Az Equilibrium című filmet még az előtt volt szerencsém látni, hogy Magyarországon bemutatták volna. Első alkalommal is nagyon elgondolkodtatott, és tetszett, azóta pedig többször megnéztem újra. Úgy gondolom, hogy olyan társadalmi rendszert mutat be, amin muszáj elgondolkodni. Nem csak azért, mert ijesztőnek tűnik az érzelem nélküli világ, hanem azért is, hogy hogyan juthat végül egy társadalom arra döntésre, hogy így próbálja meg saját magát szabályozni. A kérdések sora ott kezdődik, hogy mennyire az egyén döntése ez, vagy pedig mennyire egy olyan vezetésé, aki önmaga nem alkalmazza a társadalomra kiszabott szankciókat. A megalkotott rendszer itt sem tökéletes, és szépen lassan a saját tilalmai súlya alatt roppan össze.
A film újabb és újabb megtekintése során, olyan dolgokon is megakad az ember szeme, ami felett elsőre elsiklana. Jelképek, szimbólumok, és különféle utalások sorozata lelhető fel a filmkockákon…
Történet
A film alapgondolata számomra hasonló, mint az Arkagyij és Borisz Sztrugackij által írt Lakott sziget-é (2008-ban film is készült belőle). (Az orwelli vonalra szándékosan nem szeretnék kitérni, mivel nyilvánvalóak a párhuzamok, és a hatása a filmre.) Ott a társadalmat nem gyógyszerrel, hanem egy sugárzással befolyásolják, hogy a közhangulat olyan legyen amilyet az Ismeretlen Atyák megkívánnak. A különbség csak az, hogy a népesség ott nem tud erről, és aki kívül kerül a sugárzási területen borzasztó elvonási tünetekre számíthat.
Itt – túl a harmadik világháborún – az Atya irányítása alatt Libriában a társadalom tagjai mindennap egy Prozium nevű szerrel gyógyszerezik magukat, ami érzelemmentességet biztosít. Az ideológia, és propaganda szerint ez az egyetlen út a háborúk elkerülésére, és arra, hogy az emberiség végre békében élhessen. Ennek érdekében az „érzelembűnözőket” könyörtelenül felkutatják, és megölik. A könyveket, lemezeket, festményeket, illetve bármilyen tárgyat, ami kicsit is emocionálisan megérintheti az embert, pedig azonnal elpusztítják. A rend legfőbb fenntartója a Tetra Grammaton papság, aminek a feje John Preston.
Prestonban végül – miután megölte saját pap társát érzelem bűnért – megmozdulnak az érzelmek, és félig-meddig véletlenül kihagyott gyógyszer adag után úgy dönt, többet nem adja be magának. Elkezdi felfedezni saját érzelmeit, visszaemlékszik rá, mikor elvitték a feleségét kivégezni érzelem bűnért, megérti, mit érezhetett egykori társa (szinte ugyanolyan szituációkba belekeveredik), vonzódni kezd az érzelem bűnért kivégzésre váró nő iránt, akit elfogott, végül felkutatja az Illegalitást, és fellázad a rendszer ellen. Miután bejut az Atyához, és kiderül, hogy valójában az „eredeti Atya” jó néhány éve meghalt, leszámol a jelenlegi Atyával, és Libriában forradalom tör ki.
Jelképek, utalások
A film, főleg az elnevezéseket tekintve nagyon erős utalásokat tartalmaz.
A cím, azaz Equilibrium jelentése egyenlőség, egyensúly. Nyilvánvaló, hogy egy olyan társadalomban, ahol az érzelmeket elnyomják, nem lehetnek egyenlőtlenségek. És valóban, a bemutatott világban az emberek ugyanúgy öltöznek, járnak, ugyanúgy van elrendezve az íróasztaluk. A társadalmi hierarchia azonban itt is fellelhető, ami szerintem alapvetően megkérdőjelezi az egyenlőséget. De miután kiderül, hogy az Atya, és az ő szintjén lévő homályba burkolózó vezető csoport nem szedi a Prozium-ot, ezen nem is kell elcsodálkozni. Tiszta egyenlőség az emberek között a különbözőségek, adottságok miatt egyébként sem jöhet létre. Az equilibrium egyensúly jelentése már sokkal találóbb. Amennyiben mindenki szedi a gyógyszert, az egyensúly megmarad, és nem történhet probléma. De az egyensúly tulajdonképpen már a film kiindulópontján is hiányzik, hiszen az Illegalitás létezik.
Libria jelentése latinul „a könyv”. Ez is kettős, mivel egyrészt a könyveket hajszolják, elégetik, nehogy bármiféle érzelmet felidézhessenek. Másrészt viszont a film 14. percében, mikor Preston a Partridge által elvileg bevitt könyvről érdeklődik, azt mondják nincsen a nyilvántartásban, és egy hatalmas könyvet fordítanak felé, jelezve, hogy abban nem található (és ha ott nincs, akkor nincs). Ez azért is furcsa, mivel a társadalom technológiailag igen fejlett, ez több alkalommal is feltűnik, mégis a nyilvántartást papír alapon egy könyvbe vezetik.
A Prozium jelentése (latinul prosium) hasznos. A gyógyszer haszna egyértelműnek tűnik: elnyomja az érzelmeket, így fenntartja a békét. A rendszer, illetve a szer valamiért mégsem tökéletes, hogyha minden érzelemkeltő dolgot el kell pusztítani. Illetve az érzésbűnözőket megölik, nem pedig újra gyógyszerezik. Ebből úgy tűnik, hogy ha valaki nem önként vállalta az érzelemmentességet, vagy éppen „belekóstolt” az érzelmekbe, és megtetszettek neki, akkor a gyógyszer nem ér semmit, hisz attól nem fog az Atya, és a társadalom oldalára állni a személy. Ezt megerősíti az a tény is, hogy az Illegalitás vezetőjéről kiderül, hogy gyógyszerezi magát annak érdekében, hogy tiszta fejjel, és objektíven tudjon vezetni (ezzel ellentétben pedig az Atya, illetve a Tanács pedig épp hogy nem használja proziumot). Ő először a film 10. percében tűnik fel, a beszéd után tapsoló tömegben (ő áll fel először). A filmet végigkísérő beszédek, és propaganda még egy hézagra rávilágít a proziummal kapcsolatban: mégpedig, hogy ezek mind érzelmekre alapozó tevékenységek. Az emberekbe sulykolni kell, hogy ez a jó, ez a helyes, és többször is lelkesítő beszédeket hallgathatunk meg. Tehát a Prozium hasznos, de nem száz százalékos. A 9. percben mielőtt mindenki egyszerre megáll, és beadja magának a szert a nagy képernyőkön a következő felirat látszik: PROZIUM II. Tehát valószínűleg volt I. is, és a kettő sem az a tökéletes megoldás, amit igyekeznek elhitetni, bár hasznos szer, ameddig a tökéletes megoldást meg nem találják.
„A JHVH (vagy Jahve) az úgynevezett tetragrammaton négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve.” A tetragrammaton itt egy papságot jelöl, ami elég furcsa a nélkül is, hogy tudná az ember, mi a jelentése. Egy érzelemmentes világban papság? A filmben nagyon sok vallási utalás van, és az egész rendszert (papság, Atya, stb.) igyekszenek valamiféle egyházhoz hasonlatosan felépíteni, hitre alapozva. Elég furcsa elképzelésnek tűnik ez egy érzelmek nélküli világban, hiszen az egyházak, a vallás, a hit, nagyon erős érzelmi kötődéseken alapulnak. A Tetra Grammaton papság ugyanakkor nem valódi papság, hanem egy hihetetlen gyilkológépekké kiképzett elit katonai alakulat, akiknek elsődleges célja elfogni az érzelembűnözőket, felkutatni, és megsemmisíteni az érzelemkeltő tárgyakat.
John Preston neve nagyon hasonlít az angol „priest” szóra, ami papot jelent. Ez is erősíti az előző gondolatot.
Még a hangszóró is egy Tetra-Grammatonre hasonlít.
Az Atya irodája fényűző, és a látvány, illetve a berendezés minden tekintetben érzelemkeltő. Itt a padlón látható a mankós kereszt, méghozzá egy nyolcszögben. „A nyolcszögű csillag Krisztus jele (karácsonyi csillag, bölcsek csillaga). Az ókori görög építészetben a nyolcszögű, 8 fülkés mauzóleumok a kozmosz képei.” A padlón fellelhető jelképnek két jelentését látom. Az egyik, hogy ez az alapkő, amelyre épül minden, hiszen ez az Atya irodája, aki mindent irányít, ez a teremtett világ alfája és omegája. A másik, hogy itt már Preston fellázadt a társadalom, a vallás, az Atya ellen, és nem elég, hogy amint belép ezt a legfőbb szimbólumot tapossa (szó szerint és átvitt értelemben is), ami mindenhol megtalálható, de ennek a nyolcszögnek a keretein belül mészárolja le azt a nyolc embert, akik meg akarják őt állítani, és az Atya testőrei.
A film 11. percében a vezető irodájában (ami egy kicsit kevésbé puritán mint más helységek) az első kép amit meglátunk Atlas, hátán a világgal. „A régi görög mitológiában titán, akit a titánok lázadása után a főisten, Zeusz azzal büntetett, hogy az égboltot kell a vállán hordania.” Atlast a hellenisztikus korszakig álló helyzetben, felegyenesedve ábrázolják. Később már meggörnyed a súlytól. Itt viszont térdre ereszkedve görnyed, a bolygó súlyától. A földgömbön pedig, amit tart, a kontinensek nem ugyanazt a képet mutatják, amit mi megszoktunk, ez már egy kissé átrendeződött az idők (vagy a háborúk?) folyamán. Szép szimbolikája ez egy posztapokaliptikus világnak, arról nem is szólva, hogy a titánnak már nem csak az égboltot, de a világot kell megtartania, és ez alatt a súly alatt szinte összeroskad.
A világ és Libria társadalma
A kiinduló gondolat, miszerint az érzelemmentesség azért kell, hogy az emberiség ne gyűlöljön, ne háborúzzon többé, szerintem egy kicsit sántít. Úgy gondolom ez önmagában nem szüntetheti meg a háborút, mivel annak általában és első sorban gazdasági és hatalmi okai vannak, ezek pedig elsődlegesen nem érzelmekből fakadnak (főképp a gazdasági okok). A háborúkban feltörő érzelmek már következmények, illetve eleinte a propaganda szüli őket, hogy a társadalom előtt kellően indokolni lehessen, és ezzel befolyásolják a közhangulatot. Mindemellett ebben a társadalomban is van háború, ez gyakorlatilag a film első jeleneteiből kiderül. Az érzők ellen folytatnak minden nap háborút, és az erőszak, itt ugyanúgy jelen van, csak nem érzelemből, hanem ideológiából fakadóan. Ahogyan ez érzelmekkel teli világban is a háborúk legtöbbször ideológiákkal vannak alátámasztva. A különbség csak az, hogy itt nem háborúként, hanem rendfenntartásként definiálják a szituációt. Preston a 43. percben meg is kérdőjelezi az öldöklést, és felteszi a kérdést, hogy ez nem ugyanaz-e mint amit el akartak kerülni?
A filmből nem derül ki egyértelműen, hogy ez az egyetlen társadalom, ami fennmaradt, vagy pedig vannak még más társadalmak is. Amennyiben vannak, és ők nem ugyanezt az ideológiát vallják szinte biztos, hogy a nélkül is történnének még konfliktusok, hogy végül az érzők fellázadnak, és megölik az Atyát, ezzel alapjaiban rengetve meg a rendszert.
A Prozium használatának az érzelmek elfojtásán kívül, és ebből következően globalizációs hatása is van a társadalomra. A 35. percnél például azt lehet látni, hogy a pontosan ugyanolyan íróasztalokon pontosan ugyanolyan tárgyak pontosan ugyanúgy vannak elhelyezve. Egyedinek lenni érzelmek nélkül nincsen semmi jelentősége, és mikor Preston elkezdi átrendezni az íróasztalát, az új társa, Brant, kérdőre is vonja e miatt. Bármilyen apró jel, hogy valaki kilóg a többiek közül azonnali vizsgálatot von maga után, így hát az emberek egyre inkább hasonlítanak egymásra, és a környezetük is ugyanolyanná válik.
A társadalom felépítése ezeknek a következtében egy állandóan megfigyelő orwelli világgá változik, ahol ha nem is kamerák, de az emberek figyelik egymás minden lépését. Ha valaki el akarja titkolni, hogy érez, kínosan oda kell figyelnie minden rezzenésére. Preston fia csodálatra méltó, hogy ilyen sokáig képes volt titkolni, hogy nem adja be magának a proziumot. Végül félálomban szólja el magát, mikor „Apának” szólítja apját, és nem a nevén szól hozzá. Egészen addig viszont szinte félelmetes, a film elején egy rövid snittben azt is láthatjuk, amint ifjú papnövendékként rábök valakire a tömegben, akit azonnal el is vezetnek. Az arca rezzenéstelen.
Preston érzelmi fejlődése
Az eleinte teljesen érzelemmentes Prestonban, miután lelövi társát, megmozdul valami, de igazán csak az egyik reggel, miután eltörik a kiszabott prozium adagja, kezdenek el felszabadulni benne az érzések, eleinte igyekszik tiltakozni, illetve megmagyarázni magának a dolgokat, de végül mégis úgy dönt, hogy a következő adagot már nem adja be magának, és elkezd tisztulni a feje.
Miután elfogták Maryt, többször is beszélget a nővel, és lassan vonzódást kezd érezni iránta, ami ott tetőzik, amikor az égetőbe utána fut, de már nem tudja megmenteni őt. Egyik első beszélgetésük alkalmával kérdezi meg tőle Mary, hogy „Maga miért él?”. Preston válasza az elvárásoknak megfelelő, de mégis kiérződik belőle, hogy az elvárás szerint válaszol, és nem azt mondja, amit igazán érez, illetve gondol: „Azért élek, azért…, hogy őrizzem e remek társadalom folytonosságát. Ezt szolgálom.” Mary nem érzi megfelelőnek a választ, és az érzelmek mibenlétét kezdi el ecsetelni.
A 30. percben látjuk először Preston érzelmeit, mikor verejtékben úszva felébred a rémálmából, aztán leszaggatva az ablakról a fóliát megnézi a szakadó esőben a napfelkeltét. Kirohanva a fürdőszobába itt gondolja meg igazán magát. Többé nem ad be magának proziumot. Preston érzelmi fejlődése innentől adva van. Igyekszik titkolni, de ő is elkövet hibákat, mint előtte a társa is, és ezt az új társa észre is veszi rajta. Mikor már teljesen hatalmába kerítették az érzelmek, megment egy kiskutyát, de elgondolkodtató azért az a tény, hogy e miatt hány embert mészárol le lelkiismeret-furdalás nélkül. Attól függetlenül, hogy ők nem éreznek, még emberek, és ugyanúgy nem az ő hibájuk az érzelemmentességük, mint ahogyan egész eddig Preston hibája sem volt. De ez már nem számít, és így tulajdonképpen úgy esik át a ló túloldalára, hogy ugyanoda kerül vissza, csak a másik fél ellen harcol. A film végére, mikor indul megölni az Atyát Mary halála után, olyan szinten öntik el az érzelmek, hogy ismét ugyanazt a gyilkológépet láthatjuk, mint érezés nélküli korában. Az utolsó képen csak az emlékeztet minket arra, hogy ő most már mégis csak érez, hogy Mary piros szalagját tartja ujjai között.
Összefoglalás
Megtagadhatja-e az ember érzelmeit, és ezzel emberi voltát? Az érzelmek elnyomása a háború tükrében tulajdonképpen a legnagyobb félelemnek tűnik, nem pedig megoldásnak. Inkább egy menekülési stratégia, mint valódi megoldás.
Van e különbség az ember mentalitásában érzelmekkel, illetve érzelmek nélkül? Tulajdonképpen egyik sem tűnik jobbnak a másiknál. Talán csak az billenti az érzelmek felé a mérleget, hogy akkor teljesek lehetünk, és nem vettek el tőlünk (vagy nap, mint nap mi magunktól) semmit. A társadalom talán komorabb és ridegebb, de alapjaiban, nem különbözik semelyik másik társadalomtól, és a fejlődés az igazi béke irányába csupán ideológia, nem valóság.