Hiába szívott elég mély levegőt az alkonyat utáni csípős hidegből, láthatóan nem lelte benne kedvét. Az utazó egykedvűen ballagott, sétapálcájával kutatva ki a sáros út járhatóbb gázlóit. Jobb napokat is látott nemesi gúnyája távoli vidékek porától volt szürke és hosszú, embertelenül hosszú vándorlás emlékeit rejtették szakadt redői.
Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →