Szombaton ismét megrendezésre került a Schönherz kollégium hagyományos M.A.G.U.S. szerepjátékos versenye. Megtévesztő lehet a számozás, hiszen a kollégiumi kör nevével egyező rendezvénysorozat a ’80-as évek óta futó Pajkos Póni versenyek spirituális utódja. Örömmel láttuk, hogy idén már majdnem kétszer annyian gyűltek össze a csapatok mint legutóbb. Az ilyesmi jót tesz a versenyszellemnek.
Megérkezve a beléptetés és regisztráció után hamar realizáltuk, hogy ez egy izzasztó nap lesz: az épület nagyterme ugyanis a hangszigetelésnek köszönhetően szellőztethetetlen katlanná vált a nyári melegben. Bár a szervezők minden lehetséges módon küzdöttek ez ellen, ventillátorokat hoztak be és kapcsoltak be, ásványvizeket osztottak ki a csapatoknak és egy hűtőt is biztosítottak, a játék egyes pontjain ha nem harcoltunk volna kávéval és energia itallal a kábulat/bódulat méreg ellen menthetetlenül az asztalra borultunk volna.
A rövid megnyitó után megismertük mesélőnket Ádám személyében, aki mint kiderült a többek között a kalandmodul és a karakteralkotás megírásáért volt felelős. Előbbi milyenségére később térnék ki, utóbbi pedig már a verseny megelőző időkben is komoly fejfájást okozott. A korábbi versenyekhez képest olyan módon volt komolyan megszorítva a rendszer, hogy három komplett csapatkoncepciót is kidobtunk. Az olyan részek, mint az Af és Mf érték összegének kifizettetése pedig sok minden 2011-ben, csak játékosbarát nem.
Kellemes meglepetés volt azonban, hogy ezt értelmesen meg lehetett beszélni a mesélőnkkel. Ki is derült, hogy bizonyos elemek a saját, otthoni szabályaik alkalmazása miatt lettek így a karakteralkotásban megfogalmazva (például az nagyon mást jelent, hogyha ők otthon D20 kockával dobnak a tulajdonságokra, míg aztán a versenyen mindenki a hagyományos szabályokat követi). Ilyen és ehhez hasonló apróságokban volt eltérés a játékstílusunkban, mint amilyen az „amerikai stílusú próbadobás” (ha a mesélő dob helyetted próbákat), de a legfontosabban, a szerepjáték részben nagy volt az egyet értés.
Mindig is izgalmasabb a kalandot annak írójától hallani lemesélve. Sok apróság és plusz jöhet ki ilyenkor a legegyszerűbbnek tűnő modulokból is. A Karma pedig nem volt egy egyszerű kaland. Az alapvető konfliktusa ugyan egyszerűnek hat (szenilitással küzdő mániákus depresszióba süllyedt fővarázsló), de ez is maximum a majd’ tíz órás játékülés után kristályosodik ki. Addig azonban egy nagyon kellemes, modern igények kielégítését célzó szerepjátékos tour de france lesz. Erősen érződik rajta a jelenkori crpg-k és videojátékok hatása az erőltetett ’döntés-eredmény’ koncepcióval, amiről majd lassan egy külön cikket is írok szerintem.
Gyakorlatban ugyanis az egyébként frenetikus lapozgatós könyv felépítéssel rendelkező kaland (ha ez történt ezen a szálon folytasd a mesét, ha az történt, akkor a másik szálon, épp csak az oldalszámot nem írta oda) a játékosok számára egy egyszerűbb, hagyományosabb élménnyé változik így, ugyanis a párhuzamos szálak azonos értéket kell, hogy képviseljenek és így … hát … nos … sehol sem történik semmi kiemelkedően frenetikus. Jelen helyzetben elveszett egy láda … mert a depis varázsló elvitte … egy nemes megölette a másik fiát, hogy annak rossz legyen … és that’s all folks!
Nincsen ezzel baj, sőt, de egy tíz órás szerepjáték verseny végén kicsit kiábrándító, hogy TÉNYLEG csak ennyi munkált a háttérben. Az más kérdés, hogy addig viszont egy remekül megkonstruált, szinte színpadi forgatókönyv szerűen intelligens mederben zajlottak az előre elképzelt események és mérnöki precizitással csapódtak a kockák az asztalba. Csak az a plusz hiányzik kicsit a végén, amiért az ember leült játszani … a transzcendens élmény. De persze, lehet én vagyok kiégett és kihalt, ennyi kaland megírása és lejátszása után. (megjegyzés: a mesélőnk őszinte véleményt kért a kalandról, én meg amund vagyok)
A játék végén volt is egy külön rész az értékelőlapon, hogy szeretnénk ha ez a történet folytatódna. A mesélőnk ezzel kapcsolatban kifejezte kevés aggályát, hogy itt túl sok olyan háttérinformáció lett beleírva a kalandba, ami ezt megnehezíteni. A Krónikák olvasói már jól ismerhetik a jelenleg is futó Átkozott fészkekben kampány hogyanját és mikéntjét. Ezúton is izenem Ádámnak, hogy a kalandmodul elolvasása után nem találtam olyan információkat, amelyek egy tökös, vagány folytatását ne tennék lehetővé jelenlétükkel. Én személy szerint is szívesen játszanék egy folytatást, persze gyökeresen más karakteralkotással …
A verseny folyamán kiérkezett óriás pizzák ismét jó hatással voltak a morálra … ahogy mindig. A meleg és levegőtlenség ellenére is kitartottunk, sőt, az estébe érve már fel is éledtünk, ahogy odakint enyhült a hőség. Ennek hatására egészen rendhagyó módon negyed kilencig eltartott ameddig a pontozás lezárult és a nagyterembe összegyűltek a kitartó csapatok. A díjak asztala előtt a mesélők végül minden játékosnak odaadták az előre nyomtatott gyönyörű emléklapot, amit már a saját nevünk volt. Kifejezetten figyelmes dolog ez és mindig nagyon értékeljük.