A taljánokat nem háborúskodásra tervezték, mert még csak szavuk sincs arra, hogy “láncos golyókat az ellenségre lövő ágyú” és így tovább. Ezt onnan tudjuk, hogy a flanszia király kissé buzis frizurát hordó tábornoka faggatja az egyre savanyúbb arcú Della Roverét, aki azóta, hogy Savonarola megjósolta, hogy ő hozza el az apokalipszist az olasz csizmára vörösben, kínosan ügyel arra, hogy még a zoknija se legyen piros, és feketében van, mint valami középkori death metal énekes. Hogy az istenbe’ akartok ti háborúzni, kérdi a 25 000-es sereget vezető csávó, és röhög teli szájjal.
János továbbra is dugja a sógornőt, ez mekkora gyökérség már. A tesója, a nő hites ura meg kint játszik az udvaron a galambokkal. Lukrécia közben Cézárnak tart kiselőadást arról, hogy van olyan, hogy házastársi hűség, és ő igenis komolyan veszi az esküjét, nem számítva persze a lovászfiú farkát, de ezt nem köti a tesó orrára. Cézár továbbra is szerelmes Lukréciába, de ezt annyira unom, hogy soha többé nem foglalkozom a két színész közös jeleneteivel, vessze meg, ha igen. Lukrécia hazatér, azt remélve, hogy majd a lovász meg ő az ágyban, de lesz még meglepetés ezen a fronton. Cézár betartja ígéretét (fenyegetését?) és elmegy a lófejűt megkeresni valami zárdában, ahol két perc alatt eljutunk az egyik legelcsépeltebb pornós kliséig (pap dug apácát izomból), de kúrás nem lesz, mert a nő komolyan veszi a fogadalmát. Cézár álló farokkal és sajgó golyókkal távozik.
Otthon sem sokkal jobb a helyzet, Sándor teljesen ki van akadva, megindultak a kibaszott flansziák, mint a huszonötezren, vonulnak Milánó felé, jön az apokalipszis. Én ebben az esetben nekiesnék a bakancslistámnak, de a fura parókába öltöztetett Jeremy Irons, illetve az általa alakított Sándor ennél elhivatottabb, és valahogy megvédené az országot a csigazabáló barbároktól. Milánó kitárja kapuit, az világos, mondja, de mi lesz Firenzével? Hát ott Machiavelli a tanácsos, az majd kitalál valamit. Na ez az, fiam, mondja Sándor, de mit? Cézár úgy tudja, hogy addig, míg meg nem támadják, Firenze nem tesz semmit, és átereszti a flansziákat. És mi lesz, ha megtámadják? Mit tesz akkor? Hát, ezt nem tudjuk.
Lukrécia az erdőben hetyeg a lovásszal, miközben szakad az eső. Pacallá ázva ér vissza a palotába, ahol a férje fogadja, bottal ugyanis lehet mászkálni, csak a sok kúrás elvette Luki eszét, és nem gondolkodik. Eredj átöltözni, mondja Sforza, miféle ázott paraszt vagy te? A vacsoránál száraznak akarlak látni, ja, és reggel beszédem van azzal a helyes lovászfiúval, na szevasz. Lukiban a szar is vigyázzban áll. Cézár a pápai udvar külön bejáratú Sforzáját baszogatja, hogy van az, hogy Milánó nem áll ellent? És mi lesz a többi Sforzával? Teszem azt a húgom férjével, aki sereget ígért a házasságért cserébe? Nem kellene neki szólni esetleg, hogy esküt tett, és azt nem kéne megszegni? Ezt a Sforzát láthatóan hidegen hagyja a flanszia sereg, a rokonok árulása vagy ígérete, ő csak sétálni szeretne hosszú díszletfolyosókon vörös jelmezben, és hagyja már őt békiben Cézár, ha akar valamit a rokontól, intézze el maga. Én Michelettót küldeném, de a csávót nem láttam már vagy három rész óta sajnos.
Az emlegetett szamár, a rokon Sforza éppen vacsorál az immáron száraz Lukival, aki megtudja, mit akar a lovásztól az ura: lovagolni. Csak nem sejt ez semmit. És tőlem mit akarsz, kérdi Luki, most hogy bottal ugyan, de már járóképes vagy? Hát a pinádat, mondja kimért hangon az ura, mert mér nem dugtunk régóta. Luki akkorát nyel, mint bukakke-pornós a nagyjelenet végén, szívesen látlak az ágyban, préseli ki magából remegő hangon, na persze. Este kicsípi magát, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján, aztán meg jól fellocsolja a padlót az ágy előtt, hátha sikerül megnyomorítani a férjét örökre. Az jön is készségesen, és akkorát esik, mint az ólajtó, azistenbasszameg, üvölti, vagy valaki hasonlót, ma sem dugok. Nem hát, mehetsz vissza a betegágyba, az asszony meg a lovászhoz, helyreállt a világ rendje. Sándor kicsit becsiccsantott a misebortól, és Júlia lábát nyalogatja a pápai ágyban – valami kurvára nem stimmel ezzel a képpel, na mindegy. Nem dugunk, mondja Juliska, havibajom van. Sándort ez kurvára nem zavarja, és rákucorodik a nőre, bár a véres alsónemű egy pillanatra elbizonytalanítja.
Közben a flanszia sereg Lucca (bénán rajzolt) városához érkezik, és várják a követük visszatérését. Jön is a csávó, megadják magukat, mondja, de vannak feltételeik. Na, ezt nem kellett volna, mármint a feltételt, Károly int egyet rettentő szemöldökével és az ágyúk nekilátnak leamortizálni a várfalakat, sikerrel. Della Rovere megretten, de nem szól semmit egyelőre. Lucca városkapujának bedőlése egyfajta felhívás keringőre, a sereg megindul befelé, és Della Rovere legnagyobb megdöbbenésére, egyben beváltva a szerzetes legvadabb próféciáit (kivéve a vörös ruhát) legyilkolja a város lakosságát, gyerekkel, nőkkel, nyugdíjasokkal együtt, mert hát ilyen a flanszia hadviselés. Ezt Károly mondja az öldöklés láttán hevesen tiltakozó bíborosnak, ezt akartad, megkaptad, kussojjá’.
Este, a győzelmi lakoma alatt Della Rovere csak megemlíti a délutáni hepajt, muszáj volt kinyírni a gyerekeket is? Jaja, mondja Károly, muszáj, mert így lehet példát statuálni. A balhé hírére egy olasz város sem akad majd, ami feltételeket szab, hanem megnyitja kapuit, és imádkozik, hogy a sereg levonuljon békében. Ez igazán naccerű, mondja Della Rovere, akkor én mennék is aludni. Lófaszt, üvölti Károly, maradsz itt és meghallgatod a marhaságaimat. A katonáim nem az éhbérért harcolnak, amit én fizetek neki, hanem a hadizsákmányért. Della Rovere nyel egyet, és felajánlja, hogy Firenzébe majd elmegy ő, a sereget megelőzve, és megbeszéli velük a megadás feltételeit jóelőre. Jó, mondja Károly, és a Fabio-frizurás tábornokkal egyeztetésben 400 000 dukátot, nemesi családból származó túszokat, szállást, kaját és szabad átvonulást kérünk. Azt a pofátlan gyökeret.
Della Rovere Firenzében meghallgatja Savonarola legújabb hakniját, közben a nápolyi király meghal. Nem az üvöltözéstől, csak úgy. Cézár és Sándor Lucca városának sorsa felett polemizál, és a nápolyi király elmúlása miatt bosszankodik, ez nagyon szar időben jött. Na, akkor fegyverbe, a pápai hadsereg, a Sforzák emberei, meg a többi haver majd kiáll Károly ellen, és jó lesz. Cézár nem gondolja, hogy ez annyira fasza ötlet, ezek a flansziák sokan vannak, és harcedzettek, mondja, szegény ember vízzel főz, felel a fater. Cézár Jánost félti, aki csak játszásiból kardozott eddig, és ha igazi harcra kerül sor, igencsak meghal. Van remény, nyugtatja meg Sándor, ott van nekünk Firenze. Másnap a biztonság kedvéért a konklávéval megszavaztatja, hogy ha Firenze nem áll ellent a flansziáknak, akkor ki lesznek átkozva / közösítve az egyházból, mármint cakkpakk az egész város.
Lukrécia otthon vacsorál az urával, aki mintegy mellesleg megemlíti neki, hogy a flansziák Milánón átvonultak, és Firenzén is át fognak, szóval szerencséje van Lukinak, hogy már nem Borgia, hanem Sforza a vezetékneve. De te aláírtad a házassági szerződést, mondja a falfehér Luki, te majd küldesz sereget. Nem olyan biztos az, mereng Sforza, nem baj, ha a disznószart lemossa valaki Róma falairól, mire Luki rosszul lesz, és felmegy a szobába. Sándor rosszat sejt Luki férjét illetően, ez nem fog nekem sereget küldeni, ez a sánta Sforza. Júliát kéri meg, hogy lovagoljon el Lukihoz, és tudja meg, mit akar a férje, ő majd addig meggyón. Lesz mit, baszod. Della Rovere közli Károly feltételeit Firenze urával és Machiavellivel, ez van, ha nem teljesítitek, akkor mindenkit análisan inzultálnak itten. Jó, akkor fizetünk, mondja Medici, ez hamar ment. Jön is Károly, és bevonul. Ennyit Firenzéről, az ígéretekről és hasonlókról.
Júlia Pesaróba érkezik, Lukihoz, és Sforzától (meg Milánóból frissen érkezett testvérétől) megtudja, amit mi már sejtettünk eddig is: szó sem lesz itt semmiféle seregről, meg ígéret betartásáról, nem küldök én egy embert sem sehová. Oké, hol van Luki, vált Juliska. Odafent, betegeskedik. Sándor közben egy rettentő erőltetett és funkció nélküli jelenetben gyón, illetve majdnem. Luki baja, már ha eddig nem tetszettek volna kitalálni, nem betegség, hanem terhesség, erős a lovászfiú magja. Juliska azonnal átlátja a helyzetet, mikor dugtál utoljára az uraddal? Régen, mondja Luki, aki még mindig nem érti, mi a fasz van vele. Na, akkor mi innen reggel lelépünk, hozzad magaddal a lovászt is, mert azt nekifutásból heréli ki az urad, ha megtudja, mi van veled. Mér, mi van velem? Hát terhes vagy. Jövő héten folytatjuk.