése állítólag 20 ezer halottba került a minimum tizenötszörös túlerőben lévő perzsáknak, pedig az utolsó napra Leonidasz spártai király hazaküldte a szövetségeseit. A marathoni csata perzsa vesztesége Hérodotosz szerint "csak" 6 400 fő volt, pedig akkor több, mint 9 000 görög hoplitával kerültek szembe, és a túlerejük sem volt olyan elsöprő.

Athén bevethető seregét hatezer hoplitész mellett néhány száz lovas és igény szerint néhány ezer fős könnyebb fegyverzetű segédcsapat alkotta. A szegények szerepe a flotta növekedésével jelentősen nőtt. A hadihajók evezősei nem a megbízhatatlan rabszolgák, hanem az állam által fizetett szabad emberek voltak.

Végszükség esetén persze mindenkit mozgósíthattak, aki élt és mozgott. Pl. a szalamiszi tengeri csatában legalább 30 ezer fő az athéni flotta legénysége. Spárta a 8 ezer fős nehézfegyverzetű falanx mellett szintén kiállíthatott legalább 30 ezer könnyűfegyverzetű harcost.

A valaha volt legnagyobb görög had a plataiai csata (i.e. 479) idején: +--------------------+---------+---------+ | Plataiai csata: | Görögök | Perzsák | +--------------------+---------+---------+ | "nehéz" gyalogság | 40 000 | 38 000 | +--------------------+---------+---------+ | "könnyű" gyalogság | 70 000 | 0 | +--------------------+---------+---------+ | lovasság | 0 | 10 000 | +--------------------+---------+---------+ | Összesen: | 110 000 | 48 000 | +--------------------+---------+---------+

A sereg magva, a spártai falanx több, mint 8000 fő lehetett. Minden húsz és hatvan év közötti épkézláb férfi fegyvert fogott. A könnyűfegyverzetű gyalogság jelentős része (mintegy 30 ezer fő) is onnan érkezett, még a helóták közül is sokat csatasorba állítottak.

Pauszaniasz, a spártai parancsnok, Leonidasz fiának, Pleisztarkhosznak a hivatalos gyámja volt, így lehetett ő a fővezér, noha nem volt király.

A plataiai csatával azonos évben az egyesített hajóhad a Mükalé-foknál győzött a perzsák ellen. Itt persze az athéni flotta volt a legnagyobb hellén erő, bár a parancsnok továbbra is spártai.

A perzsa háborúk idejére kiakult egy új fegyvernem, a peltasztész. Jobb felszerelése volt, mint a könnyűfegyvereseknek, de könnyebb és olcsóbb, mint a hoplitész fegyverzet. Az idegenben szolgáló görög zsoldosok nagy része peltasztész (vagy peltaszta) volt. A fémpáncél helyett többrétegű, vastag lenvászon felsőruha, a fémpajzs helyett könnyű bőrpajzs alkotta a védőfelszerelést. Ha tellett rá, a fém lábvért és a fémsisak maradt, ha nem akkor ez is olcsóbb bőr volt. A támadó fegyverzet viszont hasonló, mint a hoplitészé, hatékony maradt a fémpáncélos ellenséggel szemben is. A mozgékonyabb peltaszta csapatok sokkal változatosabb taktikát tettek lehetővé, mint a korábbi, statikusabb falanx.

hoplon: kerek érc (bronz) pajzs, később a teljes nehézpáncélzatot is így nevezték.

pelta: félhold alakú, favázas bőrpajzs (a kerek pajzsból ív alakban "kivágtak" egy darabot, így egy vaskos félhold alak maradt). Thrák csapatok fegyverzetében jelent meg először.

Poliszok társadalma ---------------------

Arisztotelész a Politika című művében a görög poliszok társadalmi rendszereit két szempont szerint tipologizálta: hány polgár vesz részt az állam vezetésében, illetve az adott államforma helyes-e vagy sem. Helyes államformaként a királyságot, az arisztokráciát és a politeiát tüntette fel (ez utóbbiban csak a nehézfegyverzetű gyalogosok, a hoplitészek cenzusát teljesíteni tudók rendelkeznek teljes értékű polgárjoggal). Helytelen államformának tartotta a türanniszt, az oligarchiát és a demokráciát. Meghatározása szerint a helyes államformák a közösség, a helytelen államformák a vezetők érdekeit szolgálják.

Arisztotelész azt is leírja, hogy egy poliszon belül milyen sorrendben váltották egymást az említett államformák. Eleinte mindenütt királyság volt, ebből alakult ki a politeia, amikor erények tekintetében már számos kiváló férfiú tudott versenyre kelni a királyokkal. Csakhogy a nagyobb vagyonra törekvés lezüllesztett egyeseket, s ők a kisebb vagyonnal rendelkezőket a hatalomból kizárva létrehozták az oligarchiát. Haszonlesésük miatt azonban egyre kevesebb emberre korlátozták a hatalmat, s e kevesek közül emelkedett ki az első türannosz. A türannosz viszont szükségszerűen a népre támaszkodott az arisztokratákkal szemben, így a türannisz intézménye túlságosan hatalmassá tette a démoszt, amely végül elkergette urát, és létrehozta a demokráciát.

Arisztotelész tehát a tipikus államformákat strukturális és történeti szempontból vizsgálta, s modelljét minden poliszra nézve érvényesnek tartotta. Vizsgálódásainak alapját a tanítványaival együtt összeállított hatalmas gyűjtemény jelentette. Ez nem kevesebb mint 158, javarészt görög állam strukturális és történeti leírását tartalmazta. E gyűjtemény sajnos elveszett, de az Athéni állam majdnem teljes szövege előkerült száz évvel ezelőtt egy egyiptomi papirusztekercsen. További negyvenhárom államleírás kivonatait őrizte meg a i.e. 2. században élt Hérakleidész Lembosz. S bár az említett 158 államleírás nem maradt fönn, más források alapján ellenőrizhetjük, hogy milyen mértékben volt jellemző a görög poliszokra az arisztotelészi fejlődési modell.

Ehhez azonban tisztáznunk kellett, hogy egyáltalán hány polisz létezett a vizsgálódásunk időszakaként kijelölt i.e. 9. és 5. század között. A déloszi szövetség feliraton fennmaradt adólistáiból tudjuk, hogy Athén szövetségi rendszerének fennállása alatt (i.e. 479-404) összesen 238 tagállama volt. Természetesen egyetlen évben sem volt pontosan ennyi szövetségese Athénnak, hiszen egyes poliszok elszakadtak, mások csatlakoztak, de összesen ennyi állam volt legalább egy ideig a déloszi szövetség tagja. Mivel a peloponnészoszi háborút Spárta szövetségi rendszere nyerte meg, amelyhez a legnagyobb szárazföldi és tengeri hatalmak (pl. Thébai, Korinthosz) tartoztak, nyilvánvaló, hogy a görög poliszok száma háromszáznál jóval nagyobb volt. Sajnos Spárta támogatóinak teljes listája nem maradt fönn. A legújabb számítások szerint - figyelembe véve a dél-itáliai, szicíliai, észak-afrikai, hispániai, dél-franciaországi és fekete-tengeri gyarmatvárosokat is - mintegy 700-750 polisszal számolhatunk.

A klasszikus korig fennmaradt az arkhón baszileusz, vagyis a királyi arkhón tisztsége, amely általában papi vagy bírói hatalommal járt. A királyi családoknak katonai és politikai befolyásuk csökkenésekor számos helyen sikerült megőrizniük szakrális és bírói funkcióikat, így a baszileuszi tisztség megléte még egy demokráciában is - pl. Athénban - nagy valószínűséggel az egykori királyság emlékét tartotta fönn.

A királyság, türannisz és demokrácia fejlődési szakaszain mindössze (mai ismeretünk szerint) 10 polisz ment át: Argosz, Athén, Élisz, Khiosz, Korinthosz, Megara, Milétosz, Mütiléné, Szamosz és Szürakuszai. Arisztotelész elsősorban Athén története alapján dolgozta ki fejlődési modelljét, s e modell inkább tekinthető filozófiai általánosításnak, mint történelmi elemzésnek.

A görög fogalmak szerint szóba jöhető államformák a királyságon, türanniszon és demokrácián kívül az arisztokrácia, az oligarchia és a vagyoni cenzuson alapuló mérsékelt demokrácia, más megfogalmazások szerint mérsékelt oligarchia, a hoplita politeia.

Az arisztokrácia a születési előjog alapján vezető szerepet játszó családok uralma, az oligarchia a leggazdagabbak vagy a volt uralkodócsalád házassági-politikai elitjének dominanciája, a vagyoni cenzuson alapuló politeia pedig azok meghatározó szerepe az államban, akik saját erőből képesek fölszerelni magukat a nehézfegyverzetű gyalogosok, a hoplitészek fegyverzetével. E fegyverzet egy bronz- vagy vassisakból, mellvértből, pajzsból, dárdából, kardból és lábvértekből állt. A vagyoni cenzuson alapuló államformák alapgondolata az volt, hogy csak az vehessen részt a poliszra nézve kötelező határozatok meghozatalában, aki személyesen részt vállal a polisz fegyveres védelméből.

A legismertebb cenzusos államberendezkedést Szolón valósította meg i.e. 594-ben Athénban. A szolóni modell Athén polgárait négy vagyoni kategóriára osztotta: az ötszáz mérősök elitjére, a lovagok 300 mérőt teljesítő rétegére, a zeugitészek legalább 200 mérővel rendelkező csoportjára és a 200 mérőt el nem érő thészekre. A beosztás ugyan ebben a formában valóban Szolón nevéhez fűződik, de a vagyoni cenzus legtöbb elemét a már említett Athéni állam című írás Drakón korára vetíti vissza (i.e. 621). Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy vajon az egész rendszer vagy annak csupán egy része tekinthető Szolón művének, tisztázni kell az egyes vagyoni kategóriák jelentését és funkcióját.

A lovagok (görögül hippeisz) nevükből adódóan vagy olyan gazdag polgárok voltak, akik megengedhették maguknak, hogy lovat tartsanak, ami nem volt olcsó az ókori Athénban, vagy olyan harcosok, akik lovasként szolgáltak. Valószínű, hogy a lovasoknak a i.e. 7-6. században saját lóval kellett rendelkezniük. A i.e. 4. században az átszervezett lovasság tagjai már állami lovat kaptak. A lovasság mint haderőnem jelentéktelenségére utal, hogy Athénnak i.e. 500 körül mindössze kilencvenhat lovasa volt, vagyis a 48 hajóépítési körzet (naukraria) mindegyike két lovast állított ki. Az athéni lovasság létszáma csak i.e. 477 körül emelkedett háromszázra. Mindez arra utal, hogy a lovagok rétege nem lehetett túl széles.

A harmadik vagyoni osztály, a zeugitészek elnevezését ökörfogatosként szokás fordítani. Valóban a zügon, vagyis iga szóból származik. A zügon azonban sokszor köteléket, katonailag pedig arcvonalat, harci alakzatot, sort, rendet jelent. A zeugitész szót ezért a "csatarendben mellettem álló", a "szomszéd harcos" jelentésben használták. Ha a lovagok elnevezése világosan a hadsereg egy fegyvernemére utal, valószínűbb, hogy a zeugitészeké is, így rétegüket helyesebb nehézfegyverzetű gyalogosként fordítani. A nehézfegyverzetű gyalogosok (hoplitészek) voltak ugyanis azok a harcosok, akik zárt harci alakzatban, ún. phalanxban harcoltak. A segédcsapatok, amelyekbe a thészeket sorozták be, nem alkottak phalanxot. A thészek katonai szerepe később, a Themisztoklész által épített flottában értékelődött csak föl.

A szolóni timokratikus beosztás tehát a vagyoni helyzet alapján nemcsak az egyén politikai jogait, hanem az athéni hadseregben elfoglalt helyét is meghatározta. Ezen a ponton találhatunk magyarázatot egy ellentmondásra: vajon miért állítja Arisztotelész az Athéni államban, hogy a "szolóni" timokratikus berendezkedés már Szolón előtt is létezett. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy Athénnak Szolón előtt is volt hadserege, és e hadseregben volt lovasság, valamint nehézfegyverzetű és könnyűfegyverzetű gyalogság. Az is kétségtelen, hogy a hoplitészek maguk vásárolták meg fegyverzetüket. Az első ismert hoplita fegyverzet Argoszban került elő, és i.e. 720 körül készült. A hoplitészek phalanxát először a i.e. 650 körül Korinthoszban keletkezett ún. Chigi-váza ábrázolta, de már az Iliász egyes leírásai is e harcmodor meglétére utalnak.

Ha Argoszban és Korinthoszban a i.e. 7. században voltak hoplitészek, nyilvánvalóan léteztek már a Drakón korabeli Athénban is. Ebben az esetben tehát úgy tűnik, a polgárok vagyoni helyzete alapján szinte magától alakult ki a három fegyvernem. Ha pedig ez így volt, Szolón voltaképpen nem tett mást, mint törvényben rögzítette a kialakult helyzetet, és a lovagok közül kiemelte a legvagyonosabbak, az ötszáz mérősök rétegét, amely a lovagokkal együtt kezében tartotta a legfontosabb állami méltóságokat. Még i.e. 487-ben is csak annyit változott ez a helyzet, hogy már nem választották, hanem sorsolták az arkhónokat, de a sorsolásban csak ötszáz mérősök és lovagok vehettek részt. Az arkhóni tisztség i.e. 457-ben nyílt meg a zeugitészek előtt.

Fölvetődik a kérdés, hogy e leggazdagabbak mennyire voltak gazdagok, és milyen arányt képviseltek az athéni polgárságon belül. Egy mérő (vagyis medimnosz) kb. 52 liternek felelt meg, vagyis az ötszáz mérős elithez tartozás legalább évi 26 000 liter (260 hektoliter) gabona vagy olaj betakarítását követelte meg. A korabeli termésátlag A. Jardé számítása szerint hektáronként tíz hektoliter gabona volt, ami azt jelenti, hogy a leggazdagabb athéniaknak legalább 26 hektár mezőgazdasági művelésre alkalmas földbirtokkal kellett rendelkezniük. Eszerint viszont athéni arisztokratánk birtoka alig haladta meg egy 500 x 500 méteres négyzet területét.

E területmértéket másként is megkaphatjuk. Attika földművelésre alkalmas földterülete mindössze 64 800 hektár. Ha ezt a területet felosztjuk az i.e. 431-ben feltételezett mintegy 40 000 polgár között, fejenként mindössze 1.62 hektárt kapunk. Minthogy egy ember évi gabonaszükséglete a korabeli athéni viszonyok között 3 hektoliter volt, és egy hektár 10 hektolitert termett, egy négytagú család ellátására ez a parcella nem volt elég. A i.e. 6. században azonban Athén polgárainak száma még valószínűleg nem haladta meg a 25 000 főt, ami 2,59 hektáros, szerény megélhetésre elegendő átlagterületet jelenthetett. A létminimum egy négytagú család számára ugyanis 2,2 hektár körül volt. Egy ilyen birtokhoz viszonyítva a 26 hektár már valóban arisztokratikus gazdagságot jelentett.

Ha e leggazdagabb rétegbe csak az athéni polgárok egy százaléka tartozott, vagyis 250 család, birtokterületük (250 x 26) már meghaladta Attika megművelhető területének 10%-át. Ebből egyenesen következik, hogy a polgárok 99%-ának a földterület 90%-án kellett osztozniuk. A lovagok minimális birtoknagysága az előbbiek alapján 15,6 hektár, a zeugitészeké pedig 10,4 hektár volt.

A marathóni csatában 6400 athéni hoplitész vett részt. A szolóni vagyoni cenzusuk alapján az ő birtokaik együttes nagysága meghaladta a megművelhető attikai földterületet (6400 x 10,4 ha = 66 560 ha), és ekkor még nem is számoltunk a hippeuszok és ötszáz mérősök birtokával. Mivel Marathónnál nem harcolt az athéni lovasság, és tudjuk, hogy a legelőkelőbb családok (Kleiszthenész nemzetsége, az Alkmeónidák és Miltiadész nemzetsége, a Philaidák) tagjai is hoplitészként harcoltak, a voltaképpeni zeugitészek rétege nem lehetett nagyobb 6000 főnél. Ha tehát a 6400 fő nagyjából megfelel a három legfelső vagyoni rétegnek, és a zeugitészek egy részének földbirtoknagysága nem érte el a minimumnak tekinthető 10.4 hektárt, akkor a thészek hatalmas, több mint 18 000 fős tömeget alkottak.

Az ebbe a rétegbe tartozók apró parcellái csak abban az esetben voltak elegendők a létfenntartáshoz, ha tulajdonosaik más tevékenységgel, például napszámosként, kézművesként vagy halászként további kiegészítő jövedelmekre tettek szert. Ebből a képből az következik, hogy a szolóni rendszer (sőt még a kleiszthenészi is) bajosan tekinthető mai fogalmaink szerint demokratikusnak, hiszen a polgárok alig 25%-a rendelkezett a termőföld közel 100%-ával, és tölthetett be állami hivatalokat, míg a polgárok 75%-a ugyan választó volt a népgyűlésen, de nem választható, és csupán az esküdtbíróságokban élveztek legalább a zeugitészekkel egyenlő jogokat. A legfőbb tisztségekben azonban a zeugitészek is csak Periklész korától részesülhettek. A másik fontos következtetés pedig az, hogy a legelőkelőbb arisztokrata családok birtoknagysága a módos parasztok minimálisan megkövetelt birtokának mindössze két és félszerese, vagyis a szolóni időszakban a vagyoni differenciálódás még nem volt jelentős.

A fentiekből további két következtetés adódik. Először is egyes családoknak, például az Alkmeónidáknak 26 hektárnál lényegesen nagyobb birtokaik voltak, különben nem indíthatták volna fogataikat rendszeresen az olümpiai versenyjátékokon, ahol az Alkmeónida Alkibiadész egymaga három fogatot indított, és elnyerte az első, a második és negyedik helyet. A másik pedig az, hogy nem csupán a thészeknek voltak, illetve lehettek kiegészítő jövedelemforrásaik, hanem a zeugitészeknek, lovagoknak és ötszáz mérősöknek is, vagyis egy jól menő bőrcserző- vagy fazekasműhely tulajdonosa az ipari tevékenységből származó mellékjövedelmével már kevesebb mint 5-6 hektáros földbirtokával is a zeugitészek, esetleg a lovagok közé tartozhatott. Az elitet alkotó arisztokraták pedig részt vettek a távolsági kereskedelemben. Ez a tény elősegítette ugyan a társadalmi mobilitást, de a vagyoni cenzus szigorán mit sem enyhített. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az athéni demokrácia fennállása alatt sohasem törölték el a szolóni vagyoni kategóriákat, csak hallgatólagosan tudomásul vették, hogy egy idő után már thészek is betölthettek fontos hivatalokat, ha - mint Arisztotelész az Athéni államban hangsúlyozza - elhallgatták azt, hogy a thészek közé tartoznak. A cenzusos timokrácia vagy hoplita politeia igen elterjedt volt a görög poliszok világában. Jó példa erre Athénon kívül a Thébai vezette boiót szövetségi állam.

Ha azonban a földbirtok nagyságára vonatkozó fenti gondolatmenetünket kisebb államokra is alkalmazzuk, meglepő következtetésre jutunk. Vegyük E. Ruschenbusch nyomán példaként Amorgosz szigetét, amelynek területe az ókor óta nem változott, 124 km^2. A művelésre alkalmas földek nagysága nem haladja meg az 1200 hektárt. A 2,2 hektáros létminimummal számolva, egyéb jövedelmek nélkül a sziget földbirtokkal rendelkező polgárainak száma nem haladhatta meg az 545 főt. 1843 és 1940 között a lakosság kb. 3200 fő volt, ami legfeljebb 800 családnak felel meg. E családok nagy része a halászatból biztosította a mezőgazdasági termelésből hiányzó élelmiszer-mennyiséget. Mivel a halászat már az ókorban is jelentős szerepet játszott Amorgoszon, feltételezhetjük, hogy a polgárok lélekszáma elérhette, de jelentősen nem haladhatta meg a 800 főt.

Az ókori Amorgoszon három polisz volt: Arkesziné, Minóa és Aigalé. 800 polgárral számolva, és e poliszok területnagyságának arányait figyelembe véve a i.e. 5. században Arkesziné kb. 280, Minóa 220, Aigalé pedig 300 családot tarthatott el, vagyis az egyes poliszokban lakó polgárok száma a 300-at sem érte el. Könnyen kiszámítható, hogy a területmérettel és az ezekből következő népességi adatokkal számolva az említett kb. 700 polisz mintegy 40%-ában a polgárok száma nem haladta meg a 400 főt, vagyis Athén valóságos óriásnak számított 237 szövetségese körében.

Ha Amorgoszon is legalább húsz hektár föld kellett ahhoz, hogy valaki arisztokratának számítson, ez a réteg igen vékony lehetett, mindössze néhány család. A hoplita cenzussal is csak kevesen rendelkezhettek. De hoplita politeia egy kis poliszban ki sem alakulhat, mert phalanxról még akkor sem beszélhetünk, ha abban mind a 300 polgár részt vett volna, ami vagyoni szempontból képtelenség (a spártai phalanx legfeljebb nyolcezer, a makedón pedig 16-18 ezer harcosból állt). Egy Amorgosz méretű államnak hadihajója sem lehetett, hiszen annak legénysége 100-250 fő volt.

Egy Amorgosz méretű "állam" esetén a "jól bevált" fogalmaink, mint pl. arisztokrácia, oligarchia, demokrácia, timokrácia, keveset érnek. Ezek görög eredetűek, ezért érvényesnek tartjuk a görög poliszok világára, pedig csak a népesebb közösségek leírására alkalmasak, azokra is erős fenntartással. A poliszok mintegy 40%-át alkotó kicsikre más szabályok vonatkoztak. Ezek működése inkább a szociológia fogalmaival írható le.

A Kréta szigetén fekvő Dréroszban i.e. 650 körül kőbe vésett, öt teljes sorból álló "alaptörvény": Irgalmas Isten. Így határozott a polisz. Ha valaki koszmosz volt, ő tíz évig ne legyen koszmosz. Ha mégis koszmosz lesz, amilyen ítéletet hoz, annak kétszeresét tartozik büntetésként fizetni, s ő maga ne viselhessen hivatalt, míg csak él, s mindaz, amit koszmoszként határozott, semmis legyen. Esküt tesznek: a koszmosz, a damioszok, a húszak és a poliszgyűlés tagjai.

Tehát a kis krétai város a vezető magisztrátus hivatali idejét egy évre korlátozta, és kimondta, hogy aki koszmosz volt, vagyis olyasféle vezető, mint más államokban az arkhón, tíz éven belül nem választható újra koszmosszá. A koszmosz bírói hatalommal is rendelkezett, ezért volt joga ítélkezni. A törvénytelen koszmoszok ítéletét megsemmisítették, és ha egy bűnöst egy törvénytelen koszmosz ítélt vagyoni kártérítésre, a koszmosznak a megítélt érték kétszeresét kellett büntetésül kifizetnie. Az utolsó előírás vitatott. Lehet, hogy a törvénytelen koszmoszt nemcsak a hivatalviselésből zárták ki, hanem polgárjogától is megfosztották. Az esküt a város vezető testületei tették le az új koszmosszal egyetemben.

E testületek mibenléte szintén vitatott. A damioszok a damoszok képviselői. A krétai dór damosz kifejezés az ión démosznak felel meg. A démosz jelenthette általában a népet, a népgyűlést, illetve a polisz részét képező kisebb községeket, kerületeket. Jelen esetben az utóbbiról lehet szó, kissé anakronisztikusan olyasformán, mint például Szék községében a három szeg, Felszeg, Forrószeg és Csipkeszeg. A húszakról semmit sem tudunk, de más poliszokból származó analógiákra támaszkodva olyasféle választott testületről lehet szó, mint a geruszia, vagyis a vének tanácsa Spártában.

A poliszgyűlést esetleg lehetne a polisz képviselőinek is fordítani, ebben az esetben mindhárom testületnél kérdésessé válik, hogyan és milyen körből választották meg tagjait. Ez dönthetné el, hogy Drérosz berendezkedését a hagyományos fogalmaink szerint oligarchikusnak, arisztokratikusnak vagy demokratikusnak minősíthetjük.

Egy biztos, a hagyományait őrző kis poliszt valamilyen sokk érhette, hogy polgárai szükségét érezték e törvény kőbe vésésének. E sokk pedig feltehetőleg egyfajta türanniszkísérlet lehetett: valószínűleg akadt egy koszmosz, aki az egy év lejártával nem akart megválni méltóságától. A damioszok, a húszak és a poliszgyűlés tagjai végül eltávolíthatták hivatalából, de egyszer s mindenkorra rögzíteni akarták a törvényt, hogy ilyen túlkapás többé ne fordulhasson elő.

Ezt a berendezkedést kellő távolságból nézve akár demokratikusnak is tekinthetnénk. Csakhogy a görög világban éppúgy, mint minden más, hagyományait őrző agrár közösségben, generációk óta kialakult az, hogy mely családoknak van vezető szerepük, és mely családok azok, amelyek ebbe az elitbe még akkor sem tartoznak bele, ha netán időközben meggazdagodtak. Nem valószínű, hogy a koszmoszt valamennyi polgár köréből választották, sokkal valószínűbb, hogy néhány vezető család tagjai töltötték be e tisztséget valamiféle megállapodáson vagy hagyományon alapuló rotáció formájában. Ebben az esetben nem a nép őrködött azon, hogy senki ne uralkodjék fölötte jogellenesen, hanem a rivális családok, nemzetségek. A damioszok és a húszak ezeket a vezető családokat képviselhették, s ki tudja, tagjaikat választották, kijelölték, vagy esetleg családokon belül öröklődött a tagság. A polisz belső harcai ekkor a vezető nemzetségek klánküzdelmeiként jelennek meg. Ne feledjük, hogy még Athén is így működött a külóni vérbűn (i.e. 632) és Szolón reformja után. Az athéni türannisz három nemzetségi vezető, az Alkmeónida Megaklész, a Peiszisztratida Peiszisztratosz és a talán a Philaidákat képviselő Lükurgosz harcából nőtt ki. Miért tételeznénk föl, hogy a i.e. 7. századi Drérosz fejlettebb volt, mint a nyolcvan évvel későbbi Athén?

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az egyes görög államok belső fejlődése nagymértékben függött méretüktől és lakosságuk számától. Az Arisztotelész által felvázolt modell kizárólag a legnagyobbakra és legfejlettebbekre volt jellemző. A görög poliszok mintegy 40%-át képviselő törpeállamok a hagyományaikat őrző, domináns nemzetségek uralta kisközösségek voltak, amelyekben az úgynevezett arisztokraták birtokuk nagysága és vagyonuk tekintetében legjobb esetben a nagyobb államok középbirtokos parasztságának feleltek meg. E poliszok történetének és államberendezkedésének leírásakor hagyományos politikai fogalmaink több félreértésre adnak okot, mint ahány problémát megoldanak.

+--------------------+ | Egy kis demográfia | +--------------------+

*********************************************************************** A XX. század előtti 4-5 ezer évben Kína és India népei alkották a világ lakosságának több, mint felét, ezen belül kb. kétezer évig több, mint a kétharmadát! ***********************************************************************

+---------------------------------++----------------++--------------+ | A világ becsült népessége || Ebből India || Ebből Kína, | | (millió fő) || (millió fő) || népszámlások | +-------+----------------++-------++----------------+| adatai előtt | | | Összes forrás ||McEvedy|| Összes forrás || évszám! | | Év | Min. | Max.||- Jones|| Min. | Max.|| (millió fő) | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ |-10000 | 1 | 10 || 4 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | -5000 | 5 | 20 || 5 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | -4000 | 7 | || 7 || 1 | 2 || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | -3000 | 14 | || 14 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | -2000 | 27 | || 27 || 5 | 8 || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | -1000 | 50 | || 50 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------+| (becslés: | | -500 | 100 | || 100 || 25 | 35 || 40)| +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | -200 | 150 | 231 || 150 || | || (i.sz. 2.: | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++ 12.4 millió | | 1 | 170 | 400 || 170 || 35 | 55 || család) 58 | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 200 | 190 | 256 || 190 || | || 157: 57 | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 400 | 190 | 206 || 190 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 500 | 190 | 206 || 190 || 50 | 65 || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 600 | 200 | 206 || 200 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 700 | 207 | 210 || 210 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 800 | 220 | 224 || 220 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 900 | 226 | 240 || 240 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------+| (becslés: | | 1000 | 254 | 345 || 265 || 70 | 90 || 130)| +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1100 | 301 | 320 || 320 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1200 | 360 | 450 || 360 || 80 | 100 || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1300 | 360 | 432 || 360 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1400 | 350 | 374 || 350 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------+| (becslés: | | 1500 | 425 | 540 || 425 || 100 | 120 || 180)| +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1600 | 545 | 579 || 545 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1650 | 470 | 545 || 545 || | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1700 | 600 | 679 || 610 || 160 | 190 || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ | 1750 | 629 | 961 || 720 || | || 1761: 200 | +-------+--------+-------++-------++--------+-------+| 1775: 264 | | 1800 | 813 | 1 125 || 900 || 200 | 220 || 1812: 361 | +-------+--------+-------++-------++--------+-------+| 1830: 394 | | 1850 | 1 128 | 1 402 || 1 200 || | || 1846: 421 | +-------+--------+-------++-------++--------+-------+| 1851: 432 | | 1900 | 1 550 | 1 762 || 1 625 || 290 | || | +-------+--------+-------++-------++--------+-------++--------------+ |McEvedy, Colin - Jones, Richard: | |Atlas of World Population History| |Facts on File, New York (1978) | |pp. 342-351. | +---------------------------------+

1500-ban a világ népessége kb. 450-500 millió fő lehetett, kétharmaduk Kínában (mintegy 180 millió) és Indiában (több, mint 100 millió) élt. Európában 60-80 millió ember élhetett ekkor.

A legnagyobb népsűrűség Kínában (25 fő/km^2) és Indiában (23 fő/km^2) lehetett.

Európában az átlag 8-9 fő/km^2 körül becsülhető, ha belevesszük a ritkán lakott Skandináviát és az orosz területeket.

A legkevésbé sűrűn lakott kontinens Észak-Amerika, 1500-ban a teljes lakosság nem lehetett több 12 milliónál. (A Rio Grande vonalától É-ra.)

Az inka birodalom lakossága több, mint 9 millió fő lehetett.

********************************************************************** No comment: 1500 körül az azték birodalom népessége mintegy 11 millió, 1600-ra a spanyol gyarmat maradék "ős" lakossága 2.5 - 3 millió! **********************************************************************

1500-ban Franciaország népessége kb. 15 millió, 1600-ban 16 millió. 1500-ban Spanyolország népessége kb. 6 millió, 1600-ban 8 millió. 1500-ban a Brit-szigetek népessége kb. 3 millió, 1600-ban 4 millió.

Egységes Németország és Itália még nem létezett ekkor.

+=============================================+ +===============+ | Az 1340-es években kezdődő pestisjárvány | | Európa becsült| | hatása a népességre (adatok: millió fő): | | népessége | +=============================================+ | (1000-1600) | | | Pestis | Pestis | | +===============+ | Terület | előtt | után | túlélő | | | millió | +=============================================+ | Év | fő | | Anglia/Wales | 3.7 | 2.5 | 68% | +===============+ +------------------+--------+--------+--------+ | 1000 | 36 | | Skócia | 0.5 | 0.4 | 80% | +------+--------+ +------------------+--------+--------+--------+ | 1100 | 44 | | Írország | 0.8 | 0.6 | 75% | +------+--------+ +------------------+--------+--------+--------+ | 1200 | 58 | | Franciaország | 13.0 | 8.2 | 63% | +------+--------+ +------------------+--------+--------+--------+ | 1300 | 79 | | Németalföld | 2.0 | 0.8 | 40% | +------+--------+ +------------------+--------+--------+--------+ | 1345 | 83 | | Német-Római Bir. | 17.0 | 12.5 | 74% | +------+--------+ +------------------+--------+--------+--------+ | 1400 | 60 | | Spanyolország | 7.0 | 5.0 | 71% | +------+--------+ +------------------+--------+--------+--------+ | 1500 | 81 | | Itália | 10.0 | 7.0 | 70% | +------+--------+ +=============================================+ | 1600 | 100 | | Összesen | 53.2 | 37.0 | 70% | +===============+ +=============================================+

+==========================================================+ | Becsült népesség Európában (millió fő), 500-1450 között | +==========================================================+ | Terület | 500 | 650 | 1000 | 1340 | 1450 | +==========================================================+ | Görögo./Balkán | 5 | 3 | 5 | 6 | 4.5 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | Itália | 4 | 2.5 | 5 | 10 | 7.5 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | Spanyolo./Portugália | 4 | 3.5 | 7 | 9 | 7 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | Franciao./Németalföld | 5 | 3 | 6 | 19 | 12 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | Brit-szigetek | 0.5 | 0.5 | 2 | 5 | 3 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | Németo./Skandinávia | 3.5 | 2 | 4 | 11.5 | 7.5 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | - Oroszország | 3 | 2 | 6 | 8 | 6 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | - Lengyel./Litvánia | 1.5 | 1 | 2 | 3 | 2.5 | +-----------------------+------+------+------+------+------+ | Kárpát-medence | 0.5 | 0.5 | 1 | 2 | 3 | +==========================================================+ | Össz. EURÓPA | 27 | 18 | 38 | 73.5 | 53 | +==========================================================+ | Más forrás szerint | 28 | 18 | 36 | 83 | 64 | +==========================================================+

+======================================================================+ | Népesség a Kárpátmendecében | | (ezer fő) | +----------------------------------------------------------------------+ | | Kovacsics | Győrffy | Kristó | | | becslése | becslése | becslése | +----------------------+---------------+---------------+---------------+ | Honfoglaláskor | 350 - 550 | 600 | 250 - 350 | +----------------------+---------------+---------------+---------------+ | - honfoglaló | 150 - 250 | 400 | 100 | +----------------------+---------------+---------------+---------------+ | - már itt élő | 200 - 300 | 200 | 150 - 250 | +----------------------------------------------------------------------+ | 1300-ban | 1 450 - 2 350 | 2 000 | 1 400 - 1 600 | +----------------------------------------------------------------------+ | | Fügedi | Szabó | Kubinyi | | | becslése | becslése | becslése | +----------------------+---------------+---------------+---------------+ | 1495-ben | 3 500 - 5 500 | 3 500 - 4 000 | 2 911 - 3 305 | +======================================================================+

+====================================================+ | Legnagyobb városok 1000-ben | Lakosság | | (a legóvatosabb becslés szerint) | legalább | +====================================================+ | 1 | Cordoba, Spanyolo., arab kalifátus | 450 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 2 | Kaifeng, Kína (volt főváros) | 400 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 3 | Konstantinápoly (Bizánc) | 300 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 4 | Angkor, Kambodzsa | 200 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 5 | Kyoto, Japán | 175 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 6 | Kairó, Egypt | 135 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 7 | Bagdad, Irak | 125 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 8 | Nishapur, Irán | 125 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 9 | Al-Hasa, Arab-fsz. K-i parti része | 110 000 | +----+------------------------------------+----------+ | 10 | Patan (Anhilwara), India | 100 000 | +====================================================+ | A tényleges lakosság 2-3-szor ennyi is lehetett, | | a kor gazdasági kultúrája ezt lehetővé tette. | +====================================================+

+=====================================================================+ | Középkori városok becsült lakossága | +=====================================================================+ | Város: Lakosság: Korszak: | +=====================================================================+ | Bizánc és környéke 1 000 000+ 6. sz. | | Bizánc 450 000+ 6. sz. | | Bizánc 150 000+ 13. sz. | | Isztambul 700 000+ 17. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Antiochia és környéke (bizánci uralom) 700 000+ 5. sz. | | Antiochia 250 000+ 5. sz. | | Antiochia (egy földrengés romba döntötte) 100 000+ 6. sz. | | Antiochia 50 000+ 8. sz. | | Antiochia kevesebb mint 15 000 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Karthago (vandál főváros, majd bizánci uralom) 45 000+ 6. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Epheszosz (bizánci uralom) 40 000+ 6. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Szaloniki (bizánci uralom) 35 000+ 6. sz. | | Szaloniki és környéke (bizánci uralom) 100 000+ 6. sz. | | Szaloniki (bizánci uralom) 15 000+ 8. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Milétosz (bizánci uralom) 20 000+ 6. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Bursa (Török bir. Kis-Ázsia) 15 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Konya (Török bir. Kis-Ázsia) 15 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Edirne (Török bir., Balkán-fsz.) 15 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Szmirna (Izmir, Török bir. Kis-Ázsia) 15 000+ 6. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Athén (Török bir.) kb. 12 000 16. sz. | +=====================================================================+ | Jeruzsálem 40 000+ 11. sz. | | Jeruzsálem (keresztesek pusztítása után) 10 000+ 12. sz. | +=====================================================================+ | Bagdad 500 000+ 9. sz. | | Bagdad 750 000+ 11. sz. | | Bagdad és környéke 1 000 000+ 11. sz. | | Bagdad (mongol-tatár támadások) kevesebb, mint 50 000 14. sz. | | Bagdad ( után ) kevesebb, mint 20 000 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Baszra (Perzsa/Arab-öböl É-i kikötője) 30 000+ 8. sz. | | Baszra 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Damaszkusz (Szíria) 25 000+ 8. sz. | | Damaszkusz és környéke 100 000+ 10. sz. | | Damaszkusz 15 000+ 11. sz. | | Damaszkusz 50 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Mekka 15 000+ 11. sz. | | Mekka 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Szanaa (Jemen) 15 000+ 13. sz. | +=====================================================================+ | Raj (Rayy, Perzsia) 15 000+ 6. sz. | | Raj 20 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Tebriz (vagy Tabriz, Perzsia) 20 000+ 13. sz. | | Tebriz 100 000+ 15. sz. | | Tebriz és környéke 250 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Nishapur (Perzsia) 20 000+ 8. sz. | | Nishapur és környéke 125 000+ 11. sz. | | Nishapur 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Ctesiphon (Perzsia, Szasszanida bir.) 30 000+ 6. sz. | | Ctesiphon (volt Ktésziphón: Szeleukida bir.) 15 000+ 8. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Ishtakhr (Perzsia, Szasszanida bir.) 15 000+ 6. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Shiraz (Perzsia) 15 000+ 8. sz. | | Shiraz (Perzsia) 25 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Moszul 15 000+ 8. sz. | | Moszul 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Iszfahan 15 000+ 11. sz. | | Iszfahan (1794-ig perzsa főváros) 30 000+ 15. sz. | | Iszfahan 600 000+ 18. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Hamadan (volt Ekbatana, ókori méd/perzsa főv.) 15 000+ 6. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Jazd (Yasd, Perzsia) 15 000+ 14. sz. | +=====================================================================+ | Tunisz (É-Afrika) 25 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Kairuan (É-Afrika) 15 000+ 11. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Fez (Marokkó) 15 000+ 11. sz. | | Fez (Marokkó) 25 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Marrakesh (Marokkó) 15 000+ 13. sz. | | Marrakesh (Marokkó) 25 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Rabat - Saleh (Marokkó) 15 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Aleppo 15 000+ 13. sz. | | Aleppo (Mameluk bir. fővárosa lett) 30 000+ 15. sz. | | Aleppo 60 000+ 16. sz. | +=====================================================================+ | Kairó (al-Qahira = "győztes") 30 000+ 10. sz. | | Kairó és környéke 135 000+ 11. sz. | | Kairó 120 000+ 14. sz. | | Kairó és környéke 400 000+ 14. sz. | | Kairó 1517 előtt (török hódítás) 200 000+ 16. sz. | | Kairó és környéke 1517 előtt 500 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Alexandria 40 000+ 8. sz. | | Alexandria 15 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Fusztat (Egyiptom) 15 000+ 8. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Damietta (Egyiptom, Nílus K-i torkolat) 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Aysut (Assiut, Felső-Egyiptom) 15 000+ 15. sz. | +=====================================================================+ | Szamarkand és környéke (mongol támadás előtt) 1 000 000+ 13. sz. | | Szamarkand (mongol pusztítás után) 30 000+ 13. sz. | | Szamarkand (Timur Lenk "fővárosa") 150 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Bokhara és környéke (mongol támadás előtt) 500 000+ 13. sz. | | Bokhara (mongol pusztítás után) 15 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Merv (Türkmenisztán) 200 000+ 12. sz. | +=====================================================================+ | Herat (Afganisztán) 15 000+ 13. sz. | +=====================================================================+ | Vijayanagar (India) 500 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Gaur (India) 200 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Patan (India) 100 000+ 11. sz. | +=====================================================================+ | Angkor (főváros) 300 000+ 12. sz. | | Angkor (főváros és templomváros) 800 000+ 12. sz. | | Angkor és környéke 1 500 000+ 12. sz. | +=====================================================================+ | Csangan (Kína) 400 000+ 6. sz. | | Csangan (Kína) 600 000+ 7. sz. | | Csangan (Kína) 2 000 000+ 9. sz. | | (100-nál több, külön-külön fallal körülvett városrésze volt.) | +---------------------------------------------------------------------+ | Hangcsou (Kingsze, Kinsze, Lin-gan-fu) | | és környéke 2 000 000+ 12. sz. | | (Marco Polo adatai) tartomány öszlakossága: 8 000 000+ 12. sz. | |- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -| | Hangcsou (Kína, falon belül) 250 000+ 11. sz. | | Hangcsou (Kína, falon belül) 320 000+ 12. sz. | | Hangcsou (1279-es összeírás, elővárosokkal) 1 500 000+ 13. sz. | | Hangcsou (Kína, falon belül) 430 000+ 14. sz. | | Hangcsou (Kína, falon belül) 250 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Peking (Jencsing, Taidu, Tatu) és környéke 2 000 000+ 13. sz. | | Peking (falon belül) 670 000+ 15. sz. | | Peking és környéke 2 500 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Kaifeng (Kína) 400 000+ 10. sz. | | Kaifeng (Kína) 440 000+ 11. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Nanking (Kína) 480 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Kuangcsou (Kína) 150 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Nancsing (Kína) 150 000+ 15. sz. | +=====================================================================+ | Kyoto (Japán) 175 000+ 11. sz. | | Kyoto (Japán) 200 000+ 15. sz. | +=====================================================================+ | Teotihuacan (több indián kultúra szent városa) 250 000+ 7. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Tenochtitlan (azték főváros) 300 000+ 15. sz. | | Tenochtitlan (spanyol hódítás után) 50 000 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Cuzco (külvárosokkal) 200 000+ 15. sz. | | Cuzco (inka "szent" város) 45 000+ 15. sz. | | Cuzco (spanyol hódítás után) kevesebb, mint 20 000 16. sz. | +=====================================================================+ | Cordoba (mór, falon belül) 100 000+ 10. sz. | | Cordoba (mór) és környéke 500 000+ 10. sz. | | (Egy korabeli leírás szerint 113 ezer ház állt a városban.) | | Cordoba és környéke (mór) 1 000 000+ 12. sz. | | Cordoba (1479 után spanyol) 45 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Granada (mór) 26 000+ 10. sz. | | Granada (mór) 40 000+ 11. sz. | | Granada és környéke (mór) 150 000+ 11. sz. | | Granada (1492 után spanyol) 30 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Merida (mór) 35 000+ 10. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Sevilla (mór) 20 000+ 10. sz. | | Sevilla (mór) és környéke 100 000+ 12. sz. | | Sevilla (spanyol) 15 000+ 14. sz. | | Sevilla (spanyol) 25 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Almeria (mór) 25 000+ 10. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Algeciras (mór) 20 000+ 10. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Barcelona (Aragón királyság) 40 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Toledo 15 000+ 8. sz. | | Toledo (mór) 35 000+ 10. sz. | | Toledo 50 000+ 15. sz. | | (Toledo volt ekkor a legnépesebb spanyol város, mégis Madridot | | jelölték ki fővárosnak.) | +---------------------------------------------------------------------+ | Zaragoza (mór) 15 000+ 10. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Malaga (mór) 20 000+ 10. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Valencia (mór) 35 000+ 10. sz. | | Valencia 15 000+ 14. sz. | | Valencia 25 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Valladolid (főváros, innen DNy-ra Tordesillas) 15 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Salamanca 10 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Leon 10 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Oviedo 10 000+ 16. sz. | +=====================================================================+ | Lisszabon 30 000+ 15. sz. | +=====================================================================+ | (Német nyelvterületen a 16. századig nem volt 80 ezresnél nagyobb | | lélekszámú város.) | +---------------------------------------------------------------------+ | Köln 20 000+ 10. sz. | | Köln 25 000+ 13. sz. | | Köln 40 000+ 14. sz. | | Köln (pestisjárvány után) 15 000+ 14. sz. | | Köln (1500-ban a legnagyobb német város) 35 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Lübeck 25 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Augsburg 40 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Berlin 12 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Boroszló 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Danzig (Gdansk) 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Erfurt 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Hamburg 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Nürnberg 15 000+ 14. sz. | | Nürnberg 25 000+ 15. sz. | | Nürnberg 30 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Strassburg 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Ulm 20 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Worms 15 000+ 12. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Magdeburg 15 000+ 14. sz. | +=====================================================================+ | Gent 40 000+ 13. sz. | | Gent 60 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Antwerpen 15 000+ 14. sz. | | Antwerpen 40 000+ 15. sz. | | Antwerpen (1567-es adat) 125 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Brügge (Bruges) 20 000+ 13. sz. | | Brügge (Bruges) 100 000+ 14. sz. | | Brügge (Bruges) 70 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Brüsszel 30 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Liege 15 000+ 14. sz. | +=====================================================================+ | Bécs (az udvar jelenlététől függ: 20-60 ezer) 40 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Wroclaw (Breslau) 15 000+ 15. sz. | | Krakkó 10 000+ 15. sz. | | Lemberg (Lvov, akkor lengyel) 10 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Prága 15 000+ 14. sz. | | Prága 20 000+ 15. sz. | +=====================================================================+ | Novgorod 15 000+ 11. sz. | | Novgorod 25 000+ 12. sz. | | Novgorod 15 000+ 13. sz. | | Novgorod (1500 körül: 5046 ház) 20 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Kijev 7 000+ 11. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Moszkva 25 000+ 15. sz. | | Moszkva és környéke (1511-es leírás:) 100 000+ 16. sz. | | (41 500 ház, Moszkva folyó partjain 8 km hosszan) | +=====================================================================+ | Velence 40 000+ 13. sz. | | Velence 80 000+ 14. sz. | | Velence 150 000+ 15. sz. | | Velence (1422-es népszámlálás szerint) 190 000 | | Velence 200 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Bergamo 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Verona 15 000+ 13. sz. | | Verona 25 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Ravenna 15 000+ 6. sz. | | Ravenna 10 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Padova 15 000+ 13. sz. | | Padova 25 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Nápoly 20 000+ 13. sz. | | Nápoly 40 000+ 14. sz. | | Nápoly és környéke 120 000+ 15. sz. | | (Nápolyi királyság, 12. - 14. sz.: 200 000+) | +---------------------------------------------------------------------+ | Palermo (arab kézen) 150 000+ 11. sz. | | Palermo (normann kézen) 20 000+ 12. sz. | | Palermo 100 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Firenze 25 000+ 12. sz. | | Firenze (belháborúk) 15 000+ 13. sz. | | Firenze 50 000+ 14. sz. | | Firenze és "birtokai" 90 000+ 14. sz. | | Firenze és "birtokai" 60 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Róma 80 000 5. sz. | | Róma (gyakorlatilag kiirtják) 2 000 6. sz. | | Róma 15 000+ 13. sz. | | Róma 20 000+ 14. sz. | | Róma 35 000+ 15. sz. | | Róma 50 000+ 16. sz. | | Róma és környéke 100 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Genova 50 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Mantova 15 000+ 14. sz. | | Mantova 25 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Milánó (gót támadás előtt) 300 000+ 6. sz | | Milánó (gót támadás után) 40 000+ 6. sz | | Milánó 50 000+ 14. sz | | Milánó és "birtokai" 200 000+ 14. sz | +---------------------------------------------------------------------+ | Bologna 50 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Brescia 15 000+ 13. sz. | | Brescia 30 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Cremona 25 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Pisa 15 000+ 13. sz. | | Pisa 10 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Lucca 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Messina 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Modena 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Parma 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Pavia 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Piacenza 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Siena 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Vicenza 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Ferrara 15 000+ 14. sz. | | Ferrara 25 000+ 15. sz. | +=====================================================================+ | Párizs 100 000+ 13. sz. | | Párizs (pestis után közvetlenül) 20 000+ 14. sz. | | Párizs 80 000+ 14. sz. | | Párizs 200 000+ 15. sz. | | Párizs 300 000+ 16. sz. | | (Nagyobb, mint a következő 20 legnagyobb francia város együttvéve.) | +---------------------------------------------------------------------+ | Toulose 30 000+ 13. sz. | | Toulose (pestis után, 1350 körül) 8 000 14. sz. | | Toulose 25 000 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Metz 5 000+ 9. sz. | | Metz 30 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Saint Omer 15 000+ 13. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Lille 15 000+ 14. sz. | | Lille 25 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Rouen 25 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Avignon 15 000+ 14. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Bordeaux 15 000+ 15. sz. | +=====================================================================+ | London 17 000+ 10. sz. | | London 35 000+ 13. sz. | | London 40 000+ 14. sz. | | London 200 000+ 16. sz. | | London 650 000+ 17. sz. | | (Nagyobb, mint a következő 30 legnagyobb angol város együttvéve.) | | London 1 350 000 1825 | | London 2 320 000 1850 | | London 4 240 000 1875 | | London 6 480 000 1900 | +---------------------------------------------------------------------+ | Norwich (2. legnagyobb angol város ekkor) 12 000+ 15. sz. | | Norwich (2-3. legnagyobb angol város ekkor) 30 000+ 17. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Bristol (3-4. legnagyobb angol város ekkor) 10 000+ 15. sz. | | Bristol (2-3. legnagyobb angol város) 30 000+ 17. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | York (3-4. legnagyobb angol város ekkor) 10 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Newcastle upon Tyne 10 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Exeter 8 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Salisbury 8 000+ 16. sz. | +=====================================================================+ | Városok a Magyar Királyság területén | | *: szabad (tárnoki) városok | +---------------------------------------------------------------------+ |*Buda és környéke (Óbudával együtt) 15 000+ 15. sz. | |*Buda (falon belül) 8 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ |*Pest és környéke 10 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Debrecen (mezőváros, magánkézben) 8 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Szeged 7 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Brassó 6 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ |*Kassa 5 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Kolozsvár 5 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Nagyszeben 5 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ |*Pozsony 4 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Selmecbánya 4 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Beszterce (Erdély) 4 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ |*Sopron 3 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ |*Bártfa 3 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Besztercebánya 3 000+ 16. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ |*Eperjes 3 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Lőcse 3 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Székesfehérvár (falon belül) 2 500+ 12. sz. | | Székesfehérvár és környéke 3 500+ 12. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Nagyszombat 2 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Esztergom (falon belül) 2 000+ 15. sz. | | Esztergom és környéke (össz. 19 település) 8 000+ 15. sz. | +---------------------------------------------------------------------+ | Szakolca | +---------------------------------------------------------------------+ | Kisszeben | +---------------------------------------------------------------------+ | Szakolca | +---------------------------------------------------------------------+ | Körmöcbánya | +---------------------------------------------------------------------+ | Zólyom | +---------------------------------------------------------------------+ | Nagybánya (Szatmár vm.) | +---------------------------------------------------------------------+ | Segesvár | +---------------------------------------------------------------------+ | Győr | +---------------------------------------------------------------------+ | Várad | +---------------------------------------------------------------------+ | Veszprém | +---------------------------------------------------------------------+ | Nyitra | +---------------------------------------------------------------------+ | Pécs | +---------------------------------------------------------------------+ | Kalocsa | +---------------------------------------------------------------------+ | Vác | +---------------------------------------------------------------------+ | Csanád | +---------------------------------------------------------------------+ | Temesvár | +---------------------------------------------------------------------+ | Gyulafehérvár | +---------------------------------------------------------------------+ | Beregszász | +---------------------------------------------------------------------+ | Sárospatak | +---------------------------------------------------------------------+ | Eger | +---------------------------------------------------------------------+ | Dés | +---------------------------------------------------------------------+ | Bács (görög metropolita székhelye) | +---------------------------------------------------------------------+ | Késmárk | +---------------------------------------------------------------------+ | Korpona | +---------------------------------------------------------------------+ | Gölnic | +---------------------------------------------------------------------+ | Szatmár | +---------------------------------------------------------------------+ | Zágráb | +=====================================================================+

+=========================+ +=========================+ | Európai nagyvárosok | | Nem európai nagyvárosok | | lakossága 1800 körül | | lakossága 1800 körül | +=========================+ +=========================+ | Amszterdam 200 000 | | Edo (Tokió) 800 000 | +-------------------------+ +-------------------------+ | Antwerpen 50 000 | | Osaka 380 000 | +-------------------------+ +-------------------------+ | Berlin 100 000 | | Kyoto 370 000 | +-------------------------+ +=========================+ | Bécs 180 000 | | Peking 1 100 000 | +-------------------------+ +-------------------------+ | Brüsszel 70 000 | | Kuangcsou 800 000 | +-------------------------+ +-------------------------+ | Dublin 150 000 | | Hangcsou 380 000 | +-------------------------+ +=========================+ | Frankfurt 50 000 | |(Isztambul 570 000)| +-------------------------+ +=========================+ | Hamburg 75 000 | | Iszfahán 600 000 | +-------------------------+ +-------------------------+ | Lisszabon 130 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Liverpool 70 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | London 860 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Lyon 100 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Madrid 130 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Manchester 65 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Milánó 110 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | München 35 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Nápoly 430 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Párizs 540 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Róma 140 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Sevilla 80 000 | | | +-------------------------+ +-------------------------+ | Velence 140 000 | | | +=========================+ +=========================+

Városlakók aránya a 14. században ----------------------------------- Anglia 2 % (A középkorban átlag alatti Ny-Európában.) Itália 10 % (A középkorban a maximum Ny-Európában.)

Japánban a 17. században a városlakók aránya 18-20 %, intenzív öntözéses rizskultúra mellett, de a tömegáru-kereskedelem még jelentéktelen. Agrár jellegű gazdaság mellett valószínűleg ez az elérhető maximum.

A nagy kivétel Németalföld: már a 14. században a lakosság több, mint egyharmada városokban élt, bár egy részük a mezőgazdaságban dolgozott.

A városias területek gazdasága a középkorban még ingatag, az agrárválság iszonyú éhezést hozott az élelmiszer-importra szoruló vidéken. Pl. Ypres városában a válság csúcsán 190 éhenhaltat regisztráltak HETENTE, négy hónap alatt összesen mintegy 3 ezret! Hiába volt a németalföldi város a kor szintjén igen gazdag, egyszerűen nem volt beszerezhető élelmiszer. Mindössze két egymás utáni év rossz termése elég volt ahhoz, hogy Ypres lakossága 25 %-kal csökkenjen. Ehhez jött a pestisjárvány a 14. század közepén, ekkor Németalföld területén a lakosság kb. 60 %-a elpusztult vagy elmenekült.

Legnagyobb népsűrűség gazdasági forma szerint átlagos területen: ------------------------------------------------------------------

Gazdasági forma fő/km^2

"Gyalog" nomád 0 - 2 (afrikai, amerikai nomádok, ill. erdei, hegyi népek)

"Lovas" nomád 1 - 2 (Ázsia lovas népei, tevés ős arabok)

Félnomád, kezdetleges földművelés 2 - 4 (pl. Magyar, bolgár a 9-10. sz.-ban)

földművelés, kézműipar (Ny-Eu. kora középkor) 10 - 30

folyammenti, öntözéses földművelés 30 - 40 (Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína, később Japán)

földművelés, ipar, keresk. (Eu. késő középkor) 30 - 50

Városias területek (Flandria, Észak-Itália) 40 - 60

Az ókori folyammenti kultúrák népsűrűségéhez meg kell jegyezni, hogy a megművelt ill. lakott területet számítva igen magas érték adódik, pl. Egyiptom kb. 7 milliós lakossága a kb. 50 000 km^2 területű Nílus-parti művelhető földeken élt (kb. 140 fő/km^2), a sivatagos részek viszont gyakorlatilag lakatlanok voltak (0-1 fő/km^2) a Ptolemaioszok korában.

Az ókori Athén (ill. Attika) népsűrűsége mintegy 160 fő/km^2 lehetett fénykorában (2500 km^2, 400 000 lakó). A helyi földművelés ennyi embert képtelen eltartani, de a kor talán legfejlettebb ipara és kereskedelmi flottája képes nagy mennyiségű élelem beszerzésére. Hellászban emellett nagy szerepe volt a halászatnak (A mai Görögország területének egyetlen pontja sincs 90 km-nél távolabb a tengertől). Athén a déloszi szövetség vezetőjeként komoly külső pénzforrás felett is rendelkezett egy ideig. Az athéni flotta uralma a Földközi-tenger keleti felén létkérdés volt, ha az élelmiszer (gabona) behozatala csökkent, akkor a lakosság éhezett. A perzsák kis-ázsiai uralma Athén pusztulását jelentette volna, Spárta viszont gazdaságilag nem volt súlyosan érintett.

Összehasonlításul: Spárta (Lakónia és Messzénia) népsűrűsége 30-35 fő/km^2 (kb. 8 500 km^2, 250-300 ezer lakó). A halászat jelentős, a kereskedelem viszont Athénhoz képest nem számottevő. A művelhető földek aránya is jóval nagyobb, mint Attika területén. Népességfelesleg nem alakul ki, Spárta ezért alig vesz részt a tengerentúli görög gyarmatosításban, egyetlen várost alapítanak: Tarentumot.

Vesd össze: Az i.e. 1. évezredben (az antik görög kultúra korában) a mai Dánia területére 6 - 7 fő/km^2 népsűrűséget becsülnek.

Az európai maximum a középkorban 100 fő/km^2 körül volt, a legjobb mezőgazdasági területeken, néhány akkori nagyváros körül. (A mór Granada a 9-12. században és a francia királyság egyes vidékei a 13-14. század fordulóján: Város és az élelmiszert megtermelő környéke együtt.)

Jövedelem-termelő képesség: --------------------------- A nomádhoz viszonyítva ugyanannyi földművelő hosszú távon másfél-kétszer annyi jövedelmet termel. Területre vetítve akár 6-10-szeres is lehet a különbség. Tehát egy adott területen élő nomád alattvalóknak 5 % elvonás már súlyos, a földművesek azonos területen 20-30 %-ot még elviselnek.

A nomád "jövedelme" többnyire az állat-szaporulat, ami nem raktározható, természeti csapás idején tulajdonosával együtt pusztul el. A földművelő jövedelme rendszerint eleve nagyobb, ebből többet képes felhalmozni, és rendszerint van olyan terméke, amit lehet raktározni, pl. gabona.

Népszaporulat: -------------- Békeidőben kb. 100-200 év kellett a népesség kétszeresére növekedéséhez. A születések és halálozások száma is többszöröse a ma megszokottnak.

Saját becslésem a középkorra vonatkozóan: 1000 lakosra évente legalább: élveszületés 50-60, halálozás: 40-50 fő. A szaporodás évente max. 5-10 ezrelék, inkább a kevesebb. A halálozások több, mint fele a felnőttkor előtt történhet. Egy háború, vagy járvány a népességet hosszabb távon is csökkentheti.

Nomád társadalomban a szaporodás még lassúbb, a több születés ellenére. Hiába van többnejűség a kevésbé "civilizált" népeknél, mert a halálozás még nagyobb arányú. Vesztes háború vagy járvány a népet akár véglegesen kipusztíthatja.

Adalék: Magyarországon a 19. század első felében még az újszülötteknek több, mint fele nem érte meg a felnőttkort. A számított ÁTLAGOS várható életkor emiatt 25 év alatti. Persze aki túlélte élete első éveit, annak jó esélye volt az 50 év feletti kor elérésére. (Az 1840-es összeírások adatai alapján.)

Összehasonlításul: A honfoglalás utáni magyar átlagos várható életkort 28 évre becsülik! A 19. századi angol lakosság várható átlagos életkora 27 év volt!

Az ipari forradalom környezetszennyezése és a megkövetelt napi 12-16 óra munkaidő CSÖKKENTETTE a várható átlagéletkort a középkorhoz viszonyítva.

Eltartható állandó fegyveres had a honfoglalás korában --------------------------------------------------------

Lovas nomád: 100 fő max. 4-5 könnyűlovast tart el.

Eu. földműves: 100 fő max. 6-7 könnyűlovast, vagy sokkal kevesebb, de sokkal jobban felszerelt harcost tart el, rendszerint az utóbbi igaz.

Ugyanez területre vetítve:

Lovas nomád: 100 km^2-en min. 200 fő min. 8 könnyűlovast tarthat el.

Lovas félnomád: 100 km^2-en max. 400 fő max. 20 könnyűlovast tarthat el.

(Honfoglalás idején a Kárpát-medencében: kb. 200 000 km^2 lakott területen mintegy 600 000 lakó, 3 fő/km^2, 25 - 30 ezer állandó fegyveres tartható el.)

Eu. földműves: 100 km^2-en min. 1 000 fő min. 60 könnyűlovast, vagy kevesebb, de jobban felszerelt harcost tarthat el.

100 km^2-en max. 3 000 fő max. 210 könnyűlovast, vagy kevesebb, de jobban felszerelt harcost tarthat el.

A Karoling birodalom hadszervezete: ----------------------------------- Kb. 1.2 millió km^2, legalább 15 millió lakó, 12.5 fő/km^2, 100 főre csak 3 fegyveressel számolva is megközelíti a félmilliót az eltartható könnyűfegyverzetű katonák száma. Amíg egységes, bármilyen nomád hadat legyőz hosszú távon. A tényleges lakosság megközelíthette akár a 18 milliót is, ez 500-600 ezer potenciális katonát jelent, vagy TÍZSZER drágább felszereléssel (nehézpáncéllal) ellátott 50-60 ezer fős hadat, ami még mindig legalább kétszeres létszámfölény az arab, avar, vagy a későbbi magyar betörésekkel szemben.

Tényleges karoling haderő: Korábban minden szabad frank hadba vonult, de felszerelése drágulásával már 3, majd 4 telek állított ki egy felszerelt gyalogost, vagy 12 telek egy felszerelt nehézlovast. Az otthon maradók váltságot fizettek, és ők művelték a hadba vonulók telkeit. Végül kivált két "hivatásos" harcos réteg. Az egyik a lovag: neki legalább 12 telkes birtoka volt, rajta 12-18 nem katonáskodó szolgáló családdal. A gyalogos maradt telekkatona, de állandósult, hogy a 4 telken élő 4 - 6 családból melyik adja a harcost. Belőlük még válhatott nemes. Nagy Károly idején a sereg összlétszáma: kb. 3 ezer nehézlovas, kb. 10 - 12 ezer könnyebb felszerelésű lovas, kb. 40 ezer gyalogos. Ha ugyanennyi egyéb fegyverest számolunk a "hátországban" (kísérő, őr, erdész, csősz, stb.), bőven elég kb. 5 millió lakó az eltartásukhoz, mégis túlerőben vannak az avarokkal szemben, pedig közben a mórok ellen védekezni kellett. A többi mintegy 10 - 13 millió lakó képezi a gazdasági fejlődés alapját.

Feltételezve, hogy a kalandozások során a TELJES állandó kíséret mellett legalább annyi alkalmi harcos is részt vesz a hadjáratban, az évszázadok óta letelepült földműves nép katonai eltartó képessége akkor is nagyobb, vagyis a nomád, félnomád hosszú távon nem nyer ellene. Maga is államot alkot, vagy végleg elveszik. A földművelők feletti nomád uralomnak NINCS gazdasági alapja.

Nomád sikerek: -------------- Mi volt mégis a gyors nomád katonai sikerek oka? A földműves úgy cserélt urat, hogy rövid távon sokkal kevesebbe került neki az új gazda és annak fegyveres kísérete! Ha nem volt korábban stabil állam, könnyen győzött a harcedzettebb nomád had, aztán történelmileg rövid idő alatt beolvadt az abszolút többséget képező népbe, vagy alattvalói leverték és elpusztult.

Pl.: A hunok, avarok, magyarok nem tudtak mit kezdeni a stabil gazdaságú Kelet-Róma (gy.k.: Bizánc) ellen, sőt annak egyszerűbb volt megvenni a békét, ugyanakkor könnyen végigrabolhatták a "mozgalmas" korszakát élő, éppen nem túl erős Nyugat-Rómát, vagy a kora középkori Európa államait.

Magyar kalandozások: -------------------- A magyar kalandozások döntő többsége valamilyen szövetségben volt, helyi viszályba avatkoztak gyakorlatilag zsoldosként, vagyis kihasználtak egy hatalmi űrt. Már 839-ben indult nyugatra hadjárat, az akkor még semleges ill. részben ellenséges Kárpát-medencén át. Maga a honfoglalás a bizánci szövetségben indított 892. évi hadjárattal kezdődött, és végül az Arnulf "római" császárral kötött szövetség keretében szállták meg hosszú időre Ostmarkot. Mindkét császár szerint olcsóbb "megajándékozni" a magyarokat a békéért, mint harcolni ellenük. Az ő alattvalóik már régóta jóval több jövedelmet termeltek békében, mint amennyi zsákmányt szereztek hadban!

Amikor a károk már meghaladták az elviselhető mértéket, a kalandozókat képesek voltak megállítani. Addigra viszont a magyar viszonyok változtak annyit, hogy a földből és állatvagyonból származó jövedelem adóztatható lett. 970 körül a két körülmény szerencsés találkozása a kalandozások lehetőségét és okát közel egyidőben szüntette meg.

Fentiekhez meg kell jegyezni, hogy a nomád kalandozók is megpróbálkoztak rendszeres adók behajtásával, de nem a saját szállásterületükön, hanem a meg nem szállt országokban. Az adót mindig a helyén hagyott uralkodóktól követelték, nem pedig közvetlenül a néptől, egy rövid ideig rendszerint sikerrel.

+--------------------------------------------------------+ | Néhány európai és gyarmati egyetem, főiskola alapítása | +--------------------------------------------------------+ (Ahol nincs más megjegyzés: katolikus)

Intézmény Város Év Ország Megj. --------- ----- ---- ------- ----- Salerno Salerno c.850 Itália orvosi al-Qarawiyin Fez 859 Marokkó moszlim al-Azhar Kairó 970 Egyiptom moszlim Bologna Bologna c.1000 Itália Parma Parma 1064 Itália Párizs Párizs c.1150 Franciao. Oxford Oxford c.1160 Anglia Modena Modena 1175 Itália Perugia Perugia 1200 Itália Hacettepe Ankara 1206 Töröko. moszlim Cambridge Cambridge c.1209 Anglia Salamanca Salamanca 1218 Spanyolo. királyi Montpellier Montpellier 1220 Franciao. Padua Padua 1222 Itália Nápoly Nápoly 1224 Itália Toulouse Toulouse 1229 Franciao. Siena Siena 1240 Itália Lisszabon Lisszabon 1288 Portugália Macerata Macerata 1290 Itália Coimbra Coimbra 1290 Portugália Valladolid Valladolid 1293 Spanyolo. Róma Róma 1303 Itália Orleans Orleans 1306 Franciao. Tours Tours 1306 Franciao. Firenze Firenze 1321 Itália Grenoble Grenoble 1339 Franciao. Pisa Pisa 1343 Itália Károly (Karlova) Prága 1348 Csehország Pavia Pavia 1361 Itália Jagelló Krakkó 1364 Lengyelo. Vienna Bécs/Vienna 1365 Ausztria Pécs Pécs 1367 (nem maradt fenn) Heidelberg Heidelberg 1386 Németo. Köln Köln 1388 Németo. Buda Buda 1389 (nem maradt fenn) Ferrara Ferrara 1391 Itália Torino Torino 1404 Itália Leipzig Leipzig 1409 Németo. St. Andrews St. Andrews 1411 Skócia Provence Marseille 1413 Franciao. Rostock Rostock 1419 Németo. Louvain Louvain/Leuven 1425 Belgium Caen Caen 1432 Franciao. Poitiers Poitiers 1432 Franciao. Catania Catania 1434 Itália Bordeaux Bordeaux 1441 Franciao. Barcelona Barcelona 1450 Spanyolo. Glasgow Glasgow 1451 Skócia Isztambul Isztambul 1453 Töröko. moszlim Ernst-Moritz-Arndt Greifswald 1456 Németo. Freiburg Fr. im Breisgau 1457 Németo. Nantes Nantes 1460 Franciao. Basel Basel 1460 Svájc Rennes Rennes 1461 Franciao. Pozsony Pozsony 1465 (nem maradt fenn) Genova Genova 1471 Itália München München 1472 Németo. Saragossa Zaragoza 1474 Spanyolo. Mainz Mainz 1477 Németo. Tübingen Tübingen 1477 Németo. Uppsala Uppsala 1477 Svédország Koppenhága Koppenhága 1479 Dánia Aberdeen Aberdeen 1495 Skócia Valencia Valencia 1500 Spanyolo. S. de Compostela Santiago de C. 1501 Spanyolo. Halle-Wittenberg Halle 1502 Németo. Sevilla Sevilla 1502 Spanyolo. Urbino Urbino 1506 Itália Madrid Madrid 1508 Spanyolo. Zürich Zürich 1523 Svájc Granada Granada 1526 Spanyolo. Marburg Marburg/Lahn 1527 Németo. Bern Bern 1528 Svájc Lausanne Lausanne 1537 Svájc Santo Domingo Santo Domingo 1538 Dominikai Közt. gyarmati Strasbourg Strasbourg 1538 Franciao. protestáns Michoacan Morelia 1540 Mexikó gyarmati Reims Reims 1548 Franciao. Jéna Jéna 1548 Németo. Messina Messina 1548 Itália Mexico Mexico City 1551 Mexikó gyarmati San Marcos Lima 1551 Peru gyarmati Geneva Geneva 1559 Svájc protestáns Lille Lille 1560 Franciao. Sassari Sassari 1562 Itália Nancy Nancy 1572 Franciao. Palacky Olomouc 1573 Cseho. Leiden Leiden 1575 Hollandia Vilnius Vilnius 1579 Litvánia Würzburg Würzburg 1582 Németo. Edinburgh Edinburgh 1583 Skócia Graz Graz 1585 Ausztria Trinity College Dublin 1592 Írország Malta Msida 1592 Málta San Carlos Cebu 1595 Fülöp-szk. gyarmati Ljubljana Ljubljana 1595 Szlovénia

Érdekesség: 1592 és 1832 között az Egyesült Királyságban egy hamvába holt kísérleten kívül (Cromwell, Durham, 1657) nem alapítottak újabb főiskolát vagy egyetemet.

+-------------------------+ | Luther Márton 95 tétele | +-------------------------+

Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.

Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.

* Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).

* Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével történik.

* De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.

* Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig.

* A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.

* A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.

* Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.

* A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.

* Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet.

* Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban.

* Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak.

* Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem őszinte voltát.

* A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás.

* A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt.

* Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos.

* Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.

* Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.

* Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).

* De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk.

* Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.

* Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti.

* Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük.

* Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen.

* Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását.

* Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében.

* Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró könyörgés által.

* Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.

* Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ.

* Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt.

* Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől.

* Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka.

* Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.

* Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az ember dolga Istennel.

* Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és) ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik.

* Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre.

* Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.

* Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is.

* A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés kinyilvánítása.

* A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet.

* Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis esetenként.

* Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel.

* Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.

* Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel.

* Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket.

* Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.

* Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják.

* Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.

* A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni.

* Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt.

* Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti.

* De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot.

* Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de ő korának szokásos kifejezésével élt.

* Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott).

* Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott) esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma.

* Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.

* De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.

* A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz.

* Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták.

* A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák.

* A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, - valóban az, de a kereset szempontjából.

* Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a legeslegkisebb dolog.

* A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetőit teljes tisztelettel fogadni,

* arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett.

* Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel,

* de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és önfejűsége ellen.

* Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon csalást követnek el,

* de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.

* Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg.

* Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el.

* Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha ő volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen.

* Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint.

* Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.

* Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek.

* A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől.

* Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre?

* Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?

* Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt?

* Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának?

* Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből?

* Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre?

* Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének?

* Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak?

* Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük.

* Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének.

* Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16).

* Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt!

* Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek,

* és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).

Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)

S.D.G.

Magyar nyelvre fordította dr. Zsigmondy Árpád latinból két korábbi fordítást is (Takács János 1937, Soproni Líceum 1995) felhasználva. Megjelentette 1996-ban L. M. halálának 450. évfordulója alkalmából az Evangélikus Országos Múzeum és a Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt Budapesten.

+-------------------------------------------------------------------+ | Kínai dinasztiák kronológiája (hivatalos angol névátírással) | +-------------------------------------------------------------------+ | Dinasztia | Rész-birodalom | Év | Főváros | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Hsia (mítikus) | |i.e. 2205-1766| Anyi | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Shang (Yin) | |i.e. 1766-1122| Anyang | |(más forrás: | |i.e. 1900-1050| Luoyang) | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Chou (vagy Zhou) | Nyugati Chou |i.e. 1122-770 | Hao (Xian) | | |(más forrás: |i.e. 1050-770)| | | | Keleti Chou | i.e. 770-221 | Luoyi | | |(Ősz és Tavasz kor)| i.e. 770-476 | (Luoyang) | | |(Harcoló államok) | i.e. 475-221 | | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Chin (vagy Qin) | | i.e. 221-206 | Xianyang | | |(más forrás: | i.e. 221-207)| (Changan) | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Han | Nyugati Han |i.e.206-i.sz.8| Changan | | |(más forrás: i.e.206-i.sz.9)| (Xian) | | | Hsin (vagy Xin) | 8- 25 | Changan | | |(más forrás: | 9- 25 | | | | Keleti Han | 25- 220 | Luoyang | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Három Királyság | Wei | 220- 265 | Luoyang | | (későbbi név) | Shu | 222- 263 | Chengdu | | | Wu | 222- 280 | Nanjing | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Chin | Nyugati Chin | 265- 316 | Luoyang | | | Keleti Chin | 317- 420 | Nanjing | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Déli Dinasztiák | Sung | 420- 479 | Nanjing | | | Chi | 479- 502 | Nanjing | | | Liang | 502- 557 | Nanjing | | | Chen | 557- 589 | Nanjing | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Északi Dinasztiák | Északi Wei | 386- 534 | Pincheng | | | Keleti Wei | 534- 550 | Ye (Henan) | | | Nyugati Wei | 535- 557 | Changan | | | Északi Chi | 550- 557 | Ye | | | Északi Chou | 557- 581 | Changan | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Sui | | 581- 618 | Changan | | |(más forrás: | 589- 618)| Luoyang | | | | | Yangzhou | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Tang | | 618- 907 | Changan | | |(más forrás: | 618- 906)| Luoyang | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Öt Dinasztia | Liang | 907- 923 | Kaifeng | | (Késői vagy utód- | Tang | 923- 936 | Luoyang | | dinasztiák) | Chin | 936- 946 | Kaifeng | | (más forrás: | Han | 947- 950 | Kaifeng | | 906-960) | Chou | 951- 959 | Kaifeng | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Liao (kitaj) | északon | 907-1123 | Beijing | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Sung (vagy Song) | Északi Sung | 960-1127 | Kaifeng | | | Déli Sung | 1127-1279 | Hangzhou | | (más forrás: Északi: 960-1126, Déli: 1126-1279) | | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Yuan (mongol) | | 1279-1368 | Beijing | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Ming | | 1368-1644 | Nanjing | | | | | Beijing | +-------------------+-------------------+--------------+------------+ | Ching (vagy Qing, mandzsu) | 1644-1911 | Beijing | +-------------------------------------------------------------------+

Mezőgazdaság legkorábbi nyomai: ---------------------------------

Thaiföldi leletek megerősítik, hogy a növénytermesztés i.e. 11.000 körül a Haobinh-i kultúra idején már létezett.

Egyes adatok arra utalnak, hogy a rénszarvast (Rangifer tarandus) már i.e. 18 000 körül háziasították.

A táplálékként szolgáló legkorábbi háziállatok valószínűleg a vadkecske leszármazottai voltak, a mai Irán területén i.e. 7700 körül.

A háziasított birka i.e. 7200 körül már megtalálható volt Thesszáliában. A házi sertés és szarvasmarha legkorábbi nyomait i.e. 7000 körül szintén ezen a vidéken találták.

A ló háziasításának legkorábbi leletei i.e. 4300 körül, a mai Ukrajna területéről kerültek elő. Más adatok azt jelzik, hogy a lovakat sokkal régebben, i. e. 30.000 körül kipányvázhatták. Ezek feltehetően befogott vadlovak lehettek.

A legkorábbi háziasított szárnyas egy libafajta, i.e. 18 000 előttről.

A csirkét Indokínában i.e. 6000 előtt háziasították.

Amerikában rendkívül kevés háziasított állat volt. Az alpaka és a láma mellett csupán néhány kisebb kutya, pulyka, és tengerimalac. Az Andokban kutyákat használtak vadászatkor, áldozati célra és ágymelegítőnek is. Az aztékok ették is.

A pulykák az 1500-as évek elején érkezhettek Európába. 1520-ban Rómába került egy pár, és 1528-ban már Franciaországban is ismerték. A pulyka európai tenyésztése Spanyolországban indult meg. 1530-ra széles közben elterjedt.

Birka: --------

1467-ben, Spanyolországban kb. 2 700 000 birka volt. Minden két lakosra egy birka jutott, ezeket ősszel át kellett terelni a Pireneusokból és a cantabriai hegyekből a délebbre fekvő, téli legelőkre, majd tavasszal vissza. Az 1520-as években számuk 3.450.000-re duzzadt. Amikor útközben a birkák után adót róttak ki, a nyájak számát bizonyosfokú pontossággal regisztrálták. Miközben százezrével hömpölyögtek az "utak" mentén, ezek irányították a vidék egész életét. Európa jelentős részén ez az egyetlen módja, hogy az állatokat télen életben lehessen tartani. Nem a hideg ölte volna meg az állományt, hanem az étrend, mivel a hidegebb részeken a téli takarmány aligha állt másból, mint szárított babból, szárított növényi szárakból, pelyvából és szalmából. Bár a birkákat elsősorban a gyapjáért tenyésztették, bő táplálékforrást is jelentettek. Száz jerke annyi tejet adott, hogy 11 liter vajat és 32 kg sajtot állíthattak elő hetente.

Több birka csak a 14. századi Angliában volt: 8 milliónyi állat, majdnem három az egyhez arányban a lakossághoz képest. Erre épült a németalföldi posztóipar.

Haltenyésztés: ----------------

A kínaiak már i.e. 3000 előtt tenyésztették a pontyot.

Európában minden nagyobb kolostornak volt vivarium-a, vagyis halastava, amelyben egészen a konyhára kerülésig élve tudták tartani az állatokat. A haltenyésztés, mint üzletág, Franciaországban indult meg a 13. század során, és a 15. században érte el csúcspontját. Ekkor a halastavak már több, mint 40 000 hektárnyi területre terjedtek ki. A tenyésztett halak általában nagyobb fajták voltak, pl. ponty és csuka.

Lovak: --------

665 körül a kínai Tang-dinasztia birodalmi méneseiben kb. 700 ezer lovat tartanak.

1474 nyarán a közlések szerint 3200 tatár kereskedő ment Moszkvába, több, mint 40 ezer lovat vittek magukkal eladásra.

1495-ben VII. Henrik aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Angliában híján voltak a jó lovaknak és kancáknak, és ezeket is külföldön adják el. Meg is tiltotta exportjukat. VIII. Henrik további hathatós intézkedést hozott az angol lovak számának és minőségének javítására. Képviselői szorgosan járták az európai országokat. De 1535-ben, egy a lovak tenyésztésével foglalkozó törvény még mindig amiatt aggodalmaskodott, hogy a jó, okos és erős lovak tenyésztése egyáltalán nem halad. Ennek további elősegítésére egy 1540-ben kelt törvény 30 olyan grófságot és kerületet jelölt meg, ahol senki sem rakhatott össze kancákkal vagy kancacsikókkal 15 maroknál alacsonyabb csődört.

A spanyolok 1500 körül vittek át lovakat Amerikába. Olyan gyorsan szaporodtak, hogy Hispaniolán 1507-ben már be kellett tiltani a lovak behozatalát. Másutt nemsokára hatalmas nyájakban vándoroltak a birkák, nagy gulyákban a marhák és elképesztő csapatokban a disznók. 1500 vége felé Chilében feljegyezték, hogy: "Nem is számolják öszvéreik meg szamaraik számát. Akinek szüksége van rá egyszerűen odamegy és fog közülük."

Egy kínai író, Xie Zhaozhi, megemlíti, hogy "a császári parkokban voltak a tigrisekkel összeakaszkodó öszvérek. 2,4 m magasak és három rúgással elintéztek egy tigrist. Az eunuch Liu Ma szerzett az északnyugati barbároktól egy fekete öszvért, mely egy nap alatt 528 km-t meg tudott tenni és egyetlen rúgással megölt egy tigrist. Később összeeresztették egy oroszlánnal, és azután pusztult el, hogy gerincét törték."

Az első állatorvosi kézikönyv: --------------------------------

V. Alfonz király elrendelte egy, az állatorvosi gyógyítással foglalkozó kézikönyv összeállítását. Ezt Manuel Diaz készítette el, és Kasztíliában 1495-ben ki is nyomtatták.

Háziasított növények: -----------------------

Ehető nővények: -----------------

A Ming dinasztia korabeli Zhu Yuan-Zhang császár ötödik fia 1404-ben összeállított egy könyvet, melynek címe: "Az éhínség megszüntetésére szolgáló füvészkönyv". 414 olyan növényt sorolt fel, amit éhínség csökkentésére lehet használni, köztük 276 első alkalommal került leírásra. A könyv a parasztoktól és a gazdáktól szerzett helyszíni információ eredménye volt. A növényeket le is rajzolták természetes környezetükben. Ez volt a világon az első ilyesfajta munka.

A növények legszorgosabb háziasítói: --------------------------------------

Az amerikai indiánok vezető helyet foglalnak el az egész világon a növények háziasítása terén. 120 fajtát jegyeztek fel, amit ők háziasítottak; 30 és 70 közötti ehető növényről tudunk csak az Andok térségébem. Amerika háziasított növényei közé tartozik a kukorica, a veteménybab, a paradicsom, a tök, a burgonya és az édesburgonya, az avokádó körte, a manióka, végül pedig a chillipaprika.

A termelékenység legmagasabb foka az Öjvilágban: --------------------------------------------------

A Karib-szigeteken, ahol Kolumbusz 1492-ben partot ért, a tainóknak volt a leghatékonyabb gazdálkodási módszerük. Térdmagasságig érő halmokat, más néven tanotokat építettek, amibe maniókát, édesburgonyát tököt és babot ültettek. Ezek aztán együtt növekedtek, egyszerre biztosítva a tápanyagot és az árnyékot egymásnak, ugyanakkor jól ellenálltak az eróziónak. A becslések szerint ez a módszer a legeredményesebbek között lehetett az egész világon.

A legkorábbi amerikai műtrágya: ---------------------------------

A kelet-amerikai irokézek a halak fejét és trágyát használtak a földek termékennyé tételére. Ezt tanácsolták a telepeseknek is. Más indiánok halat és kagylóhéjat alkalmaztak ugyanerre a célra.

Öjabb táplálékok: -------------------

Az Öjvilágból az Óvilágba nagyszámú, addig soha nem látott táplálék került át Azok, amelyeket éghajlatilag kedvező vidékeken termeszteni lehetett - kiderült, hogy majdnem mindegyiket - végül annyira megtelepedtek az Óvilágban, hogy manapság sokan nehezen tudják csak elhinni, hogy pl. a burgonya és a paradicsom, legalábbis történelmi távlatokban, viszonylag újoncnak számítanak Európában.

Közép és Dél-Amerikából Európába, Európán át pedig Ázsiába a következők jutottak el: kukorica, paradicsom, avokádó, burgonya, ananász, papaja, vetemény- és vajbab, limabab, törökbab, kakaó, mogyoró, vanília, édes bors, chili, tapióka és a pulyka. Amerikából Afrikába viszont: kukorica, manióka, édesburgonya és földimogyoró. Kanadából az Óvilágba némileg később, és a francia felfedezők segítségével jutott el: a jeruzsálemi articsóka és a zöldbab.

Kelet-nyugati áramlás: ------------------------

Amerika felfedezése előtt más jelentése volt a "kelet"-nek és nyugatnak. Évszázadokon át az arabokon keresztül, nagyjából egyirányú forgalom keretében jutott el Ázsiából Európába sokféle élelmiszer. Egyesekről, pl. a rizsről, a citrusfélékről, az őszibarackról és a sárgabaracknál bebizonyosodott, hogy Európában és Afrika földközi-tengeri partvidékén termeszthetők, viszont mások, pl. a fűszerek, továbbra is kereskedelmi cikkek maradtak. Sokféle felhasználásuk dacára azonban mégis egyesével-kettesével érkeztek csak, sokáig teljesen rendszertelenül.

Ezzel szemben, az Európában honos vagy előzőleg meghonosított táplálékféleségek szinte csak úgy özölöttek Amerikába. A termények és a lábasjószág körében, amelyeket most első ízben termesztettek vagy tenyésztettek az Öjvilágban, a következők találhatók: cukornád, banán, rizs és citrusfélék, búza és marha, csicseriborsó, kókusz meg a kenyérfa gyümölcse. Hogy a rabszolgák számára - akiket az Öjvilágba exportáltak - mégis biztosítsák a megszokott eleséget, számos afrikai terményt is átszállítottak: a jamgyökeret, az okrát a tehénborsót meg a galambborsót.

A terménynövények első továbbadása: -------------------------------------

A paradicsomot 1535 és 1554 között hozták Mexikóból Ibériába. Az avokádót úgyszintén. Azték neve ahuacati, amit a spanyolok elferdítettek aguacate-re, így lett aztán végül angolul avocado. A napraforgó is Dél-Amerikából származik, bár az első, erről szóló európai beszámoló csak 1568-ból való. A földimogyorót Nyugat-Afrikába a portugálok vitték át, Ázsiába pedig a spanyolok, Kínában az 1530-as években jelent meg.

Az európai termények eléggé ismertek voltak Ázsiában, de a portugálok újabbakat juttattak el Amerikából Indiába: a dohányt, az ananászt, a pirospaprikát és a kesudiót. Ezeket az indiai termesztők és kereskedők gyorsan megkedvelték, így hát a dohány fontos, "készpénzt hozó" terménynek számított a 16. század végefelé Gujaratban, később pedig sok más területen is.

Az Óvilágból az Öjvilágból átvitt, első termények: ----------------------------------------------------

Kolumbusz első, Hispaniolába tartó útja során magával vitte a fontosabb, mérsékelt égövi gabonafélék (búza, rozs, árpa és zab) magvait, de ezek kezdetben egyáltalán nem hoztak sikert, amíg el nem érték végül Mexikó és Peru szárazabb felföldjeit. Második útján aztán Kolumbusz magával vitte a cukornádat, melyet a spanyolok Ázsiából más elterjesztettek a Kanári-szigeteken. Ez sikeresebbnek bizonyult. Az amerikai cukor 1512-ben jutott el Spanyolországba. A banán 1516-tan került át Hispanioláról a Kanári-szigetekre. Az Atlanti-óceánon átszállított, legsikeresebb földközi-tengeri termény a citrusfélék (citrom és narancs) gyümölcse volt, amit 1493-tan terjesztettek el Hispaniolán; Mexikóban 1518-ban már termesztették, és 1540-re elérte Brazíliát is. Az Ázsiából származó rizst a 14. század során Spanyolországban termesztették már, és 1512-ben került át Nyugat-Indiába.

A leglassabban gyökeretverő, új táplálék: -------------------------------------------

Amikor Cortés és spanyoljai 1519-ben eljutottak Mexikóba, az aztékok már sokféle, bőséges terméshozamot adó paradicsomfajtát termesztenek. A név is az azték tomatl vagy a xitomate szóból ered. A következő évtizedek során Európában termesztettek lehet, hogy narancssárga színűek voltak, ezért lett itáliai neve: pomo d'oro (arany alma). Legkorábbi említése 1544-ben Matthiolus füvészkönyvében lelhető fel. Spanyolországban a paradicsomot szinte azonnal elfogadták, Itában viszont több, mint egy évszázad után kezdték alkalmazni levesekben és ragukban. Még vagy másfél évszázad után került a főtt tészta szószába. Franciaországban a pomme d'amour nevet kapta (jelentése: szerelem-alma). Másutt, különösen Észak-Európában, úgy hitték, hogy a paradicsomban nincs semmiféle tápanyag. Ráfogták, hogy köszvényt okoz. A paradicsom rejtélye, hogy bár valószínűleg először Mexikóban termesztették, vad fajtájának hazája feltehetőleg Peru és Ecuador. Bizonytalan továbbra is, hogy vajon gyomnövényként vagy kultúrnövényként került-e északra.

Kukorica: -----------

Amikor Kolumbuszék 1492-ben megpillantották Amerikát, ott már a kukorica több mint 200 fajtáját ismerték.

Kolumbusz 1492 novemberében Kubában feljegyezte, hogy egy köleshez hasonló, de kukoricának nevezett növény "rendkívül ízletes, ha megfőzik, megsütik vagy kását csinálnak belőle". Ennek a növénynek, a Zea mays-nak a története elég messzire nyúlik vissza az amerikai földrészen, egészen i.e. kb. 1000-ig. Számos jelentősebb változata ismert volt.

Találgatták, hogy az Amerika keleti részén megtalálható növényt 1492 előtt elterjeszthették-e Európában a skandináv népek.

A kukorica egyre jelentősebb lett Dél-Európában, Afrikában és Ázsiában a 15. századot követően. A botanikai irodalomban a kukoricát említő első hivatkozás 1532-ből való (Jerome Bock füvészkönyve).

Bár utaltak rá, hogy bizonyos, újvilági növényeket áthozhattak a Csendes-óceánon, ennélfogva eljuthattak az Indiai-óceán kereskedelmi útvonalaira, valószínűbbnek látszik, hogy Magellán expedíciója (kb. 1480-1521) révén került a kukocica 1519 során Kelet-Indiába és a Fülöp-szigetekre. Ezt követően jutott el nyugati irányban Ázsia más részeire is.

Afrikában a kukorica története eléggé bonyolult és sokat vitatott. Egyiptom 1517-ben bekövetkezett török meghódítása eredményezhette a kukoricatermesztés elterjedését, de 1623-ig nem jutott el Etiópiába. Miután a portugálok 1500-ban partraszálltak Brazíliában, valószínű, hogy onnan hozták el a kukoricát, és kereskedelmük részeként átvitték Nyugat-Afrika guineai partvidékére.

A kukorica az Atlanti-óceánon történt első átkelés utáni évtizedekben Afrikának rendkívül messzeható gazdasági fellendülést hozott. A nyugat-afrikai szavanna köles- és cirok termesztői először a mexikói eredetű kukorica magvakat láthatták, amit Angliában "török búza"-ként emlegettek.

Itáliában kásává vagy tésztává alakították a kukoricalisztet, pl. polenta formájában. Az első európai telepesek Észak-Amerikában inkább puha, palacsintaszerű, lapos kenyérfélét készítettek belőle (ezek közül valószínűleg legismertebb a kukoricaprósza), ezenkívül pedig succotash-t (babbal egybefőzött) friss, vagy szárított magokból készült ételt. Az afrikaiak a csőről fogyasztották vagy az ételbe darálták. Kínában egy adag kukoricalisztet összekevertek búzaliszttel, így készítették a metéltet.

A kukorica első ábrázolása 1535-ben jelent meg, Gonzalo Fernandez de Oviedo y Valdes Historia Naturál y General de las Indias (Az amerikai földrész általános története és természetrajza) könyvében. Oviedo 1513-ban ment Spanyolországból Amerikába, hogy tanulmányozza a növényeket.

Pekánfa (hikori diófa): -------------------------

Az Észak-Amerikában honos, diószerű termést hozó fák közül a legjelentősebb a pekán (Carya illinoiensis). Megtalálható volt Illinois államtól Texasig, déli irányban pedig egészen a mexikói Oaxacáig. Az európaiak gyorsan átvették bennszülött nevét, a pecanes-t, másnéven paccan-t. A spanyol felfedező, Alvar Nunez Cabeza de Vaca volt valószínleg 1528-ban az első európai, aki Texasban a Guadelupe folyó mentén megpillanthatta az indián hikori diófa ültetvényt. Lope de Oviedo 1533-ban hasonlóképpen felfigyelt táplálékként való alkalmazására. A növényt kisebb dióhoz hasonlította.

Első gyarmati ültetvények: ----------------------------

A Zöld-foki-szigeteken a portugálok - a feketék rabszolgamunkája segítségével - próbálkoztak elsőként a gyapot és az indigó (sötétkék festéket készítettek belőle) gyarmati ültetvényesítésével. Az ehhez kapcsolódó szövő- és fonóipar ottani kialakításához Afrika belső területeiről vették át a szükséges tudást. A rabszolgákkal műveltetett gyapotültetvények képezték később a bázisát a Karib-szigeteken a gyarmatosításnak.

Dohány: ---------

Amikor Kolumbusz Kristóf 1492. november 2-án Kubába érkezett, látta, hogy a bennszülöttek sodrott dohányleveleket szívnak. Elhozta a magvakat Európába, és a 16. század elején Spanyolországban már termesztették is. Bár Ralph Lane, Virginia első kormányzója, valamint Sir Francis Drake juttatta el a hagyomány szerint Angliába, a növényt valószínűleg mintegy 20 évvel korábban már elvitték oda. Először kuriózumnak számított, csupán botanikai kertekben, és gyógyítási céllal használták.

Olajrepce: ------------

Az importált olionolaj emelkedő árára válaszul, az angol gazdák az 1530-as évektől kezdték a repcét termeszteni. Először Kelet-Angliában, holland és francia bevándorlók ösztönzése nyomán. Az olajat posztó készítésekor és lámpákban használták.

Földimogyoró: ---------------

Peruban termeszthették a legkorábban. 700 körül már eljutott Mexikóba is. A 16. század világméretű elterjedését eredményezte. 1521 és 1529 között terjesztették el valószínűleg a spanyol felfedezők a maláj szigetvilág egész területén. A portugálok elvitték Afrikába, végül Indiába is. Az 1530-as évek körül jutott el Kínába. Ezek az első utazók abban is segítettek, hogy a különböző területeken másfajta változatait honosítsák meg. A következő két évszázad során a rabszolga-kereskedelem is segíthetett további elterjedésében, beleértve a mérsékelt égövi Észak-Amerikát is.

Jamgyökér: ------------

Nyugat-Afrikában kétségkívül a jamgyökér volt a leggyakoribb élelmiszernövény. Az afrikai jamgyökér föld alatti gumói több láb hosszúak lehetnek. Többezer év alatt tenyésztették ki, vadon élő kúszónövényből. Minden évben, a betakarítást óriási ünnepségek kísérték, amit a papok és királyok vezettek.

Édesburgonya: ---------------

Az amerikai hazájából elsőnek Európába érkező burgonya nem volt éppen a legszélesebb körökben ismert fajta. Viszont az édesburgonya - mely nevét a haiti eredetű batata-ról kapta - 1493-ban került Kolumbusz révén Európába. Spanyolország meleg talaján jól érezte magát, és nemsokára, mint "spanyol burgonyát" ismerték már. Eleinte a receptek az édességét hangsúlyozták; kikristályosították, és cukrozott gyümölcs formájában szolgálták fel. A spanyolok nyugatra is magukkal vitték, Guamra meg a Fülöp-szigetekre, ahonnan átjutott Kínába. Ott az 1560-as évek során terjedt el. A portugálok vitték át Afrikába.

Burgonya: -----------

Az igazi burgonya, a Solanum tuberosum, Peruban volt őshonos, 3000 m feletti magasságokban tenyészett. Az inka lakosság a termény java részét fagyasztási és szárítási eljárással tartósította. Ennek eredményét emlegették a spanyolok, mint chunu-t. A Potosiban található ezüstbányák munkásai szinte kizárólag ezen a chunu-n éltek, és az ő uraik - miután felismerték potenciális értékét, az élelmiszert szállító hajókon - elvitték Spanyolországba. Bár Itália viszonylag gyorsan befogadta a burgonyát, Európa más részein azt hitték róla, hogy bujaságot vagy leprát idéz elő, és nem vált népszerűvé egészen az 1700-as évekig - bizonyos területeken még ennél is jóval később. (Magyar birtokain a legenda szerint Mária Terézia hiába próbálta elterjeszteni, ezért betiltotta. A módszer bevált, gyorsan elterjedt...)

Manióka: ----------

A keserű jukka (Manihot escuienta, manióka) nevű gumós növény volt a fő táplálék Dél-Amerika hatalmas területein. Nagy mennyiségben tartalmaz ciánvegyületet, ezért bonyolult eljárással kellett kezelni. Meghámozták, feldarabolták, lereszelték és paszírozták, majd a pépet a folyadék elhávolítása érdekében présbe tették. Az ily módon kialakított liszt azután fogyasztható volt, bár eléggé íztelen lett.

Zöldségfélék --------------

Paprika: ----------

A Közép-Amerikából származó paprika semmiféle szempontból nem rokona az indiai Piper nigrum-nak. Az igazi bors, a pimienta, régi nevét kellett volna alkalmazniuk Közép-Amerikának erre a nagyméretű, húsos, édes vagy harang alakú "paprikájára" - melynek, magvai kivételével, vajmi kevéssé van borshoz hasonlatos íze - ezért adták hát a Mexikóból származó, kicsi, csípős változatnak (melynek hazája nem Chile) az újabb nevet, a chile-t (angolul chili vagy chilli), melynek csípőssége igencsak széles skálán mozog, a melegen csípőstől az egyenesen gyilkosan maróig.

Saláta: ---------

A salátát a fáraók kora óta, sőt még azelőtt is ismerték és fogyasztották (gyakran nyugtató hatása miatt), a régi időkben mindennaposnak számító változata a lazalevelű kötözősalátához hasonlított. Modernkori változatát, melyet úgy termesztettek ki, hogy kerek, kemény magva legyen, először a német Krauterbuch-ban (Gyógyfüvek könyve, ami persze mindenféle leveles zöldfélét jelentett, beleértve a zöldségeket is) említették és ábrázolták. A könyvet 1543-ban Leonard Fuchs adta ki.

Gyümölcsök ------------

A leghíresebb, gyümölcstermő területek: A 15. század során Angliában Kent grófság már híres volt a cseresznyéjéről, Hereford a boralmájáról, Worcester pedig a körtéiről.

A papaja első említése: Míg ennek a növénynek a közép-amerikai alkalmazása a történelem előtti időkre nyúlik vissza, a spanyol Oviedo 1525-ben említi először az Amerikai földrész általános törtnete és természetrajza című könyvében. Az európaiak mindenfelé magukkal vitték, végül pedig eljutott a Csendes-óceán déli részének távolabbi körzeteibe is.

Az első banán a Karib-szigeteken: A banánt először 1516-ban vitték át a Kanári-szigetekről a Karib-szigetekre.

Európaiak első találkozása az ananásszal: Míg az ananászt Kolumbusz először 1493-ban Guadeloupe-on látta, 1502-ben már megtalálható Panamában, és tulajdonképpen később az európai utazók széles körben elterjesztették az Egyenlítő mentén az egész trópusi Amerikában. A gyümölcse az európaiakat "fenyőre" emlékeztette. A bennszülött neve yayama és boniama volt. A vad ananászfajnak kőkemény a magva, az amerikai indiánok termesztették egy mag nélküli változatát.

Az Amerikában megjelent első szőlő (Vinifera): A szőlő talán a legjelentősebb növény, ami átkerült az Öjvilágba. Bár a Közel-Keleten a i.e. 4. század során már művelték a borszőlőt, az amerikai földrészre ez a növény csak sokkal később jutott el. Ögy tűnik, hogy a vikingek, az Öjvilággal teremtett kapcsolataik során nem vezették be egyetlen fajtáját sem.

Cukor

Az első nádcukor Amerikában: Míg a cukorgyártás eljárása arab eredetű (maga a szó az arab sukkor szóból ered), az Öjvilágba mégis az európaiak vezették be. Kolumbusz 1493-as, második útja során, a Kanári-szigetekről levágott cukornád darabokat vittek át Hispaniolára. Nem voltak sikeresek a cukornád termesztésére irányuló első próbálkozások, de 1509-re már hasznot hajtó mennyiséget tudtak előállítani. 1520-ra már Mexikóban is termesztették a cukornádat, az első cukorfeldolgozó üzemet pedig 1535-ben alapítolta Cortés. A művelés elég gyorsan terjedt át Venezuelába, Kolumbiába, Peruba, Brazíliába és Puerto Ricó-ra. Ezzel egyidejűleg került át a cukortechnológia és kereskedelem is Észak-Afrikából meg Itáliából Észak-Európába. Az Angliában épített első cukorfinomítókat 1544-ben hozta létre Cornelius Bassine. A nyereség kicsi volt, mégpedig a flandriai Antwerpen "cukorsütői" miatti verseny következtében. Amikor a spanyolok az Öjvilágban cukornádat kezdtek termeszteni, hiány volt helyi munkaerőből, amit a hagyományos módon oldottak meg. Európa sok részén mindennapos dolognak számított a rabszolga, így hát exportáltak - főként Afrikából - az új "indiai" területekre. A portugálok azért vállalkoztak Afrikában a széleskörű rabszolga-kereskedelemre, hogy munkaerővel láthassák el Brazíliában saját, újonnan telepftett cukorültetvényeiket. Az évszázad végére aztán, kicsivel kevesebb, mint egymillió afrikai ért már partot az amerikai földrészen.

Az első szigetgyarmat az Egyenlítőn, mely rabszolgák által művelt cukornádat adott: A rabszolgákat Sao Toméra, a közeli, nyugat-afrikai szárazföld Benin nevű királyságából hozták át. Ezek egyrészt, mint mezei munkások dolgoztak, akik a cukornádat vágták és préselték, másrészt háziszolgaként alkalmazták őket az ültetvényesek otthonaiban. A gyarmatosítók keresztény és zsidó vallású portugál férfiak voltak, akik afrikai ágyasokat tartottak és ily módon nemzettek kreol családokat. Keveredett az európai és afrikai nyelv, valamint kultúra. A sziget az 1470-es évektől kezdve fontos rabszolgapiac is lett.

Szőlőművelés

A legjelentősebb bortermelő országok: Bort széles körben termeltek Európa leg több országában, kb. az 55. északi szélességi foktól délre. A főbb borexportáló területek a partok mentén helyezkedtek el, vagy a folyók mellett. A leghíresebbek a Rajna mentén, a Loire völgyében, Bordeaux környékén, Spanyolország északi és déli partvidékén, valamint a Földközi-tenger keleti medencéjének szigetein voltak.

A szőlőművelés északi határa: Szőlőt folyamatosan műveltek Pomerániában, Mecklenburgban és Brandenburgban, valamint Bydgoszcz közelében a Visztula, illetve Stettintől délre az Odera völgyében. A németországi Berlin körzetében számos szőlőhegy volt található. 1501-ben egy névtelen itáliai utazó Angliában feljegyezte, hogy gyakran látott szőlőt. Utalt rá, hogy az ország déli részén bort készítettek belőle. A minősége valószínűleg csapnivaló lehetett.

A legnagyobb szőlőhegyek: A kolostorok voltak a legnagyobb és legjelentősebb szőlőskert-tulajdonosok. A Clos de Vougeot 50 hektáros szőlőjét a ciszterciták telepítették. Évszázadokig úgy emlegették, hogy Burgundia legfinomabb borát adja. A ciszterétáké volt még Németország egyik legnagyobb szőlője is. A Kloster Eberbach-hoz tartozó, 25 hektáros Steinberg. 1506-ban, ennek az apátságnak a kölni raktáráról azt jegyezték fel, hogy mintegy 538 stilck-nyi (hozzávetőlegesen 7000 hektoliternyi) bort párolt az 1503 és 1504-es szüretekből.

A szüret legkorábbi időpontjai: A 16. század fordulóján, a szüret időpontja kicsivel korábbra esett, mint fél évszázaddal később, valószínűleg az 1500 körül jellemző melegebb hőmérséklet miatt. Északkelet-Franciaországban, Francia Svájcban és a Rajna-vidék déli részén a szüret kezdetének legkorábbi időpontja 1495-ben szeptember 12-e volt, míg a legkésőbbi 1491. október 20.

A legismertebb borfajták: A 15. század végére, Európa bizonyos vidékei egy-egy szőlőfajtából készített borról voltak híresek. A Pinot Noirt már a 14. században ismerték, mint Burgundia híres szőlőjét, 1500 körülte azonban, a Chenin Blanc, melyet a helyiek csak Pineau de la Loireként emlegettek, volt az előnyben részesített fajta Anjou környékén; a Cabernet France, melyet Bretonként is ismertek, volt a legnépszerűbb Tours-ban és Orleans-ban; Elzász vidékén pedig a muskotály lett különösen népszerű. Itáliában a 16. század során a szőlősgazdák Toszkánában és a Manche vidékén a trebbiano, Liguriában a vernaccia, a Po-völgyében pedig a schiava szőlőfajtákkal foglalkoztak.

Az első, újvilági szőlőskertek: Az 1520-as évekre, a spanyolok Mexikóban már szőlőt műveltek, a bortermelés pedig futótűzként terjedt déli irányban. Az 1530-as években megtalálhatjuk Peruban, az 1550-es években pedig Chilében is. Kicsivel később, 1560 körül, a hugenották szintén megpróbálkoztak Floridában a szőlőműveléssel és a bortermeléssel.

A borkészítés első, részletes ábrázolása: A 16. század hajnalán a szőlőművelés és a borkészítés sokféle, gyönyörű ábrázolását láthatjuk. Ezek körében a legrészletesebbek egyike egy szüreti jelenet 1500 körülről, a flamand eredetű Szent Szűz zsolozsmáskönyvből. A háttérben, éppen szőlőt szednek a fákra felfuttatott növényekról. Azután a szőlő, a férfiak hátán elhelyezett puttonyokban kerül le abba az udvarba, ahol csigaprés alatt sajtolják. A mustot gondosan öntik át erjesztés céljából fahordókba. Az új bor egy részét a tulajdonos éppen vizsgálgatja, és egy barátnak vagy egy kereskedőnek ajánlgatja.

Italok

Az első kávé: Ezt a növényt a 14. század során hozták Etiópiából Jemenbe, és a szaúd-arábiai Mekka szent városa körül háziasították a 15. század elején. 1500 körül jutott el Kairóba, ahol stimulánsként alkalmazták. Ezzel tették lehetővé a misztikusok (szufik) számára, hogy éjszakai áhitatuk alkalmával fennmaradhassanak.

A legjobban óvott termény: A vadkávé cserjéjének művelése valószínűleg a hatodik században kezdődött Etiópiában, de egészen a 13. századig a kávébabot csak rágták, majd felfedezték, hogyan lehet pörkölni és leforrázni is - és ezzel tulajdonképpen létrejött a modernkori kávé. A 15. század végére aztán, a kávét a mohamedán világ java részében nagyra értékelték mint a bor megfelelő helyettesítőjét.

A kereskedelmet szorosan ellenőrizték az arabok. Egyetlen kávébabot sem engedtek ki Arábiából anélkül, hogy előtte csírázásképtelenné ne tették volna. Ennek eredményeként, a kávé Európában ritka maradt egészen addig, míg az 1600-as évek során ezt a monopóliumot sikerült megtörni.

A legnagyobb becsben tartott ital: A kakaóból készült italt az aztékok az istenek italának tekintették, és jól ismerték energiaértékét is. Kakaót a melegebb vidékekről importáltak, gyakran mint hűbéradót. A kakaóbabot áldozatként is sokszor ajánlották az isteneknek. A chocolati (valószínűleg keserű vizet jelent) italt őrölt kakaóbabból, pár szem kukoricából és vízből készítették. Addig kavargatták, amíg habos lett, végül hidegen fogyasztották. Néha hozzáadtak vaníliát vagy mézet is.

A gazdaságilag legjelentősebb, közép-amerikai élelmiszernövény: Közel egy évszázadig, azután, hogy a kakaót a spanyol udvarban megkedvelték, a spanyolok féltékenyen őrizték monopóliumukat a termesztés, a készítés (amely rendkívül bonyolult volt), valamint a fogyasztás fölött. A kakaó (Theobroma cacao) volt a legjelentósebb növény melyet az ókori Közép-Amerikában megműveltek, és amelyet a Kolumbusz utáni Európába átvittek. A kakaó és csokoládé szavak valójában maja kifejezésekből származnak. Az amerikai indián közösségek nagyra becsülték a kakaót, hitték, hogy isteni eredetű. Ezért adták neki a theobroma vagyis, az "istenek tápláléka" nevet. A mexikóiak által készitalt ital, a "chocolati", más volt, mint a mienk: kakaóbab, kukorica és paprika keveréke. A csokoládé 1520-ban érkezett Spanyolországba. Az európaiak számára egyre növekvő gazdasági jelentősége mellett, elterjedt művelése is. Először Venezuelában és Trinidadon ültették, végül onnan került át Ázsiába.

Az első kerekes eke: A kerekes ekékről szóló, középkor előtti beszámolók megalapozatlanok, de úgy tűnik, a 900-as évektől fogva használták már ezt az eszközt Európában. Angliában 1523-ból származik az első ilyen feljegyzés.

Az első komlótermesztés Kentben: Flamand bevándorlók vitték át Angliába a komló termesztését, bár Észak-Európa más részein ez a Kr. u. kb. 800-ra nyúlik vissza. A közönséges készítésű ale (angol sör) enyhén édes volt, és gyakran ízesítették mézzel vagy füvekkel. A komló tisztítani tudta a sörcefrét, kesernyés ízt adott és egyben jó habzást is biztosított. Ezenkívül javította az eltarthatósági tulajdonságait. Ajánlották, hogy az ale-t csak két hétig tárolják, viszont a sört könnyen el lehetett tartani egy hónapig is. Néhány évtizedig azonban sokan a komlót szennyezőanyagnak tekintették. VIII. Henrik megpróbálta betiltani alkalmazását.

A legfontosabb termény: Dr. William Bulleyn szerint: "Az árpa Anglia legfontosabb terménye, mivelhogy a mi malátánk ennek alapján készül, és ez a sörünk meg az ale-ünk szülőanyja..."

A legtovább fogyasztott mézsör: Mézsört természetszerűleg mézből készitették Anglia kolostoraiban. A méheket viaszukért tartották, amit aztán gyertyának használtak fel. Így a kolostorok voltak a legnagyobb méhészetek is egyben. A kolostorok a VIII. Henrik általi feloszlatása véget vetett a nagy mennyiségben történő méztermelésnek, és egyúttal a mézsör készítésének is.

IRODALOM

A mezőgazdasággal foglalkozó, legjelentősebb arab mű: A Kirab-al-Filahah, melyet Ibu-al-Awwam Abu Zakariya Yahya Ibn Muhammed írt, volt a legfontosabb botanikával és mezőgazdasággal foglalkozó munka. Sok mindent meghatároztak gyakorlati tanácsai. Ez a könyv megemlíti, hogy a legjobb trágya a madarak ürülékéből származik, de nem a vizimadártól. Ezután következik hatékonyságban az emberi ürülék. További sorrend: a szamártrágya, a kecsketrágya, a birkatrágya, a tehéntrágya, végül a ló- vagy öszvértrágya. Az elégett vegetációból származó hamu alkalmazását is ajánlja, állati trágyával keverve.

Az első nyomtatott mezőgazdasági kézikönyv: A Petrus Csestencius által írott Liber ruralium comodorum (Vidéki tevékenységekről szóló könyv) volt, melyet 1471-ben az Augsburgból származó John Schussler nyomtatott ki. Az első, angol nyelvű, mezőgazdasági szöveg Sir Anthony Fitzherbert nevéhez fűződik, melyet 1523-ban adtak ki Boke of husbondrye címmel. Ez a század vége előtt nyolc kiadást ért meg.

Lakomák

A legmohóbb azték fogyasztók: Tenochtitlán, Texcoco és Tlacopan szövetségi városok főnökeinek palotáiban naponta óriási mennyiségű élelmiszert fogyasztottak el. Például Texcoco palotájában állítólag naponta 1200 kg kukoricát, 143 kg babot, 32.000 kakaószemet, 100 pulykát, 20 tábla sót, 20 kosár nagy chillipaprikát, megint 20 kosár kis chillipaprikát, 10 kosár paradicsomot és 10 kosár tököt szolgáltak fel, állítólag 400.000 tortillával (kukoricalisztből készített palacsintaféleség) Nezahualcoyotl (1427-72) uralkodása alatt. Tenochtitlánban, Moctezuma asztalánál több, mint 300 különböző fogást szolgáltak fel minden nap. Házanépe több, mint 1000 tányérról evett és "több mint 2000 köcsög habos kakaót fogyasztottak el, végtelen mennyiségű gyümölccsel". A Moctezumának felszolgált fogások között megtalálhattuk a főtt baromfit, a főtt pulykát ("tokás csirke", ahogyan a konkvisztádor Bernal Diaz mondta), fácánt, "a vidékről származó foglyot", fürjeket, vad- és házikacsát, szarvast, pekárit, sült énekesmadarakat, galambot, nyulat, házinyulat, "és sok másfajta szárnyast meg dolgokat, ami ezen a földön megterem". "Hallottam hírét" tette hozzá Bernial Diaz, "hogy az uralkodónak régebben zsengekorú fiúkat is megfőztek, és mivel oly sokféle, különböző főtt dolog meg egyéb került elébünk az asztalon, egyszerűen képtelenek voltunk eldönteni, vajon volt-e köztük emberi hús vagy egyéb".

Az uralkodót alacsony asztal mögé ültették, amit terítővel borítottak le. Négy fiatal, "tiszta és gyönyörű" szolga (amint ezt krónikásai megemlítik) hozott neki vizet xical-tan vagy vizeskancsóban, hogy megmoshassa kezét. Aztán két másik szolgálólány külön neki válogatott fogásokkal kedveskedett. Utána pedig, különböző gyümölcsöket, egy csésze csokoládét, valamint egy jó pipát fogadott el. A spanyolok egyetértettek azonban abban, hogy e neki kínált, hatalmas lakoma ellenére a császár valószínűleg mértékletesen evett, minden fogásból csak egy kicsit csipegetett.

A TÖKÉLETES ÉLÉSKAMRA 1460 KÖRÜL

... Az éléskamrában mindig legyen három éles kés: egy a cipók felvágásához, egy másik azok darabolásához, végül pedig egy éles és hegyes harmadik, mely a síma darabolásra szolgál.

Ha megszegjük az úrnak kenyerét mindig nézzünk utána, hogy friss-e. Ellenőrizzünk az asztalnál minden egyéb kenyeret, mely egy napos, minden házi kenyeret, mely három napos, és minden étkezési kenyeret, mely négy napos.

Nézzük meg hogy a só finom, fehér, tiszta és száraz-e. Legyen sógyalu elefántcsontból, két hüvelyk széles és három hosszú; és nézzünk utána, hogy a sószóró teteje nem ér-e hozzá a sóhoz.

Kedves fiam, nézz utána, hogy az asztalnemű tiszta és illatos-e, valamint, hogy az asztalterítő, törülköző meg szalvéta tetszetősen van-e összehajtva; az asztali kések fényesre csiszoltak, és a kanalak szépen elmosottak-e jól tudod te, hogy gondolom.

(A Babees Könyvből)

A legpompásabb török lakoma: 1530-ban Konstantinápolyban rendezték meg, hogy megünnepeljék II. Szulejmán három fiának körülmetélését. Az ünnepségek 20 napig tartottak július 17-tő1 kezdve, és volt ott nyilvános lakoma a köznépnek, tűzijáték, cirkusz, hadijáték és tanácskozás is.

A legrészletesebb költségvetésű lakoma: 1508. január 6-án, Buckingham hercege azzal ünnepelte a vízkeresztet, hogy 459 vendéget, és saját háza népének 100 tagját látta vendégül ebédre és vacsorára. A teljes költség majdnem 12 font volt. A megjelentek 6789 vekni kenyeret, 45 kancsó bort, 259 kancsó sört fogyasztottak el; valamint gadóchalat, tőkehalat, tokot, lazacot, kisebbfajta cápákat, compót, lepényhalat, sima lepényhalat, és pirosszemű kelét; komoly mennyiségű marhát, borjút, sertést és ürüt, három hattyút, libát, kappant, pávát és gémet; különböző vadmadarakat, beleértve a vadkacsát, fürjet és szalonkát; csirkét, nyulat, tojást, tejet és vajat; angolnát, ingolát és osztrigát. Az idő tájt a 12 font egyenértékű volt egy munkás majdnem két évi bérével.

A legnagyobb konyhai személyzet: Kínában a Ming korabeli császárok udvarában 7874 konyhai szolga sürgött-forgott, hogy mindent odavarázsolhassanak a császár asztalára, és elkészíthessék az állami lakomákhoz valót.

Az alapvető táplálékok leghasznosabbika: Arábia nomád beduinjai köreten, a datolyapálma volt a legfontosabb táplálékforrás. Ez a gyümölcs - a teve tejével egyetemben - biztosította az étkezés alapját, és tulajdonképpen a tevehússal együtt a datolya volt a beduinok egyetlen szilárd tápláléka. Az ebből erjesztett italt nagyra tartották. A növény összezúzott magvait használták a tevék táplálására. Több mint 100 fajta datolyát termesztettek ismereteink szerint Mekka szent városának körzetében.

A táplálék tartósítása

Az első, fagyasztott táplálékok: Shanxi tartományában már i.e. 600 körül a kínai köznép a tél egy részét arra fordította, hogy nyárra elegendő mennyiségű jeget szerezzen be. Ezt a folyókból és a tavakból vágták, és párologtatással hűtött jégvermekben tartották. A későbbi századok során, a hegyekből és a befagyott folyókból származó, hatalmas jégtömböket föld alatti vermekbe temették, melyek óriási hűtőként működtek. i.e. a második században 94 "jegesembert" soroltak fel a Chou királyi palota 2271 főnyi konyhai személyzete körében. Jeget használtak a friss hal tartósítására, a zöldségfélék és a gyümölcs hűtésére - különös tekintettel a dinnyére-, az italok hidegen tartására. Egy i.e. harmadik századi költemény (A lélek hívása) említést tesz "jégbehűtött, szennyezőanyagoktól megfosztott szeszes ital, egyfajta áttetsző, hűvös és frissítő bor" fogyasztásának élvezetéről. Hangzhou-ban, a 13. századra (Marin Polo idejében) a sok-sok utcai étkezde és étterem között - melyek körében meghalálhatjuk a halkülönlegességeket árusító helyeket, valamint a buddhista stílusú vegetáriánus éttermeket is - volt számos, mely jégbehűtött étkekre specializálódott.

A legfejlettebb tartósítási technika: Dél-Amerikában az inkák bonyolult technikát alkalmaztak a burgonya (papas) szárítására. A burgonyát 10 napon át a nap és az éjszakai fagy hatásának tették ki. Azután lefedték egy réteg szalmával, megtaposták, hogy az esetleg bennemaradó vizet kipréselhessék. Tovább szárították még 10 napig a napon. Ebben a fázisban éjszaka lefedték. Ez a kezelés egyharmadával csökkentette eredeti súlyát, és a burgonyát chunu-vá alakította át, így könnyebben lehetett tárolni.

Az élelmiszerek elkészítése

A legízletesebb étek: Az aztékok táplálékának két lényeges eleme adta meg az ízt: a paradicsom és a chilli. Ezek segitségével az aztékok el tudták készíteni a mole-nak nevezett öntetet, mely mindenféle fogásnak csípős és kellemes ízt biztosíthatott. Tölteléknek a mole-t összekeverték avokádóval. Még tovább ízesítették különböző, aromás nővényekkel, füvekkel, vagy éppen virágszirmokkal.

Az első, csípős curry: Amikor a chillipaprika Dél-Amerikából átkerült Indiába, akkortól számítható a szájpadlást igencsak próbára tevő curry története. A korábbi, fehér borssal és mustármaggal ízesített "csípős" curryk csak azokhoz a kevésbé csípősekhez képest voltak erősek, melyek kardamomum, kömény, koriander és kurkuma keverékén alapultak.

A legújabb indiai ínyenckonyha: Amikor a mogulok birodalma 1526-tan létrejött Indiába új főzési stílust is hoztak a mohamedán területekről a hódítók. Figyelemreméltó, új étkek jelentek meg beleértve a kebabot, és a pellaót (vagy pilaut), miközben átvették például, milyen ügyesen lehet gyümölcsöt belekeverni a húst tartalmazó fogásokba: mandulát, mandulatejet és rózsavizet kezdtek alkalmazni; sokféle fogást ostyával körítettek. Ekkor alakult ki olyan édességek meg desszertek fogyasztása is, mint pl. a halwa.

Az első lacipecsenye: A Karib-szigeteken hajótörést szenvedett tengerészek és más csavargók, akik a felfedezést követő évszázad során Hispaniola szigetén találtak menedéket, a kariboktól sajátították el a szigeten élők régi fogását: hogyan lehet füst alatt szárítani a húst. Fából készült rácsra tették gyenge tűz fölé, amin állati csontokat és bőröket égettek el. A karibok a technikát bouca-nak hívták, ami később a francia nyelvbe úgy került át, mint boucanier, és innen ered a csavargók neve is: "buccaneers" (kalózok). Spanyolul, a fából készített rácsozat már barbacoa lett, és ebből származik a barbecue szó.

A kutyákból álló, legbőkezűbb ajándék: Amikor de Soto kormányzó csapata elérte az Egyesült Államok mai Tennessee államában Guaxulle városát, az emberek látván, hogy a spanyolok "húsukért üldözik a kutyákat, amit viszont az indiánok nem esznek meg, adott 300-at nekik".

Az első rágógumi: A közép-amerikai maják rágták a növényi kaucsukot, a szapotilfa tejét. A gumi rágása közismert volt az ókorban is a Földközi-tenger népeinek körében. Ők egy bizonyos fából származó mastix-gyantát rágtak, hogy fogukat tisztogassák, és leheletüket kellemesebbé tegyék.

A LEGMEGLEPŐBB PITE OLYAN TÉSZTA KÉSZÍTÉSE, MELYBEN A MADARAK ÉLVE MARADHATNAK, ÉS HA FELVÁGJÁK, KIREPÜLHETNEK ONNAN

Készítsünk vajastésztából "koporsót" (tésztahéjat). Az aljára vágjunk akkora nyílást, mint az öklünk. Az oldalait hagyjuk magasabban mint a közönséges tésztánál. Ha elkészültünk vele, töltsük meg liszttel és süssük ki. Sütés után az alján vegyük ki a lisztet. Majd, miután az előbb említett "koporsó" alján lévő nyílás nagyságának megfelelő tésztánk nan, tegyük be a "koporsóba" (hogy elzárhassuk a nyílást), és tegyünk mellé annyi, kicsiny, élő madarat amennyit csak befogad. A vendégek előtt a nagyobbik tészta-fedő levételével vagy felvágásával az összes madárka kirepül, a jelenlévők nagy örömére és tetszésére. És hogy azok együttvéve mégse csúfolódjanak meg megszeghetjük a kicsiny pitét.

A legnépszerűbb élénkítőszer: A koka volt a legszélesebb körben alkalmazott élénkítőszer Dél-Amerikában. A koka leveleit és összetört kis citromokat használtak fel hozzá. Golyót gyúrtak, amit szájukba vettek. Széles körben volt elterjedt a hallucinációkat okozó szerek alkalmazása is.

IRODALOM

Az első nyomtatott szakácskönyv (Kínán kívül): A római Vatikánban élt Bar- tolomeo de Sacchi könyvtáros nevéhez füződik, akit egyébként Platineként is emlegettek. A Platíne de honesta voluptate et valetudine (Platine az őszinte élvezetek és a jó egészség kérdéseiről) című könyv rendkívül sokféle, különböző étellel és elkészítésével foglalkozott. Tulajdonképpen csak részben volt szakácskönyv, részben pedig útmutató a jó egészséghez. "Egyetek jól, mondta Platine, de ügyeljetek rá, mit esztek, és mikor. Tele gyomorral ne veszekedjetek". A legrégebbi, latin nyelvű kiadás, melyen nem szerepel dátum, 1474 körüli. A legkorábbi, keltezéssel ellátott kiadása pedig 1475-ös. Utánnyomásai megjelentek 1480-ban, 1498-ban, 1499-ben és azután is. Az első, olasz nyelvű fordítása 1494-ben jelent meg, francia fordítása 1505-ben, német fordítása pedig 1530-ban.

Az első, nagy mennyiségben nyomtatott, angol nyelvű szakácskönyv: Ögy gondolják, hogy ez a This is the Boke of Cokerye lehetett, melyet l500-ban adtak ki. Ez már alkalmas volt - legalábbis névtelen szerzője szerint - "egy herceg háztartása" számára is.

Az étkekkel foglalkozó, leglelkiismeretesebb író: Lee Shizhen (1518-93), a Ming-dinasztia híres füvészkönyvének, a Pencao Kangmu-nak szerzője. 800 korábbi művet tanulmányozott, és 27 évébe került, hogy összeállíthassa ezt az 1800 étekre, növényre és ásványra kiterjedő tanulmányt. Könyvét még a mai orvosok is használják.

Borok és sörök

Az első borszakértők: A római idők óta nem volt tradíciója a finom boroknak, és nemigen szenteltek figyelmet az érlelésükre sem. A legtöbb bort tulajdonképpen ugyanabban az évben szállitották le és fogyasztották is el. A 16. század első felében ismerték fel, hogy az Anjou vidék édes borai nem vesztenek semmit sem, ha 2-3 évig tárolják őket. A rajnai bort akár hat évig is félre lehet tenni.

Az első madeira: 1537-ben érkezett Londonba az első szállítmány "Malvoisie, mely a portugál Madeiráról származott".

A legnagyobb pint: "Korsó" volt a neve Skóciában a pint különböző, szabványos mértékeinek. A "Stirlingkorsó" hozzávetőlegesen l,7 liternyit (3 pintnyit) tartalmazott, és úgy került át a köztudatba, mint "skót pint".

VEGYES

A legnagyobb hamisítási botrány: Velencében, 1498-ban, számos kiskereskedőt vádoltak azzal, hogy használt főzőolajat adott el, amit előzőleg "gyógyító" fürdőként alkalmaztak szifiliszeseknél.

Az asztali villa első megjelenése: A 10. század során, a bizánci nemesség kicsiny, aranyozott villát kezdett alkalmazni a ragacsos édességek felvételére. 1518-ig nem kerül sor ezek említésére Itáliában, abban az országban, amelynek kifinomult szokásaira egész Európa irigykedett. Maga a divat sem terjedt el 1700-ig. Közben, a legtöbb európai számára az egyetlen evőeszköz továbbra is az ujja és a kés volt, esetleg a kanál meg a kenyér.

A világ legjobban táplált emberei: A 16. századtól fogva, a kínai lakosság jól étkezett, az étkekkel bevitt tápanyag és mennyisége szempontjából is jobban, mint Azsia bármely más népe, és szinte az egész világ. Elég volt a gabonatermés: a lakosságra évente és fejenként 250 kg jutott. Java részét táplálékként fogyasztották. Kevesebb húst ettek, és szinte nem is léteztek tejtermékek. A szójabab viszont pótolta a kálciumot. A kínaiak télen és nyáron egyaránt sokkal nagyobb mennyiségű és sokkal változatosabb, friss zöldséget fogyasztottak naponta - ennélfogva ásványi anyagokat és vitaminokat is -, mint a világ bármely népe.

Ipar

A legrégebbi iparág: A, legrégebbi, ismert iparág a tűzkőpattintás. Darabolószerszámokat és szekercéket állítottak elő így. Etiópiában 2,5 millió évre tekint vissza. Európában a legrégebbi bizonyíték, hogy egzoktikus kövekkel és borostyánnal kereskedtek, már i.e. kb. 28.000-ből származik. A mezőgazdaságot gyakran emlegetik, mint "a világ legrégebbi iparágát", még sincs azonban megdönthetetlen bizonyíték arra nézve, hogy i.e. 11.000 körül gyakorolták volna már. Az ecuadori La Tolita közelében, újabb ásatások kimutatták, hogy a i.e. 2. században a platinát már széles körben kitermelték. A cinkbányászat legkorábbi bizonyítéka az indiai Rajasthan államban található Zawar-ból származik. Kb. Krisztus életének idejére tehető, amint ezt a bányákból származó fák korának meghatározása is jelzi.

A legnagyobb, önálló ipari vállalkozás: A velencei állami hajógyár, az Arsenal 1473-as kibővítése az egész komplexumot Európa legnagyobb, önálló ipari vállalkozásává tette. Területén dokkokat, sólyákat, porító malmokat és egy kötélgyárat is találhattunk. Az Arsenal hajókat épített és javított, ezenkívül pedig mindenféle fegyvert és felszerelést is gyártott. 1436-ban egy látogató leírta, hogyan készítenek elő egy gályát karbantartási célra egy a mai szerelőszalaghoz hasonló rendszeren, miközben fegyvert, lőszert és felszerelést rakodnak a fedélzetre. Ezalatt pedig a hajó egyfajta csatornában mozgott. A 15. században megépítették az első fedett sólyákat, melyekben 80 gályát lehetett elhelyezni. Az alkalmazottak körében mindenféle szakma képviseltette magát, a hajóácstól a vitorlakészítő nőkig. Az 1500-as években létszámuk 2000 és 3000 között volt.

A legnagyobb számú személyzet: A legtöbb embert folyamatosan a kínai gabonaszállítási rendszer foglalkoztatta. 1432-re kb. 160.000 állandó alkalmazottal dolgozott (főként éppen nem harcoló katonák), akik akár 2560 km-es távolságra is el tudtak szállítani 6,7 millió piculnyi (kb. 360 millió kg-nyi) rizst. 1492-re az évente átlagosan szállított mennyiség 4 millió piculra csökkent (kb. 220 millió kg-ra).

A timsó első feldolgozása: A timsó jelentős volt enyv, festékek és cserzőszerek készítésekor. A timsó feldolgozásának technológiáját 1458-ban a génuai Bartolomeo Perdix hozta a Közép-Keletről Európába. Pápai rendelettel azonnal monopolizáltak (1465-ben) egy másik, itáliai timsógyárat.

Páratlan pamutvászon-termelés: A 16. századi Indiában a pamutvászon előállítása elsődleges iparággá vált. A termék jó minőségű volt, és a termelés olyan arányú, hogy világszerte páratlan maradt.

Az első papírgyárak: Anglia az utolsó európai országok között hozta létre saját papírgyártását. Spanyolországban és Itáliában a 13. századtól fogva, Franciaországban és Németországban pedig már a 14. századtól tudunk papírgyárakról. John Tate azonban csak 1495-ben állította fel saját üzemét Hertfordban.

A színezett papír első, nagyipari előállítása: A 15. század vége felé Velencében kezdték gyártani a carta azurra-nak nevezett, kékre színezett papírt.

A papír Indiában: Indiában a papírgyártás akkor kezdődhetett, amikor a kasmíri Zain ul Abidin szultán (1416-67) visszatért a közép-ázsiai Szamarkandból - ahol száműzetését töltötte; és a papírkészítésben jártas iparosokat hozott magával. A papír gyártása nemsokára elterjedt. Gudzsarat lett India legnagyobb papírkészítő állama.

Az első, nagyobb újkori kitermelőiparág: A sóbányászat volt az első, nagyobb újkori kitermelő iparág, beleértve a termelés és elosztás minden fázisában dolgozó, szakképzett munkások csapatait, és a tanulatlan munkaerő egész ármádiáját. A 15. század közepén a só volt egyike a nemzetközi kereskedelemben résztvevő három legjelentősebb árucikknek. A másik kettő a gabona és a bor volt. Hihetetlen mennyiségű sóra volt szükség a hús, hal, sajt és vaj tartósításához, az átlagos arány lévén egy font só 10 fontnyi termékhez.

A SÓ JELENTŐSÉGE

A só nem csak az ízlelőbimbókat ösztönzi, hanem biológiailag szükséges is. Az ember verejtéke a test természetes sóinak veszteségét is jelenti, és ezeket a táplálékkal kell pótolni. A nyers hús biztosítja a legjobban; a főtt gabona- meg zöldségféléken alapuló étrend (mely az emberiség java részének étrendjét képezte annak szinte teljes történelme során) komoly mértékben elégtelen, és ásványi sóval való kiegészítést igényel. A só alapvető fontossága a világ legtöbb nyelvében tükröződik. Az angol "salary" szó a római "salt rations"-ből (só adagok-ból) származik. Oroszországban, a vendégszeretet (hleb-szol) megfelelően szó szerint azt jelenti: "kenyér-só". Az araboknál, szent köteléket jelen, ha valaki megkóstolja egy másik ember sóját. Az élet sava-borsa kifejezés is arra utal, hogy mi van olyankor, amikor a só már elveszti ízét...

A leghosszabb utat megtett festékanyagok: A flamand posztógyártás során használt festékanyagok főként távoli helyekről származtak. A kék színre festő indigó csak Franciaországból jöhetett, viszont a karmazsintetű nevű rovarból előállított vörös festék Spanyolországból és a Közép-Keletről, a Vörös-tenger adta a cinóberfestéket, a brazilfa vörös színezéke akár Srí Lankáról is származhatott. A távolságok, no meg a növekvő kereslet miatt ugyanolyan drágák voltak, mint a fűszerek.

Az első oroszországi sóbányák: Az újkori Szolikamszk (a név azt jelenti: a Káma folyó medencéjének sói) városának közelében, az Urál-hegységben, 1515-ben Anika Sztroganof üzletember 100 m mélyre fúratta az első sóbányákat.

A finomított cukor első előállítása: A finomított cukor gyártását Kínában Fudzsian lakossága kezdte, mely ma egy déli tartomány. 1522-ben jegyezték fel, a Liu Ji-Zhuang által írott Guangyang Zaiji (Guangyang vegyes feljegyzései) című könyvben. Azelőtt a kínaiak csak nyers cukrot, más néven nyers nádcukrot tudtak előállítani. A finomítatlan cukrot a cukornád levéből nyerték, mégpedig a melasz párologtatásával és víztelenítésével.

Kerámia

A legfinomabb termék: A 15. és 16. század során Kína volt a világon az egyetlen ország mely porcelánt tudott előállítani. Ez a bonyolult kerámiaanyag rendkívül kemény és oly vékony edényekké formálható, hogy azok átlátszók. A kínai porcelánt finoman festett mintákkal és figurákkal lehetett díszíteni. Felülmúlhatatlan minősége miatt Kínán kívül is óriási volt iránta az igény. Nagy mennyiségű kínai áru talált utat magának olyan távoli vidékekre is, mint Afrika keleti partjai, de használták ezeket Konstantinápolyban, a szultán udvarában is. A porcelán titka abban rejlik, hogy rendkívül tiszta kaolint alkalmaztak különböző adalékanyagokkal együtt, mint pl. kvarc és földpát. Az edényeket olyan kemencékben égették ki, melyek akár 1400 °C-os h8mérsékletet is el tudtak érni. Az európaiak megpróbálták kitalálni, hogy készülhet a porcelán, de évszázadokig nem sikerült.

A 16. századtól kezdve Európa és Kína között komoly kereskedelem alakult ki. Számos elsüllyedt hajó szolgál bizonyítékkal a nyugatra szállított porcelán mennyiségét illetően. Találtak már olyan hajót is, mely 25.000 sértetlen porcelán tárgyat szállított - amit végül Amszterdamban eredeti rendeltetési helyén bocsátottak áruba.

A legújabb művészeti forma: A kelet-itáliai Urbinóban 1515 körül jelentek meg az Istoriato (történeteket ábrázoló) fajanszedények. Ezeket, a jellegzetes kék színű mázzal bevont, teljes egészükben történelmi vagy mitológiai jeleneteket ábrázoló tányérokat mütárgyaknak szánták. Egyfajta, új művészeti formát képeitek, mely egyben az egyetlen olyan volt, aminek hiányzott az ókori megfelelője. A művészek kézjegyükkel látták el munkáikat. Az első, legjobb és leghfresebb Nicola da Urbino (1520-37 között tevékenykedett) volt. A legkorábbi, neki tulajdonított munka 17 darabból álló készlet (a velencei Correr múzeumban található), melyet 1524 körül készített Isabella d'Este számára.

A legfinomabb észak-európai kerámiák: A német kerámia volt a legfinomabb észak-európai termék. A Kölnben gyártott, szürke színű sómázas edények a 16. század eleje táján érték el a legmagasabb szintű múvészi kivitelezést. Levélmintás dombordíszítést alkalmaztak, és ezüstbe foglalták a legjobb darabokat.

A leghíresebb francia fazekas: Bemard Palissy (1510-90) volt korának legünnepeltebb és legcsodáltabb francia fazekasa. Egyébként természetbúvár, aki a hüllőkkel foglalkozott előszeretettel, és elsők között kísérletezett elpusztult hüllőkről készített öntvényekkel. 1548-ra már rendszeresen állított elő "rusztikus agyagárut": tavakat formáló tányérokat, melyen gyíkok, békák és kígyók díszelegtek, mind iszapzöld mázzal lefestve. Különleges hatásokat is megpróbált elérni, amikor kastélyok számára állított elő grottók számára szánt, belső díszítést. (Öjabban Párizsban, a Louvre közelében, egykori műhelyénél tártak fel az ásatások során 5000 edény- és öntvénytöredéket.)

A leghatástalanabb ipari kémkedés: A porcelánt, ezt az áttetszősége valamint keménysége miatt olyannyira csodált alapanyagot Európában csak a kínai importcikkek formájában ismerték. A 15. század végétől próbálták megszerezni készítésének titkát. A 15. század vége felé állították elő az átlátszatlan fehérüveget, a lattimo-t. Velencében valamint Ferrará-ban készítettek már lágyporcelánt. Az első, fennmaradt, európai lágyporcelánt a 16. század vége felé a Mediciek gyártották.

A legfinomabb mázas fajansz: A 15. század java részében Európában a legfinomabb, ón-zománcmázas fajansz a hispániai mór áru volt. Az ónmáz - melyet először a 9. századi Bagdadból (a mai Irak) ismerünk, és a mórok vitték át Spanyolországba -, olyan fehér felületet ad, mely kitűnően alkalmas díszítési célokra. A 15. század során tovább finomult a technika. 1492-ben Granada eleste után állították elő az arabeszkekkel és szöveggel díszített, legszebb példányokat. A technika Majorkából került át Itáliába, ahol aztán maiolica néven vált közismertté.

Az első itáliai majolika: 1454-ben indult meg az itáliai majolika gyártása. Több központja közül a faenzai fazekasok a leghíresebbek és a legjobbak is. Legkorábbi, kiemelkedő alkotásuk 1469-re datálható, a párizsi Musée Quny-ben kiállított dísztábla. A legjellegzetesebb színek: sötétkék, mélybíbor, türkíz, narancs- és világossárga. Kb. 1500-tól kezdve, a színek meglágyultak, és finomabbak lettek a motívumok is. 1520-tól aztán a majolika díszítésére a Raphael által bevezetett groteszk mintát kezdték alkalmazni.

Az első készítői jegyek: A 16. század során az itáliai majolika készítők voltak Európa történetében az első agyagművesek, akik jelzést rajzoltak a tárgyakra. Így voltak megkülönböztethetők más mesterek munkáitól.

Emléktárgyak

A zarándoklatok alkalmával árusított emléktárgyak tömeggyártása: 1519-ben a németországi Regensburgban hirtelen megugrott a csodatévő Szűz Mária képet felkereső zarándokok száma. A város nem volt felkészülve a látogatók ilyen áradatára, ámbár 10.172 ón- és 2430 ezüstjelvényt készítettek, és adtak el a templom üzletében, az 50.000 zarándok java része üres kézzel és csalódottan távozott. A következő évi termelés már 109.198 ón- és 9763 ezüstjelvényre emelkedett.

Rekord eladás: Az olyan, fontosabb zarándokhelyeken, mint Köln, Canterbury, Rocamadour vagy Mont-Saint-Michel, évi százezres nagyságrendben forgalmaztak a zarándokoknak jelvényeket meg egyéb emléktárgyakat. 1466-ban, 130.000 jelvényt adtak el két hét alatt a svájci Einsiedeln kolostorban a zarándokoknak. 1438-ban Johann Gutenberg, a mozgatható nyomdai betű feltalálója, aki akkoriban Strasbourgban dolgozott, vállalta, hogy 1440-ben Aachenben a hatalmas nyári ünnepségekre tömegméretekben állítja elő a fémjelvényeket.

A legértékesebb föld: Palesztina mohamedán Lakosainak rendkívül jövedelmező üzleti vállalkozást jelentett, ha emléktárgyakat adhattak el a zarándokoknak. Még több hasznot hozott azonban annak a "földnek" az eladása és odaszállítása, "amelyből Isten Ádámot megteremtette". A Szent Föld talaját hatalmas mennyiségben ásták ki, és szállították Európa-szerte mindenhová, ahol a keresztények hajlandók voltak megvásárolni. A földet nemcsak relikviaként (olyan anyagként, mely feltehetőleg csodás erővel bír) árusították, hanem epilepszia elleni védelemként is.

Üveg: -------

Az első előállító: Velence az egész világon egyedülálló előállftója volt a finom üvegárunak. A tűzveszély következtében a 13. század vége felé Murano szigetéte telepítették. A római idók óta tökéletesítették az üveggyártás technológiáját, és a kifinomult múvészetek színvonalára emelték. A velencei üveget széles körben utánozták, de sosem tudták felülmúlni. Az üvegkészítők titkukat féltve őrizték. A dózse (Velence uralkodója) megtiltotta a mestereknek, hogy külföldre menjenek. Azokat, akik mégis megtették, megkeresték és meggyilkolták

A legjobban keresett: A Cristallo, vagyis az átlátszó üveg volt a legcsodálatosabb. A mangánt, ezt a titkos adalékanyagot, mely lehetővé tette a szfntelen üveg előállítását, a 15. század során fedezték fel újra. Valószínűleg Anzolo Barovier (meghalt 1460-ban). Ő üvegkészítő volt, aki kapcsolatokat épített ki a páduai és velencei egyetem tudósaival. (A mangánt használták a késő ókori átlátszó üvegnél.) Bíborszínű anyagot adott a "fémhez", hogy semlegesítse sárgás árnyalat. 1460-ra tehető a cristallo első dokumentálása.

Az első millefiori üveg: A millefiori üveget, a mintás római üveget 1496-ban készítették a Barovier üveggyárban. Az öntőformában elhelyezett, rövid, színezett üvegrudakat bizonyos mintázat szerint rendezték el és más színű, megolvadt üvegbe ágyazták. Az ily módon létrehozott minták rendszerint virágot ábrázoltak. A millefiori szó az olaszban ezer virágot jelent.

A legjelentősebb lámpaszállító: A velenceiek a perzsáktól vették át a 13. század során az üveg zománcozásának technikáját (Ők pedig a indiaiaktól tanulták). A 15. század végére Velence lett a mecsetek lámpáinak fő szállítója. A Velencében gyártott, legkorábbi és fennmaradt ilyen darab az egyiptomi Kairó Kuajtbaj szultánjának (1468-98) készült.

A legjobb hamisítású ékszerek: Pontosan azok a ragyogó színek segítettek a legfinomabb, hamis ékszerek előállításában, amelyeket az üvegkészítők állítottak elő; a 16. században utánozni tudták a bonyolultabb, többszínű féldrágaköveket is, mint pl. az ahátot és a kalcedont.

Textíliák: ------------

A leghosszabb szálak: A reneszánsz korban a selyem volt az egyetlen anyag, melynek elég hosszúak voltak a szálai. A szálakat úgy nyerték, hogy legombolyították a selyemhernyó gubóját. A szálak átlagos hossza 100-500 méter volt. A fonal rendkívüli finomsága megkövetelte, hogy többet összesodorjanak belőle, és így szőjék. A gubó legombolyítása volt a selymet feldolgozók számára a legjelentősebb probléma. Az itáliaiak az eljárás megkönnyítésére kidolgoztak egy vízhajtású berendezést. Minden 5 kg-nyi selyemhez 35.000 hernyóra volt szükség. 3000 km-nyi szál csak 1 kg-ot nyomott.

A leggyorsabban növekvő: A 15. században Itália volt a selyemgyártás központja, és a leggyorsabban növekvő textilipar az olasz volt. Országszerte versengtek a városok. 1470-ben Galeazzo Maria Sforza törvényt hozott, mely megkövetelte, hogy a Milánó környéki vidéken minden 37,5 hektárnyi földterületen legalább öt eperfa legyen. A selyemhernyó kizárólag a fehér eperfa leveleit fogyasztotta. Egy hektárnyi földterületről maximálisan 50 kg-nyi selyemhozam volt várható.

A legfinomabb selymek: Génua számított a legfinomabb itáliai selymek előállítójának. 1464-ben, amikor mindenféle selyem Londonba történő szállítását betiltották, a génuait elfogadták, mivel minősége egyedülálló volt.

A legújabb textíliák: A 15. században, Itáliában az újabb szövetfajták között találjuk a damasztot (szőtt mintával), a színváltozó selymet (többszínű szövéssel, mely úgy tűnik, mintha színét változtatná másféle megvilágításban), és a brokátbársonyokat (fényes és tompa felületi kontrasztok által előidézett mintázattal). Ezeknek, a rendkívül finom selyemanyagoknak az előállítása a fakúpos szövőszék feltalálásával vált lehetővé.

A legkidolgozottabb textíliák: A 2,5 cm (1 hüvelyk) hosszon található csomók számát, valamint a szövés közben alkalmazott színek és anyagok sokféleségét tekintve a világ legkifinomultabb textíliáit az inkák előtti időkben készítették.

Európa első, nyomott kelméi: Bár már az ötödik századtól kezdve nyomtatták a kelméket Indiában, egészen a 16. század végéig ezek nem jutottak el Európába. A közbenső időben, fekete festékkel bevont fatuskók segítségével készített kelméket gyártottak, de ezek nem voltak moshatók.

A legkomolyabb tökéletesítés a fonás terén: ---------------------------------------------

Egészen a 16. századig a nagykerekes rokkát ismerték, mely Indiából került át Európába a korai középkor során. Egészen a 18. századig használták lágyabb, különösen gyapjúból készült kelmék esetében. Johan Jürgen 1530 körül találta fel a fonókereket. Ez már kisebb volt, lehetővé tette az erősebb csavarást. Ezen túlmenően pedig, találunk rajta egy szárnyat is, ami egyidejűleg tette lehetővé a befűzést, a sodrást és a csévélést. Legkorábbi ábrázolása a német Hausbuch-ban (Háztartási kézikönyvben) található, de pontos dátuma ismeretlen. Leonardo da Vinci azonban 1490 körül kidolgozta egyszerű textíliák szövéséhez a lendítőszárny elvét; rajzai időrendben megelőzik a működőképes modellnek mind a feltalálását, mind pedig a legkorábbi ábrázolását. Sok további, a fonást és szövést segítő gépészeti problémát, amivel ő maga is foglalkozott, még vagy kétszáz évig nem tudtak megoldani.

Bányászat és ásványtan: -------------------------

Németországban 1508 körül adták ki az Ein Nutzlich Bergbuchlein-t. (Hasznos bányászati könyvecske) A bányászati technikák legkorábbi leírását adja.

1510-ben egy ismeretlen német szerző állította össze a Probierbuchlein (Ércelemzési könyvecske) című munkát. A folyamatot magát írta le.

Az itáliai Siennába való Vannucio Biringuccio írta az első rendszerező könyvet a bányászatról és a fémgyártásról. A De la pirotechnia-t (A pirotechnikáról) 1540-ben adták ki.

A legnagyobb bányászati szakértő Georg Bauer (1494-1555) volt, aki álnevén, Georgius Agricola-ként ismert. Ő volt az első, aki félresöpörte az ásványokkal kapcsolatos, korábbi spekulációkat, és lefektette a megkövesedő lé elméletét - vagyis az ásványok oldódással történő lerakódásának elméletét. Az egészet a svájci Bázelben 1546-ban elsőnek kiadott De Ortu et Causis Subtenaneorum (Az ásványoknak eredetéről és okairól) című könyvben rendszerezte. Agricola kijelenti, miszerint az ásványok képződésében érintett jelentősebb közreható erő a hő és a hideg, valamint a succus lapidescens (modern fordítása talán lehetne: "ásványhordozó oldat"). Legnagyobb vívmánya, vaskos értkezése, a De Re Metallica, (A fémekről), nem jelent meg egészen 1560-ig. Georgius Agricola írta az ásványtannal foglalkozó, első, rendszerező tanulmányt is, a De Natum Fossulium-ot (A kövületek születése).

A zairei rézövezetetet már a nyolcadik század óta kitermelték. A rezet keresztalakú tuskóvá öntötték. Ezeket az első európai látogatók szélmalmokhoz hasonlították, és 1500 után a mozambiki partokon vásárolták meg. A 15. század egyik nagy rézkitermelő központja a Zambézi folyó mentén Igombe Ilede városánál volt, mely nyers rezének legalábbis egy részét Zimbabwéből kapta és ékszereket valamint dísztárgyakat készítettek belőle.

A nyugat-afrikai Aranypart (a mai Ghana) hátországában elhelyezkedő Akan erdőség rejtette Afrika leggazdagabb, aranyat tartalmazó ásványi övezetét. Először 1400 körül aknázhatták ki. Az aranyat az akani aranymosóktól és külszíni fejtést végzőktől mande kereskedők vásárolták fel. Ők a Niger folyó felől, déli irányból utaztak oda hordárokkal meg szamarakkal, hogy az erdő peremén levő Bagónál aranyfelvásárló piacot létesítsenek. Az 1470-es évekre, az akani kereskedelem már ismeretes volt Európában. Az Aranypartra vezető, hosszú tengeri útvonalat a portugálok nyitották meg. Több mint 283 kg-nyi aranyat szállítottak el évente.

A 16. század elejére a portugálok állítólag kb. 400 kg-nyi aranyat exportáltak a ghánai Minánál és Aximnál elhelyezett kereskedelmi lerakataik által. Egyrészt készpénzben, másrészt csereügyletek révén fizettek az aranyért, de mindkét esetben tisztességtelenül. Ögy számolják, hogy a nyereség 500 százalék körül járhatott.

A nyersolajat az iraki Kirkukban, valamint a Sinai-félszigeten termelték ki és finomították először. Legfontosabb forrása azonban a Kaszpi-tenger mentén található Baku volt. Az ottani kőolajforrásokat a 9. századtól használták. 1402-ben, a kutakból nyert mennyiség naponta 200 öszvérnek elegendő rakományt jelentett.

A spanyolországi Cordoba közelében működő higanybányák 1000 embernek adtak munkát a fém kibányászása és felszíni feldolgozása révén. A bányák 125 m-es mélységben helyezkedtek el. Ezek a bányák folyamatosan termeltek még azután is, hogy a keresztények 1236-ban elfoglalták a várost.

A legjelentősebb, indiai ezüstbányák az indiai Hindukus hegységben voltak, Panjir és Jariyana városoknál. Több mint 10.000 embert foglalkoztattak Panjirban.

A legnagyobb építőkőkitermelő: --------------------------------

Franciaország gazdagabb volt bármely más európai országnál építőkő tekintetében, és a kő volt az egyik legjelentősebb francia exporttermék is. A középkori Párizsban a kitermelés következtében 300 km-nyi járat keletkezett. (A párizsi Metro alagútrendszere ma 189 km hosszú.)

A legnagyobb téglagyár Oroszországban: ----------------------------------------

A kor legnagyobb téglagyárát Moszkvában építették 1475-ben, az itáliai építész, Aristotle Fioravanti tervei szerint és felügyelete alatt. Az 1495-ig eltelt 20 év során kb. 120 millió vöröstéglát termelt a Kreml falaihoz, tornyaihoz és épületeihez.

Aranyművesek: ---------------

Az 1500 körüli években az európai aranyművesség olyan kiváló szintre emelkedett, hogy azóta sem múlták felül. Sokan a leghíresebb itáliai művészek közül pályafutásukat aranyművesek inasaként kezdték: Ghiberti, Brunneleschi, Botticelli, Ghirlandaio, Verocchio. Leghíresebb azonban a sokoldalú szobrász, Benvenuto Cellini (1500-71) volt. Önéletrajzában megemlit sok, a francia I. Ferenc király számára Fontainebleau-ban, ezenkívül pedig Firenzében működő üzemet. Egyetlen, fennmaradt, kisméretű műve az 1540-ben Ippolito d'Este számára manierista módon kialakított, arany- és zománc sószóró. A választott téma is tükrözi a szóbanforgó darab funkcióját: a tenger istene és a föld istennője szimbolizálja közös erővel a só kitermelését. Diadalívvel kiegészített templom a borstartó, míg a só a hajóban található. Az alapján levő, nyolc bemélyedésben elhelyezett alak vagy kis mellszobor képviseli a négy év- és a négy napszakot. Az alapzaton a beültetett ébenfadarabot négy elefántcsont golyóval egészítették ki, mely lehetővé tette, hogy az egészet kerekeken guríthassák tovább az étkezőasztalon.

A leghíresebb német aranyműves: ---------------------------------

A nürnbergi Wenzel Jamnitzer (1508-85) volt a 16. század legnagyobb, német aranyművese. Fennmaradt munkája egy asztali dekoráció, mely a nef-et (rendszerint ezüstből készített miniatűr hajót) helyettesítette. Az 1547-9-ből való Merkeltische (ma az amszterdami Rijks múzeumban található), nevét a 19. századi kereskedőről kapta, aki megmentette azt az olvasztókemencétől. A több, mint 1 m magas mestermű gótikus és reneszánsz stílusú. A mester ügyességét dicséri a formázás, a gravírozás, a domborítás és a zománcozás. A dekorációt alkotó bogarak, hüllők, és növények valódi példányokról lettek mintázva.

A nef-et néha sószórónak használták; másutt a háziak evőeszközt és szalvétát tároltak benne. A schüsselfelderi, kb. 1503-ból való Nef a legszebb példa rá. A realisztikus kialakítású, háromárbócos hajón tengerészek találhatók, akiket abban a pillanatban ábrázolt a művész, amikor riadót fújnak; aprócska figurák kezdik kibontani a vitorlákat, és varázsolják elő a lőszert a hajó gyomrából. Magát a hajót egy szirén tartja a levegőben, ez a titokzatos tengeri teremtmény, melytől legjobban féltek a közép- és reneszánszkori hajósok. (Kolumbusz állítólag maga is három szirént látott útközben Amerika felé.)

A leghíresebb rézműves: -------------------------

Miksa császár Sebastien Lindenastnak (1460-1526) monopóliumot adott - a rézművesek legnagyobb megdöbbenésére - a réz aranyozása és ezüstözése terén. A szervezet makacs tiltakozása után úgy döntöttek, hogy mindegyik általa készített darabon szabadon hagynak a rézből egy kis részt, hogy bizonyítani lehessen, bevonták. A császári kiváltságlevél dacára vádat emeltek ellene és meg is büntették 1527-ben. Mesterműve a M„nnleinlaufen (Kis, futó emberkék) elnevezésű óra, amit Nürnbergben egy templom számára készített.

A cin, vagyis az ón és más fémek ötvözete volt a leggyakrabban alkalmazott fém a középkor háztartásaiban. A 15. századtól kezdve uralta a piacot egészen addig, amíg 300 évvel később rendelkezésre állt már a kiváló minőségű és olcsó fazekasáru. A legjobb cin, mely rézzel készült, világos színű volt, és ez adta az ezüst legjobb alternatíváját. Az ólommal készített, és egyben legrosszabb változat sötétebb és mérgező volt. Európában, a 15. század elején szerveződött céh Angliában pedig létrejött az Ónedény Készítők Nagytekintetű Társasága 1473-ban. A 16. századtól kezdve, a vendéglősök kizárólag ónt alkalmaztak edény és mérőeszköz gyanánt. A 16. században a franciaországi Lyon-ban alakult ki az öntött domborművel díszített, és főként bútorokon felhasznált, finoman munkált, "díszítő ónötvözet".

A legkiemelkedőbb zománcművesek: ----------------------------------

A zománcozás volt a leghatékonyabb módja, hogy színt kölcsönözzenek a finomabb fémeknek. A fehérre zománcozott rézlapra áttetsző színeket festettek. Ezt az újszerű technikát a franciaországi Limoges-ban fejlesztették ki, valamikor 1479 előtt. Minden szín külön égetést igényelt a kemencében. Nardon Pénicaud (kb. 1470-1543) volt a technika legjelentősebb művelője. Családjának öt tagja is figyelemreméltó zománcművész lett. A zománcfestők java része a szépművészet jeleseinek festett jeleneteiről kapta az ihletést. Limoges hírnevének megújulását a kicsiny, zománcozott tálkák előállitása fémjelezte. A 12. századtól fogva, a limogesi zománcokat tartották a világon a legjobbaknak. A szakma kihalt, amikor a Fekete Herceg az 1371. évi mészárlás során megtizedelte a várost.

A legkiemelkedőbb ékszertervező: ----------------------------------

A művész Hans Holbein (1497-1543) volt Európában az ékszerészet legkiemelkedőbb tervezője. Egyeden, igazi riválisa egy másik német művész, Albrecht Dürer volt, de Dürer, Martin Luther hatása nyomán abbahagyta ékszerészipari ténykedését. 1537-től kezdve Holbein, VIII. Henrik szolgálatába állt, és ő volt az első, aki reneszánsz témákat és stílust is átvitt Angliába. Ugyanakkor motívumokkal is szolgált az ékszerészek számára. Fennmaradt közel 200 motívumot tartalmazó jegyzettömbje.

A leginkább sóvárgott és leghíresebb ékszer: ----------------------------------------------

Európában a leghíresebb ékszer az volt, melyet Három Hittestvérként emlegettek. Három nagy, közel azonos rubinból állt, és egy óriási gyémántból. Először, mint Félelemnélküli János (meghalt 1419-ben) tulajdonaként említik meg. Amikor unokája, Bátor Károly (1433-77, Burgundia hercege) elvesztette 1476-ban a svájci Grandson melletti ütközetet, a svájciak szerezték meg. 1506-ban a Fuggerek, az Augsburgból származó német bankárcsalád birtokában volt. Mindkét Habsburg császár, V. Károly és I. Ferdinánd egyaránt úgy döntött, hogy nem tud elegendő készpénzt előteremteni a megvásárlásához. VIII. Henrik végül megegyezett az árban, de meghalt, még mielőtt a vétel létrejött volna. VI. Edward kifizette, de ő is meghalt, mielőtt kezébe vehette volna.

A leginkább keresett régiségek: ---------------------------------

A kámeák több színrétegű, kicsiny kövek, drágakövek vagy kagylók, amit domborúra faragtak, hogy az egyik szín így képezzen hátteret. Keresettek voltak, mivel kitűnő ékszereket lehetett belőlük alkotni. Nemesfémbe ágyazva csészéken és vázákon is elhelyezték őket. A klasszikus kámeákat néha újrafaragták, és piacra került sok, tökéletes hamisítvány is. Az itáliai Milánóban üvegmásolatokat készítettek. Hasonlóak az intagliók (homorúan vésett gemmák). A követ vésték, és ezzel pecsétként használhatták. Az intagliók mint pecsétgyűrűk voltak népszerűek.

A koronaékszerek első kihirdetése: ------------------------------------

A koronaékszerek elidegeníthetetlen ereklyét jelentenek, amely nem tartozik az uralkodó saját gyűjteményébe. Ilyen ékszereket 1530-től kezdtek kihirdetni, és az első kihirdetés I. Ferenc francia király nevéhez fűződik.

A legnagyobb gyűjtemények: ----------------------------

A szentélyekben óriási mennyiségű ékszert halmoztak fel - amit a hívek adományoztak. A nagy tudós Erasmus (1466-1536) 1514-ben felkereste az angliai Canterburyben a csodatévő (szent) Thomas Becket híres szentélyét, és említést tett a kincsről. Nehéz, fából készült koporsóba rejtett aranykoporsóban őrizték, amit köteleken és csigán kellett emelni. Tartalmát az egyes darabokra külön-külön rámutató perjel részletezte, megemlítve mindegyiknek az értékét és adományozójának nevét is. A tudós említése szerint az arany számított a legközönségesebbnek, és némelyik drágakő lúdtojás nagyságú volt. 1538-ban amikor VIII. Henrik lebontatta a kolostorokat és elkobozta vagyonukat, komoly mértékben gazdagíthatta kincstárát, és egyben véget vetett az egyház már régóta fennálló, hagyományos meggazdagodási forrásának. A Szent Tamás szentélyből származó zsákmánya két, óriási ládát töltött meg arannyal és ékszerrel, melyek olyan nehezek voltak, hogy nyolc férfi alig tudta mozgatni őket.

A legértékesebb adomány: --------------------------

Négyszáz év alatt a zarándokok hatalmas értékben halmoztak fel ajándékokat az angliai Canterbury Szent Tamás szentélyében. Mind közül a leghíresebb volt az óriási rubin, amit egy francia király adományozott. Erről egy csehországi zarándok írja 1465-ben: "annyira értékes, hogy ha Anglia királyát rabulejtenék, ki lehetne váltani, mivel azt mondják róla, többet ér, mint egész Anglia". 1492-re, a szentélyben felhalmozott kincs képviselte Angliában a legnagyobb értékű, egy helyre hordott, mozgatható vagyont.

A legkeményebb kő: --------------------

Északnyugat-Kína Kunlun hegységéből mosódott le a nefritként ismert jade. Emlegetik úgy is, mint: a "Mennyország kövét". Két, vegyileg megkülönböztethető anyagról van szó: a nefritről és a jadeitről. A nefrit keményebb a legtöbb acélnál; a jadeit kicsivel még keményebb, de nem olyan szívós. Jadeit Kínában nem volt található, Burmából kellett importálni. Kínában a jade leginkább kedvelt színe a "birkafaggyú" fehér. Még a korai Ming-korszakból származik az a gyakorlat, hogy a jadét barnára vagy feketére festik. A szín függ a kőben fellelhető nyomelemektől - például a zöld az ékszerek kedvenc színe. Ezt a sokra becsült anyagot kínai atléták jutalmazására használták: az első díj jadeből készült; a második aranyból; a harmadik elefántcsontból. A kiváló jade-vésnökök által készített tárgyak tudósok asztalát díszítették. Jadét viseltek hajtű, gyűrű és nyaklánc formájában a kínai császárok, és ezeket a tárgyakat legbecsesebb dolgaikkal együtt velük temették el.

A legnagyobb jade-kincs: --------------------------

Nagy Pacal, Palenque maja város ura, i.sz. 603 és 684 között uralkodott. Az egyiptomi fáraókhoz hasonlóan, síremléket építtetett magának.

A sírkamrát piramis fedte le, melyet A Feliratok Templomá-nak neveznek. Végakarata az volt, temessék úgy a kriptába, hogy hihetetlen mennyiségű kincs vegye körül jade-darabokból, majd az egészet zárják le egy hatalmas, háromszög alakú kővel. Azt fedje még több kőlap.

Ez a sír tartalmazta az Amerikában ismert, legnagyobb jade leletet: egy életnagyságú maszkot, fülbevalókat, nyakláncokat, gyűrűket, sőt, még jade-ből készített kezeket is.

Ékszerek: -----------

Velence volt az ékszerkereskedelem központja. Az Öjvilágból származó drágakövek, és nemesfémek is áramlani kezdtek Európába. Az ottani, fényűzést szabályozó tömények (a szóban forgó tárgyak feltűnő mutogatása ellen) biztosították, hogy a polgárok konzervatív megjelenésűek legyenek. 1505-ben törvényen kívül helyezték a drágaköves hajpántokat, és a gyönggyel berakott öveket. A nyakláncokat maximum 200 dukát értékűre korlátozták, egyetlen gyöngysorral. A törvényeket 1541-ben és 1548-ban meg is újították.

Az ékszerész státusza olyannyira jelentős lett, hogy ezeket a mesterembereket név szerint ismerték. Az aranyművességet és gravírozást főfoglalkozásként űzők körében találjuk a firenzei Lorenzo de Medici számára dolgozó Giaoanni delle Corniuolét, és a milánói Domenico dei Cammeit. A híres művész, Ghirlandaio, családneve is a család üzleti tevékenységéből származik: nagyon divalos arany- meg ezüstkoszorúkat készített hölgyeknek.

A 15. századtól - amikor már alkalmazni kezdték a drágakövek metszését - gyökeresen megváltozott az ékszerek mintázata, mivel sokkal kevésbé függött a fémektől, mint a színes drágakövektől. A 16. század első négy évtizedében kapcsolódott össze a lehető legszorosabban az ékszerek rajzolata a szépművészeti stílusokkal. Több ékszert viseltek, mint előtte vagy utána bármikor. A nagyméretű motívumok és a nagyobb darabok iránti igény éles kontrasztot mutat a megelőző korszak finomságával szemben.

Az inka világ legnagyobb aranytárgya: ---------------------------------------

Azok közül a legnagyobb, melyek méreteit feljegyezték: a rituális célokat szolgáló "lánc" vagy inkább "kábel". Fonott rostból készítették, ezt szőtte át sok-sok aranylap, és állítólag 274 m hosszú volt. Összetekerve őrizték a perui Cuzco főterén, kivéve az évenkénti ünnepséget, amikor a 120 km-nyire délre elhelyezkedő Urcos tó vizén átvontatták.

A legnagyobb aranyzsákmány: -----------------------------

Az aranyat már bányászták Amerikában, amikor a spanyolok odaérkeztek. Amikor Cortés (1485-1547) 1519-ben a mexikói Tenochtitlánban legyőzte az aztékokat, hozzávetőlegesen 900 kg-nyi aranyat zsákmányolt Moctezumától. A bennszülött aranyművesek beolvasztották, és tuskókká öntötték, valamint ellátták Spanyolország királyi pecsétjével is.

Peruban az inkák kincse volt a legnagyobb "fogás". Amikor Francisco Pizarro (kb. 1478-1541) 1531-ben legyőzte őket, 5800 kg-nyi aranyat vett el tőlük.

Azték adó: ------------

A legkomolyabb adó az azték birodalomban a pamut. Az összesen 371 adózó közösségből 123 400 pamutköntös járt évente Tenochtitlánnak, az azték fővárosnak, mégpedig 665 tűzött pamutpáncéllal, 12 200 tunikával és szoknyával, valamint 4400 bála nyers gyapottal együtt.

További, hatalmas mennyiségben előforduló tételek voltak: - kukorica (224 000 véka) - 256 véka keverék búzából, kakaóból vagy zsályából - feketebab, zsálya és porcsin (egyenként 165 000 vékával) - kakaó (980 "rakomány") - só (4000 cipó) - chilli (1600 bála) - tömjén (64 000 finomítatlan golyó és 3200 "kosárnyi" finomított kopál) - 16 000 gumilabdacs - tollak (33 680 marok dísztoll, ezenkívül 20 zsák hulladék) - nád (90 000 db, beleértve a lándzsanyeleket és dohányzásnál használt csöveket) - apró citrom (16 800 "rakat") - bőr (3200 szarvas, 80 ocelot) - átlátszó, tiszta borostyán (16 000 tábla és 100 fazék) - jade, 21 nyakláncot és három nagyméretű gyöngy évente - arany, egy pajzs, két diadém, két nyaklánc, 10 tábla, 60 korong és 60 csésze por - türkiz és réz (ismeretlen mennyiségben).

A legdrágább török korona: ----------------------------

A drágakövekkel borított, háromemeletes arany tiarát Szulejmán (1494-től 1566-ig élt, 1520-tól szultán) rendelte meg az itáliai Velencétől. Csak azután tudta kifizetni, hogy megkapta három tartomány évi adóját.

A leghatalmasabb ajándék: ---------------------------

Amikor Hernando de Soto találkozott Cofachiqui-vel, a mai Egyesült Államok Karolina államának egykori, indián királynőjével, 1536-ban, a spanyol kapott egy gyöngynyakéket. A királynő felajánlotta a spanyoloknak, hogy kedvükre keresgélhetnek gyöngyöket az ő városa és a szomszédos, már elhagyott városok sírjaiban. A spanyolok találtak, és el is cipeltek 159 kg-nyi gyöngyöt "valamint azokból készített madár- és gyermekfigurákat". A királynőt nagylelkűsége dacára magával vitte. Több, mint 300 tengeri mérföldnyit (kb. 2000 km-nyit) utaztak együtt. Végül a nőnek sikerült megszöknie és haza is tért. A gyöngyök később odavesztek egy ütközet során az alabamai Mauilla mellett.

A legfurcsább, művészeti vonatkozású szokás: ----------------------------------------------

Az északnyugati partvidék indiánjainak vidám összejövetele volt a legfurcsább, művészeti vonatkozású szokás. A társadalmi rang attól függött, ki mekkora vagyont ajándékoz oda művészeti alkotások formájában. A közösség legkiemelkedőbb tagjai egymást próbálták nagylelkűségben felülmúlni; el is szegényedtek.

A legkiemelkedőbb kincslelet: -------------------------------

Egy a mexikói Monte Alban városában feltárt sírban kilenc holttest maradványait találták meg: egy előkelőség és társai holttestét. Nagy mennyiségű, aranyból készült áldozati tárgyat helyeztek melléjük: 10 mellvértet, egy Xipe Lotec istent ábrázoló, 7 cm hosszú maszkot, 11 gyűrűt, egy koronát, öt sapkára illeszthetó fülvédőt, karperecet, csipeszt és papírvékony lemezeket. Volt ott még 24 ezüsttárgy is: harangok, csengettyűk, karkötők, hamis gyűrűk és egy korsó. Egy nagyméretű, aranyfelületű korong, meg egy ezüst, melyek a nappalt és az éjszakát jelképezték. Mindez a 14. és 15. századi azték időkbő1.

A világ leggazdagabb helye: -----------------------------

A malájföld déli részén található Malakkáról írtak így 1500 körül. Egyszerűen "a fűszerek kincsesháza volt". A kereskedőket úgy vonzotta, mint "ahogy a tengerbe ömlenek a folyók". Tódultak ide a kereskedők. Mindenféle vidékről egybegyűjtötték az árut, majd innen küldték szét a négy égtáj felé. A Vörös-tenger és az Arab-tenger találkozásánál fekvő Aden versenghetett csupán vele, a kelt-nyugati útvonalak tekintetében. Óriási mennyiségű fűszer vándorolt nyugatra, ide járt az arany Afrikából, a lovak Arábiából, a kelme pedig Európából.

A leggazdagabb kolostor: --------------------------

A londoni Westminster Benedek rendi apátsága volt a korona után a legvagyonosabb tulajdonos Angliában a I5. század elején.

Vagyon legnagyobb mértékű átkerülése más kezébe: --------------------------------------------------

1539 és 1546 között VIII. Henrik a kolostori vagyon kb. kétharmadát adta el, amikor a kolostorokat megszüntette (az anglikán egyház alapítása). Kb. 800.000 fontra tett szert. 1066, vagyis a normann hódítás óta, ekkor cserélt gazdát ilyen óriási mennyiségű ingatlan.

A Nagy-zimbabwei társadalom leggazdagabb tagjai: --------------------------------------------------

Bár lehetetlen felmérni a Dél-Afrikában virágzó zimbabwei társadalom királyának és "egyéb urainak" vagyonát, köztudott, hogy a Közép-Keletről származó külföldi textíliába öltöztek, és Kínából importált celadon porcelánból ettek. Arannyal fizettek a luxuscikkekért.

A leggazdagabb angol: -----------------------

A leggazdagabb angolról egy 1522-ből származó adófelmérés vall. Mindez nem érintette a király vagyonát (akinek jövedelmét 1502-05 között egy évben kb 40.000 fontra becsülték), illetve az egyházét (néha évi 320.000 font fölötti jövedelemmel), vagy az arisztokráciáét A leggazdagabb férfiak londoni kereskedők voltak. Sir Stephen Jenyonst és Sir Thomas Seymourt 3500 fontra taksálták, bár teljes vagyonuk ennél sokkal több lehetett. Egy másik londoni kereskedőnek, az ifjabb Robert Thomenak (meghalt 1532-ben) 20.000 font körüli összegre rúgott a teljes vagyona. Londonon kivül, 1522-ben a leggazdagabb ember a suffollti Lavenhamba való Thomas Spring textilkereskedő lehetett, akinek áruja egymagában 3200 fontot ért. A vagyon rendkívül egyenetlenül oszlott meg. Londonban a 100 fontnál többre becsültek képezték a lakosság öt százalékát, mindazonáltal náluk volt a vagyon 81 százaléka. A lakosság többsége gyakorlatilag nincstelen volt.

1500 körül írta egy Angliába látogató itáliai: "... egyetlen, a The Strand-nak nevezett utcán, mely a Szent Pál katedrálisig vezet, 52 aranyműves található. Akkora ott a gazdagság, és oly sok az ezüst edény hogy az összes milánói, római, velencei és firenzei üzlet együttvéve, nem hiszem, hogy ki tudna állítani ekkora pompát". (Tulajdonképpen ez az utca nem a The Strand volt, hanem Cheapside, ahol 1491-ben húztak fel egy házcsoportot. Aranyművesek Sorá-nak nevezték.)

A leggazdagabb francia: -------------------------

A 15. század elején a francia Jacques Coeur (szül: 1395 körül) neve eggyé forrt a vagyonnal. Akkoriban a szólás úgy tartotta: "Jacques Couer azt tesz, amit akar, a király azt, amit megtehet".

Állítólag 500 000 font (livre) értékű birtoka, 30 kastélya volt, további földje 50 faluban, ezenkívül réz-, ólom-, és ezüstbányái. Ezt a hatalmas vagyont úgy halmozta fel, hogy közvetlenül kereskedett a Közép-Kelettel, és arannyal meg ezüsttel spekulált. Nem is oly meglepő ezek után, hogy sikkasztással, hamispénz-veréssel, árulással és csalással vádolták meg, halálra is ítélték. Sikerült megszöknie, és Rómába menekült. Ott egy flotta parancsnoka lett, melyet azért küldtek a görög szigetekre, hogy felszabadítsák azokat a törökök alól. Chiosban halt meg 1459-ben.

Az adósokkal való, rendkívüli bánásmód: -----------------------------------------

Az itáliai Niccolo dei Conti - aki áttért a mohamedán hitre, 1415 és 1439 között a Keletet járta - Jáván ezt a rendkívüli bánásmódot emliti meg adósokkal kapcsolatban: "Azok, akik képtelenek adósságukat kifizetni, rabszolgájává lesznek annak, akinek tartoznak. Mások viszont az önkéntes halált választják: vesznek egy kardot, kimennek az utcára és mindenkit megölnek, akivel csak találkoznak, míg végül olyannal kerülnek szembe, aki jobb náluk, így az megöli őket. A meghalt ember hitelezője is megérkezik és követeli, hogy most már ez az újabb személy fizesse meg az adósságot, annak pedig a bírák döntése nyomán eleget is kell tennie."

A legnagyobb adósság: -----------------------

Egy 16. század eleji krónikás jegyezte fel, hogy Jurij herceg testvérének, III. Iván orosz cárnak 315.000 rubellel tartozott.

Európa leggazdagabb kereskedővárosa: --------------------------------------

1550-re, Antwerpenen keresztül jött létre a flamand külkereskedelem néha akár 80 százaléka is. A városon átmenő kereskedelem volumene háromszor akkora volt, mint a londoni. A város kereskedelmi sikere biztosftotta növekedését. Riválisa, Bruges a Zwyn folyó eliszaposodása következtében hanyatlott. 1460-ban itt alakult meg Európa legelső, igazi börzéje vagy tőzsdéje. 1531-ben kapott új épületet (1858-ban megsemmisült). Az 1500-as évek elején Antwerpenben kb. 1000 külföldi üzletház tevékenykedett.

Mediciek: -----------

A firenzei Mediciek voltak a legsikeresebb itáliai és európai üzletemberek 1450-ben. Könnyedén felülmúlták a riválisnak számító Strozzi és Piazzi családokat. Cosimo Medici (1389-1464) egy bankvállalkozás élén állt, valamint volt három vállalata is, ahol selymet meg gyapjút állítottak elő. Voltak lerakataik Svájcban, Flandriában, Angliában és Franciaországban, és más itáliai városokban is. A következő évtizedek során bányaérdekeltségeket szereztek. 1474-ig az ő kezükben futott össze mint monopólium, az összes pápai bankügylet. A Mediciek vagyonukat a művészetek, irodalom és építészet segítésére is használták, és sokban gazdagították Firenzét az általuk emeltetett, gyönyörű épületekkel.

"Foglalkozások:" ------------------

A 14. századtól az az elmélet volt a legnépszerűbb az asztrológiában, hogy az emberek a bolygók gyermekei. Eszerint az egyén karaktere és foglalkozása legkönnyebben abból a bolygóból jelezhető előre, amely a születés időpontjában a Nap jegyét uralta. A Nap gyermekei királyok, nemesek és tiszttartók lettek. A Hold gyermekei közemberek, nők, tengerészek, sörfőzők, utazók, vadászok. A Merkúr gyermekei voltak a kereskedők, tudósok, írnokok, pénzváltók meg hírnökök; ugyanakkor lehettek tolvajok vagy pletykafészkek is. Vénusz gyermekei szabók, hímzők, zenészek, illatszerárusok, festők meg női ruházatot árusítók. Marshoz tartoztak a katonák, mészárosok, orvosok, hóhérok, bőrkészítők és fémmegmunkálók; lehettek azonban zsarnokok illetve tolvajok is. Jupiter gyermekei bírák, törvényszolgák, egyházi emberek meg egyetemi tudósok; ezenkívül lehettek posztókereskedők is, különösen, ha gyapjúáruval dolgoztak. Szaturnusz gyermekeiből szerzetesek, bányászok, fazekasok, temetkezési vállalkozók, kertészek, pásztorok lettek; de válhatott belőlük koldus is.

A leghatásosabb önéletrajz: -----------------------------

1428-ban írta Leonardo da Vinci Milánó hercegének:

"Legtiszteletreméltóbb uram, miután láttam és megtekintettem mindazok kísérletezését, akik hadigépezetek feltalálóiként tetszelegnek, és úgy láttam, hogy találmányaik semmiben nem térnek el a mindennaposaktól, anélkül, hogy bárkivel szemben előítéletem volna, bátorkodom excellenciádtól találkozót kérni, amikor is feltárnám excellendád előtt bizonyos titkaimat.

1. Tudok hidakat építeni, melyek könnyűek és erősek, mozgathatók, és amelyekkel az ellenséget üldözni, sőt legyőzni is lehet; olyan hidakat is tudok építeni, melyek tömörebbek, ellen tudnak állni a tűznek vagy a támadásnak, mindazonáltal könnyen eltávolíthatók és telepíthetők; ugyanakkor fel tudom égetni és meg tudom semmisíteni az ellenség hidjait.

2. Ostrom esetén el tudom vágni a vizet a vizesároktól, és tudok pontonhidat meg mászólétrákat és egyéb, hasonló szerkezeteket építeni.

3. Ha magasságánál vagy elhelyezkedésénél fogva egy hely nem támadható, minden erődítményt meg tudok semmisíteni, ha alapjait nem kőre rakták le.

4. Tudok készíteni egyfajta ágyút, mely könnyű és könnyedén szállftható, mellyel kisebb köveket záporesőként lehet az ellenségre zúdítani, és amelyből füst száll fel. Az nagy rémületet kelt az ellenségben, így aztán komoly veszteséget szenvednek.

5. Zajtalanul tudok építeni - bármely kijelölt pontig - föld alatti járatokat, akár egyenesen, akár kanyargósan, ha szükséges úgy, hogy mélyen fekvő árkok vagy folyó alatt vezessem el.

6. Készíthetek páncélozott szekereket, melyek a tüzérséget szállítják, és amely át tudja törni az ellenség legjobban megerősített sorait is, így aztán biztonsággal átjuthat ott a gyalogság.

7. Ha alkalom kínálkozik, építhetek egyrészt díszíthető jelleggel bíró, másrészt hasznos formájú ágyúkat és mozsárokat meg könnyű lövegeket, és ezek mind eltérnek a közönséges, megszokottaktól.

8. Ha lehetetlen ágyút használni, szolgálhatok katapultokkal, kőhajító ágyúkkal, trabocchi-val és egyéb, csodálatos hatékonyságú, általában nem ismert eszközökkel - röviden szólva, ha az alkalom úgy kívánja, végtelen kelléktárát tudom biztosítani a támadásnak és védekezésnek egyaránt.

9. És, ha történetesen a harcra tengeren kerülne sor, építhetek sokféle gépet, mely a lehető legjobban alkalmas akár támadásra, akár védekezésre. Hajókat, melyek ellen tudnak állni a legkomolyabb ágyútűznek, lőpornak vagy fegyvernek is.

10. Béke idején pedig, úgy hiszem, legnagyobb megelégedésére biztosíthatom egyrészt, köz- valamint magánépületek építését, másrészt víznek egyik helyről a másikra történő átvezetését.

Továbbá szobrokat is tudok alkotni márványból, bronzból vagy agyagból, és ezenkívül festek olyan jól, mint akárki más.

Mi több, vállalnám annak a bronz lónak az elkészítését, mely hallhatatlan dicsőséggel és örökös tisztelettel segítene adózni az ön atyja, és egyben a Sforza-ház nagyrabecsült emléke előtt.

És, ha az előbb említettek akármelyike bárkinek is lehetetlennek vagy kivitelezhetetlennek tűnne, készen állok rá, hogy akár az ön birtokán, akár bármely más helyen, mely excellenciádnak kedvére való, próbára tehessenek engem. Egyben excellenciád kegyelmébe ajánlom magam."

Kereskedelem --------------

Az európai kereskedők számára a gyors meggazdagodással járó kereskedelmi tevékenység az arany, drágakövek, fűszerek, selyem, elefántcsont, gyöngyök és korall adás-vétele volt. Ezek java része ázsiai forrásból származott, viszont - egészen a Jóreménység fokának megkerüléséig - a Földközi-tengeren kellett áthaladni, hogy eljuthassanak az európai piacokra. Ez nagyban megnövelte a ráfordításokat az utazás közben. Kolumbusz útjának célja teljes egészében az volt, hogy kapcsolatot teremthessenek Kínával, és ezeket az áruákkeket közvetlenül lehessen hajón Európába eljuttatni.

A "fűszer" kifejezést nem csak az étkek tartósítására meg ízesítésére használt anyagokra alkalmazták, hanem orvosságok, illatszerek, festékek, viaszok és gumik egész sorára is. A legértékesebb fűszerek a bors, fahéj, szerecsendió és a szegfűszeg különböző fajtái voltak.

Öj-Anglia (Északkelet-Amerika államai) területén, szőrmékért cserébe az indiánok a halászatban alkalmazott horgokat, késeket és egyéb, éles fémtárgyakat kértek.

Az Afrikát felkereső, első kínai kereskedők: ----------------------------------------------

Kína császári hajói, melynek élén Cheng-Ho állt, 1417-19 és 1421-22-ben felkeresték a kelet-afrikai partok északi kikötőit. Nagy mennyiségű kínai porcelán jutott el már előtte is Afrikába, az indiai és arab kereskedők által.

A leghosszabb út, beszerzési céllal: --------------------------------------

Vasco da Gamának több, mint 10 hónapjába tellett, amíg megtette a Jóreménység foka körüli 12.200 km-t, és elérte Dél-Ázsia fűszerpiacait. Ennélfogva a portugálok tudták megkaparintani a fűszerkereskedelmet.

A legdrágább indiai expedíció: --------------------------------

Bár Cabral 13 hajóból álló királyi flottájából csak hat tért vissza 1501-ben Indiából Portugáliába, a fűszerrakomány eladásából teljes egészében fedezni tudták az expedíció költségeit. Ennek a Jóreménység foka körüli, új kereskedelmi útvonalnak a Levantén átvezető régi, fűszerszállítási útvonalakra gyakorolt hatása rendkívül gyorsan jelentkezett. Amikor a velencei gályák eljutottak 1504-ben az egyiptomi Alexandriába, no meg a libanoni Bejrútba, a piacok szinte üresek voltak. A portugálok az utánpótlást Keletről szerezték be. Azonban, a kereskedelem mégis megújult és 50 évvel később valószínűleg majdnem ugyanolyan jelentős lett, mint annakelőtte.

A legnagyobb áremelkedés: ---------------------------

A 15. század vége felé Európában a bors iránt komoly igény jelentkezett. Használták tartósítószerként és ízesítőként egyaránt. A bors kb. 1-2 gramm ezüstnek felelt meg kilogrammonként Indía és Délkelet-Azsia termőterületein. Az egyiptomi Alexandriában 10-14 grammba került, Velencében 8-14 grammba, és az európai fogyasztó már minden egyes kilogrammért 20-30 gramm ezüsttel fizetett.

Emelkedő élelmiszerárak: --------------------------

A 15. században, a megélhetési költségek viszonylag kiegyensúlyozottak voltak Európa-szerte. A 16. században azonban inflációs hullám jelentkezett. Angliában, az 1501-10 közötti árakat véve alapul, mint 100-at, egy kosár 12 különböző élelmiszercikkből (kenyér, sör, hús stb.) álló mennyiség 1541-re már 180 egységre emelkedett.

A leggyorsabb értékmeghatározás: ----------------------------------

A portugálok által 1511-ben a Malájföld déli részén megbuktatott malakkai szultanátus különleges kereskedelmi jellege az volt, hogy a kikötőt sürgősen elhagyta szándékozó hajók rakományukat nagy tételben el tudták adni egy kereskedői konzorciumnak; ennek megkönnyítésére "szakértői" kereskedőkből álló bizottságot vettek igénybe a durva és gyors értékelés kialakítására.

A leginkább különleges ajándékok: -----------------------------------

Az Arab-félsziget volt a világon az egyetlen térség, mely szállítani tudta a Három Napkeleti Bölcs ajándékait: az aranyat, a tömjént és a mirhát. Mindhárom származási helye a mai ománi szultanátus. Más országok, mint pl. India, kettőt akkor is tudtak szállitani, ma is tudnak, de a minőségi tömjén csak az ománi Dhofar északi völgyeiben fordul elő.

A legjelentősebb haltenyésztés: ---------------------------------

Észak-Európa gazdasága számára rendkívül jelentős volt a szárított és sózott hallal való kereskedelem. A dél-svédországi Skania haltenyészetei voltak a legfontosabbak Európában. A 15. század eleje táján ez aztán csökkent, és helyüket átvették a század során az északi-tengeriek. Ez előnyt biztosított Hollandiának, és egy korabeli holland szólás szerint: "a hering tartja életben Hollandia kereskedelmét, a holland kereskedelem pedig szinte tengeren tartja a világot."

Az első turisták Amerikában: ------------------------------

1536-ban, az Atlanti-óceánon átkelt, egy mintegy 30 főnyi, fiatal angol urakból álló társaság. Több kellemetlenségre került sor; kifogyott az élelmiszer, és egyikük meggyilkolta egy társát a parton, majd hús gyanánt el is fogyasztották. Az angol társaság végül találkozott egy francia halászhajóval. Elvették a hajót, meg a készletét és biztonságban hazatértek.

A legnagyobb afrikai piac: ----------------------------

Kano városállamnak volt az egyik legnagyobb piaca Afrikában, mely a középkor utáni Hauszaföld (Nigéria) hatalmas textil- és vasiparát szolgálta. A karavánkereskedelem Kanót Észak- és Nyugat-Afrika legtöbb részével összekapcsolta. Az uralkodó dinasztia a mohamedán vallást fogadta el, és mindenfelől filozófusokat, tudósokat, teológusokat meg jogászokat hívott oda, hogy telepedjenek le a városban. A leghíresebb, Muhammad al-Maghili, 1463-tól 1499-ig tevékenykedett ott mint királyi tanácsadó.

A legkomolyabb piac az Öjvilágban: ------------------------------------ A tlatelolcói piacról (Tenocstitlan, az azték főváros északi fele, a jelenlegi Mexicó City közelében) azt mondták, 20-25.000 embert szolgált ki naponta, és minden ötödik napon akár 50.000-et is. Egy spanyol hódító szerint, a morajt 6 km-rel arrébb is lehetett hallani, és a piactér nagyobb volt, mint amit valaha is láttak az Óvilágban.

A legnagyobb üzleti negyed: -----------------------------

Sok mohamedán városban találhattunk óriási piacot vagy bazárnegyedet. Ezek közül a legnagyobb az isztambuli Nagy Bazár, másnéven Bedesten. Építését nem sokkal a hódítás, 1455 után kezdték meg és sokkal később fejezték be. 500 éven át megmaradt a város kereskedelmi központjának. Az eredeti bazár 140, egy tető alatt elhelyezkedó üzletből állt, ahol a leggazdagabb kereskedőknek volt boltjuk. Erős őrizet alatt állt, hogy megvédhessék a rablóktól meg a tűztől. Ezen a piacon 15 kupolát is építettek. Hozzá tartozott még egy 200 üzletből álló selyempiac is. Négy út indult ki sugár irányban a bazár négy kapuja elől. Ez a terület is fedett volt. Ezen a külső területen 12 nagy és 20 kisebb kapu és több, mint 1000 üzlet helyezkedett el.

Az első, kereskedelmi méretekben forgalmazó térképárus: ---------------------------------------------------------

A firenzei Francisco Rosselli (1445-1520) nevéhez fűződik Európában az első, ismert térképüzlet. Nemcsak laptérképeket adott el, hanem kartográfiai rézlapokat és fatáblákat is. Készletében megtalálhattuk a világtérképeket, glóbuszokat, tengeri térképeket és az egyes országok térképeit is. Ügyfelei között ott voltak néhányan azok közül a hajósok közül is, akiknek utazásai alapján készültek az általa forgalmazott cikkek.

Rabszolgakereskedelem: ------------------------

A Szahara alatti Afrikából Európába tengeri úton szállított, első rabszolgákat a Tengerész Henrik herceg által felszerelt hajókat alkalmazó Antáo Goncalves és Nuno Tristáo fogta el a Blanco fok körzetében, és szállította Portugáliába 1441-ben. 1443-ban, egy hat karavellából álló flotta kb. 200 férfit, nőt és gyermeket vitt Portugáliába, hogy ott rabszolgaként nyilvános árverésen eladják őket. Ezt követben évente kb. 1000 rabszolgát hoztak Európába egészen az évszázad végéig.

A Karib-szigetieket és egyéb bennszülött amerikaiakat munkára kényszerítették, de számuk gyorsan csökkent a behurcolt betegségek, és a durva bánásmód miatt. Ezért Nyugat-Afrika portugál kereskedő-erődjeiből kezdtek rabszolgákat odavinni. A rabszolga-kereskedelem gyorsan virágzásnak indult. 1515-ig Lisszabonból, majd közvetlenül a guineai partokról hajózták be őket.

Az afrikai rabszolgák jól alkalmazkodnak a Karib-szigeteken a spanyolok igényeihez. Megfelelt nekik az éghajlat, jobban el tudták viselni a fizikai igénybevételt, mint a helyiek vagy az európaiak. Szülőföldjükről magukkal hoztak némi ismeretet és szakértelmet a trópusi mezőgazdaság terén. Olyan kontinensről származtak, ahol a rabszolgaság "megszokott" volt. Ezek a tényezők együttvéve rendkívül értékessé tették őket, és az afrikai rabszolgák a 15. század közepén háromszor annyit értek mint a helybéliek.

Viszonylagos árak: --------------------

A 16. században a portugál fennhatóság alatt lévő indiai Goa kikötőjében megrendezett árveréseken majdnem meztelenül vonultatták fel a rabnőket. Az ár akkor volt a legmagasabb, ha tudtak varrni, énekelni, hántolni, és egy "szakember" hitelt érdemlően bizonyította, hogy még szüzek. Az ilyen rabszolganőkért megadtak akár 30 cruzadót is.

Ugyanitt egy jó arab vagy perzsa ló több, mint 500 cruzadóba került.

KXL