A különböző egyetemek szerepjátékos köreinek versenyeiről elmondható, hogy általában radar alatt maradnak és csak a találkozókra járó kemény mag van olykor tudatában létezésükről. Annak ellenére, hogy az ötödik Szárnyatlan Pegazust igen kis reklám előzte meg szép számmal képviseltették magukat a játékosok a rendezvény helyszínén.
A találkozó egy kicsit (talán az elnevezéséből eredően) egy érdekes tudathasadásos élmény volt, hiszen általában szervezői szemmel tekintek végig az Afri Café asztalain. Ez alkalommal viszont meghívott mesélőként vettem részt Kármán Tódor Kollégium Szerepjátékos körének rendezvényén. Hiszek abban, hogy fontos minél több szerepben, minél gyakrabban megtapasztalni egy ilyen találkozót ahhoz, hogy szervezőként helyt álljak. Ha elfelejteném milyen játékosnak vagy meghívott mesélőnek lenni rossz lenne.
A kalandot megolvasva pár nappal a találkozó előtt nagyon tetszett. Már a hangulatkeltő novella is meghozta a játékos kedvemet, de több okból nem játékosnak mentem el. Igen hamar, korán reggel nyilvánvalóvá vált, hogy minden mesélőre szükség lesz a nap folyamán. A Kármános szervezők mentségére szóljon, hogy nem ilyen szervezéshez szoktak ennyi emberre. Persze még így is voltak durva pillanatok, de melyik találkozón nincsenek… A játékosok között több Krónikát megjárt csapat is felvonult, természetesen Catsmile mosolygása sem hiányozhatott a napról. Kellett is, jót tett neki. Ezúton is köszönet neki a statisztika elkészítéséért.
A kalandmodul Riegoy törpe kalózoktól hemzsegő vidékén játszódik, ahol egy elveszett alidari nő visszaszerzése a feladat. A kalandban kicsit sok az utazás az én ízlésemnek, a fix harci szituációk igen durvák és egyenetlenek. Játékos csapatom el is vérzett egy tengeri ütközetben. A történet vége felé kicsit sok a WTF pillanat és momentum, a függelékben nagyon sok a “szürke” elem (tulajdonképpen az egész az), de mindent összevetve szerintem remek kaland, ami egy kis pofozás után (nem konkrétan valakit) egy tartalmas és időtálló darab lehetne.
Játékosaim sajnos minden lelkesedésük és szerepjátékos tehetségük ellenére első versenyükre ültek be hozzám. Igyekeztem híres vérszomjamat visszafogni, mert mégis. Azonban úgy éreztem, hogy nem a nekik való kasztokat választották, bár voltak szerintem remek megmozdulásaik az asztal mellett, sőt. Sajnos nem erre a tengeri hadszíntérre készültek fel és ez az említett kalóztámadáskor megbosszulta magát. Ígéretes csapat voltak egyébként, remélem még találkozóm játékosként velük az évek folyamán.
A találkozón volt alkalmam megismerkedni új szerepjátékos arcokkal is. Shaman, a SzP korábbi szervezője is feltűnt, hogy néhány sör mellett beszélhessünk végre. A benyomásom és véleményem a csapatukról még mindig az, hogy lelkes és tettre kész csapat, csak az ilyen egyetemi körök átkát ők sem képesek levetkőzni. Remélem a problémáikon a kör kapcsán sikerül túllépniük és megmaradnak a pesti versenyszervezők között.
A rendezvény végén gazdag díjazással búcsúztatták az első három helyezett csapatot. Meglepően szűkszavúan zárta le a kaland társszerzője és a rendezvény főszervezője, Arany László az V. Szárnyatlan Pegazust, de lehet csak én szeretem barokkosan a világ tudtára adni, hogy történt valami egy ilyen napon. Köszönöm a lehetőséget, hogy mesélhettem, mert nap közben ismét elkapott az a pezsgés amit az ilyen találkozók adni tudnak, hogy több, hasonló érdeklődésű emberrel lehetsz. Jók az ilyen alkalmak.